A A A A A


Keresés

Máté 1:1
Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia.


Máté 1:16
Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek.


Máté 1:18
Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől.


Máté 1:21
Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”


Máté 1:25
de nem ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte a fiút; és a Jézus nevet adta neki.


Máté 2:1
Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe,


Máté 3:13
Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt.


Máté 3:15
Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságosságot.” Akkor engedett neki.


Máté 3:16
Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni.


Máté 4:1
Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög.


Máté 4:7
Jézus ezt mondta neki: „Az is írva van: ‘Ne kísértsd az Urat, Istenedet’”. (MTörv 6,16)


Máté 4:10
Jézus azt felelte neki: „Távozz, Sátán! Mert írva van: ‘Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj’”. (MTörv 5,9; 6,13)


Máté 4:12
Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába.


Máté 4:17
Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.”


Máté 4:23
Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között.


Máté 7:28
Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, a néptömegek le voltak nyűgözve a tanításától,


Máté 8:3
Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az mindjárt megtisztult a leprától.


Máté 8:4
Ekkor Jézus azt mondta neki: „Vigyázz, senkinek se szólj erről, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl az adományt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.” (Lev 13,49)


Máté 8:10
Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: „Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél.


Máté 8:13
Ezután Jézus így szólt a századoshoz: „Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.” És meggyógyult a szolgája abban az órában.


Máté 8:14
Mikor ezután Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas.


Máté 8:18
A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra.


Máté 8:20
Jézus azt felelte neki: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.”


Máté 8:22
De Jézus azt felelte neki: „Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat.”


Máté 8:34
És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.


Máté 9:2
Ekkor íme, odahoztak hozzá egy ágyon fekvő bénát. A hitüket látva Jézus azt mondta a bénának: „Bízzál, fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.”


Máté 9:4
Jézus látta gondolataikat és így szólt: „Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben?


Máté 9:9
Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: „Kövess engem!” Az fölkelt és követte őt.


Máté 9:10
Történt pedig, hogy amikor asztalhoz telepedett a házban, sok vámos és bűnös jött, és asztalhoz ült Jézussal és tanítványaival együtt.


Máté 9:15
Jézus így felelt nekik: „Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.


Máté 9:19
Jézus fölkelt és követte őt a tanítványaival.


Máté 9:22
Jézus megfordult, meglátta őt és azt mondta neki: „Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.” És abban az órában meggyógyult az asszony.


Máté 9:23
Amikor Jézus bement az elöljáró házába és látta a fuvolásokat és a tolongó tömeget, így szólt:


Máté 9:27
Amikor Jézus továbbment onnan, két vak követte őt és így kiáltozott: „Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!”


Máté 9:28
Amint hazaérkezett, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni?” Azok ezt válaszolták neki: „Igen, Uram!”


Máté 9:30
Ekkor megnyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, senki meg ne tudja!”


Máté 9:35
Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt.


Máté 10:5
Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „A pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, és szamaritánus városba ne lépjetek be!


Máté 11:1
Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.


Máté 11:4
Jézus ezt válaszolta nekik: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok:


Máté 11:7
Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat?


Máté 11:25
Abban az időben így szólt Jézus: „Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.


Máté 12:1
Abban az időben Jézus szombaton vetések között ment át. Mivel tanítványai megéheztek, elkezdték a kalászokat tépdesni és enni.


Máté 12:15
Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnan. Nagy tömeg követte őt, és ő mindegyiküket meggyógyította,


Máté 13:1
Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett.


Máté 13:34
Mindezeket Jézus példabeszédekben mondta el a tömegnek. Példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik,


Máté 13:53
Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a példabeszédeket, eltávozott onnan.


Máté 13:57
És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.”


Máté 14:1
Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hírét hallotta Jézusnak,


Máté 14:12
A tanítványai pedig fogták a holttestet és eltemették őt, aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.


Máté 14:13
Amikor Jézus meghallotta ezt, visszavonult onnan bárkán egy puszta helyre, egyedül. A tömegek tudomást szereztek erről és követték őt gyalog a városokból.


Máté 14:16
Jézus azonban azt mondta nekik: „Nincs rá szükség, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.”


Máté 14:27
Jézus azonban mindjárt szólt nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”


Máté 14:29
Ő azt mondta: „Gyere!” Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment.


Máté 14:31
Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: „Te kishitű! Miért kételkedtél?”


Máté 15:1
Akkor odajöttek Jézushoz a farizeusok és írástudók Jeruzsálemből és azt mondták:


Máté 15:21
Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére.


Máté 15:28
Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!” És abban az órában meggyógyult a lánya.


Máté 15:29
Jézus ezután eltávozott onnan, és elment a Galileai tenger mellé. Fölment a hegyre és ott leült.


Máté 15:32
Jézus pedig magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: „Megesik a szívem a tömegen, mert íme, már három napja velem vannak és nincs mit enniük. Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton.”


Máté 15:34
Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét, és néhány apró halunk.”


Máté 16:6
Jézus így szólt hozzájuk: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a szaddúceusok kovászától!”


Máté 16:8
Jézus, aki tudta ezt, megkérdezte tőlük: „Kishitűek, miért tanakodtok magatok közt azon, hogy nincs kenyeretek?


Máté 16:13
Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”


Máté 16:17
Jézus azt felelte neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van.


Máté 16:21
Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.


Máté 16:24
Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem.


Máté 17:1
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre,


Máté 17:4
Péter ekkor azt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.”


Máté 17:7
Jézus odament, megérintette őket és azt mondta: „Keljetek föl, és ne féljetek!”


Máté 17:8
Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.


Máté 17:9
Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halálból föl nem támad.”


Máté 17:17
Jézus ezt felelte: „Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!”


Máté 17:18
Jézus ráparancsolt, az ördög kiment belőle, és a gyermek meggyógyult abban az órában.


Máté 17:19
Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”


Máté 17:22
Amikor Galileában összegyűltek, Jézus azt mondta nekik: „Az Emberfiát át fogják adni az emberek kezébe,


Máté 17:25
Azt felelte: „De igen!” Amikor hazaért, Jézus már megelőzte őt és azt mondta neki: „Mit gondolsz, Simon, a föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól, vagy az idegenektől?”


Máté 17:26
Ő azt felelte: „Az idegenektől.” Jézus erre így szólt: „Akkor tehát a fiak mentesek.


Máté 18:1
Abban az órában a tanítványok odajöttek Jézushoz és azt mondták: „Ki a legnagyobb a mennyek országában?”


Máté 18:22
Jézus azt felelte neki: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer. (Ter 4,24)


Máté 19:1
Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, elhagyta Galileát, és Júdea határába ment a Jordánon túlra.


Máté 19:14
Jézus azonban azt mondta: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké a mennyek országa.”


Máté 19:18
Az megkérdezte: „Melyeket?” Jézus ezt felelte: „Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tanúskodj hamisan,


Máté 19:21
Erre Jézus így szólt hozzá: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyekben. Azután jöjj, kövess engem.”


Máté 19:23
Ekkor Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek: a gazdag ember nehezen tud bemenni a mennyek országába.


Máté 19:26
Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges”. (Ter 18,14; Jób 42,2)


Máté 19:28
Jézus azt felelte nekik: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsősége trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét.


Máté 20:17
Jézus ezután fölment Jeruzsálembe. Útközben külön magához hívta a tizenkét tanítványt, és azt mondta nekik:


Máté 20:21
Jézus megkérdezte: „Mit kívánsz?” Az így válaszolt: „Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.”


Máté 20:22
Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?” Azt felelték neki: „Tudunk!”


Máté 20:25
Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Tudjátok, hogy a nemzetek fejedelmei uralkodnak a népeken, és a nagyok hatalmaskodnak felettük.


Máté 20:30
És íme, ott ült az út mellett két vak. Amint meghallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: „Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!”


Máté 20:32
Jézus megállt, odahívta őket és így szólt: „Mit akartok, hogy tegyek veletek?”


Máté 20:34
Jézusnak megesett rajtuk a szíve és megérintette a szemüket. Azonnal látni kezdtek és követték őt.


Máté 21:1
Amikor már Jeruzsálem közelében jártak és odaértek Betfagéhoz az Olajfák hegyén, Jézus előre küldött két tanítványt.


Máté 21:6
A tanítványok elmentek és megtették, amit Jézus parancsolt nekik.


Máté 21:11
A tömeg így felelt: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.”


Máté 21:12
Jézus bement a templomba és kiűzte onnan mindazokat, akik adtak-vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig fölborította.


Máté 21:16
Azt mondták neki: „Hallod, hogy mit beszélnek ezek?” Jézus azt felelte nekik: „Igen. De sohasem olvastátok: ‘Kisgyerekek és csecsemők ajkáról készítettél magadnak dicséretet?’” (Zsolt 8,3)


Máté 21:21
Jézus azt felelte nekik: „Bizony, mondom nektek: ha volna hitetek és nem kételkednétek, nemcsak a fügefával tehetnétek meg ezt, hanem ha azt mondanátok ennek a hegynek: ‘Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe’, megtörténne.


Máté 21:24
Jézus így válaszolt nekik: „Kérdeznék tőletek én is egy dolgot. Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.


Máté 21:27
Azt felelték tehát Jézusnak: „Nem tudjuk.” Erre ő azt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.”


Máté 21:31
A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti.


Máté 21:42
Jézus ekkor azt mondta nekik: „Sohasem olvastátok az Írásokban: ‘A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemünkben’? (Zsolt 118,22-23)


Máté 22:1
Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk:


Máté 22:18
Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: „Miért kísértetek engem, ti képmutatók!


Máté 22:29
Jézus így válaszolt nekik: „Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.


Máté 22:41
Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket:


Máté 23:1
Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz:


Máté 24:1
Jézus kijött a templomból és elindult. Tanítványai odamentek hozzá, hogy megmutassák neki a templom épületeit.


Máté 24:4
Jézus azt válaszolta nekik: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket.


Máté 26:1
Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz:


Máté 26:4
Megtanácskozták, hogy Jézust csellel elfogják és megölik.


Máté 26:6
Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában,


Máté 26:7
odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben igen drága kenet volt nála, és kiöntötte azt Jézus fejére, miközben ő az asztalnál ült.


Máté 26:10
Jézus észrevette ezt és azt mondta nekik: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.


Máté 26:17
A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és azt mondták: „Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?”


Máté 26:19
A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.


Máté 26:26
Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem.”


Máté 26:31
Akkor Jézus azt mondta nekik: „Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: ‘Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai’. (Zak 13,7)


Máté 26:34
Jézus azt felelte neki: „Bizony, mondom neked: ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor is megtagadsz engem.”


Máté 26:36
Akkor Jézus elment velük egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: „Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda és imádkozom.”


Máté 26:49
Mindjárt odalépett Jézushoz és azt mondta: „Üdvözlégy, Mester!” És megcsókolta.


Máté 26:50
Jézus így szólt hozzá: „Barátom, ezért jöttél!” Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra és megragadták őt.


Máté 26:51
És íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.


Máté 26:52
Jézus erre azt mondta neki: „Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el.


Máté 26:55
Abban az órában Jézus azt mondta a tömegeknek: „Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem. Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el.”


Máté 26:57
Azok pedig megragadták Jézust és elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek.


Máté 26:59
A főpapok pedig, és az egész főtanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják,


Máté 26:63
De Jézus csak hallgatott. A főpap erre így szólt hozzá: „Megesketlek téged az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?”


Máté 26:64
Jézus azt felelte neki: „Te mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőin”. (Dán 7,13; Zsolt 110,1)


Máté 26:69
Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány és így szólt: „Te is a galileai Jézussal voltál!”


Máté 26:71
Amikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik, és így szólt az ott lévőkhöz: „Ez is a Názáreti Jézussal volt!”


Máté 26:75
Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, aki megmondta: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” Kiment onnan és keserves sírásra fakadt.


Máté 27:1
Amikor megvirradt, a főpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják őt.


Máté 27:11
Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus azt felelte: „Te mondod.”


Máté 27:17
Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: „Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”


Máté 27:20
De a főpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el.


Máté 27:22
Pilátus erre azt kérdezte: „És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?”


Máté 27:26
Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.


Máté 27:27
Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot.


Máté 27:37
A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: „Ez Jézus, a Zsidók Királya”.


Máté 27:46
A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: „Élí, Élí, lemá szabaktáni?”, azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Zsolt 22,2)


Máté 27:50
Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét.


Máté 27:54
A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: „Ez valóban Isten Fia volt.”


Máté 27:55
Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.


Máté 27:57
Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.


Máté 27:58
Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.


Máté 28:5
Az angyal megszólalt és azt mondta az asszonyoknak: „Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a megfeszítettet keresitek.


Máté 28:9
Ekkor íme, Jézus jött velük szemben és így szólt: „Üdv nektek!” Ők pedig odamentek hozzá, átkarolták a lábát és leborultak előtte.


Máté 28:10
Akkor Jézus azt mondta nekik: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.”


Máté 28:16
A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket.


Máté 28:18
Jézus odament és azt mondta nekik: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön.


Márk 1:1
Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.


Márk 1:9
Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban.


Márk 1:14
Miután János átadatott, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát.


Márk 1:17
Jézus azt mondta nekik: „Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!”


Márk 1:24
„Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!”


Márk 1:25
Jézus megparancsolta neki: „Némulj el, és menj ki belőle.”


Márk 1:30
Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak miatta.


Márk 1:41
Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s azt mondta neki: „Akarom, tisztulj meg!”


Márk 1:45
De az, mihelyt elment, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől.


Márk 2:5
A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: „Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.”


Márk 2:8
Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy így gondolkodnak magukban, ezért azt mondta nekik: „Miért gondoljátok ezeket szívetekben?


Márk 2:15
Mikor később asztalhoz ült ennek a házában, sok vámos és bűnös telepedett le Jézussal és tanítványaival együtt; sokan voltak ugyanis, akik követték őt.


Márk 2:17
Jézus meghallotta és azt mondta nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek, nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”


Márk 2:18
János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Odajöttek néhányan, és megkérdezték Jézustól: „Miért böjtölnek János és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?”


Márk 2:19
Jézus így felelt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Amíg náluk van a vőlegény, nem böjtölhetnek.


Márk 3:7
Jézus pedig tanítványaival együtt elment a tengerhez. Nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából,


Márk 5:6
Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,


Márk 5:7
és nagy hangon kiáltotta: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!”


Márk 5:13
Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.


Márk 5:15
Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket.


Márk 5:19
De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: „Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!”


Márk 5:20
Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.


Márk 5:21
Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt.


Márk 5:27
amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját.


Márk 5:30
De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?”


Márk 5:36
Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!”


Márk 6:4
Jézus pedig azt mondta nekik: „Nem vetik meg a prófétát, csak a maga hazájában, a rokonai között és a házában.”


Márk 6:30
Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak.


Márk 6:34
Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és sok mindenre kezdte őket tanítani. (Ez 34,5)


Márk 8:17
Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: „Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek?


Márk 8:27
Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?”


Márk 9:2
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, őket külön fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük.


Márk 9:4
Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek.


Márk 9:5
Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.”


Márk 9:8
Mire körülnéztek, már senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust egymagát.


Márk 9:15
Amint az egész néptömeg meglátta Jézust, egyszerre mindnyájan elcsodálkoztak, majd odasiettek hozzá és köszöntötték őt.


Márk 9:16
Jézus megkérdezte őket: „Miről vitatkoztok egymással?”


Márk 9:23
Jézus így szólt hozzá: „‘Ha valamit tehetsz’? Minden lehetséges annak, aki hisz!”


Márk 9:25
Amikor Jézus látta, hogy a tömeg összefut, megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: „Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj!”


Márk 9:27
Jézus pedig kézenfogva fölemelte őt; az pedig fölkelt.


Márk 9:39
Jézus azt felelte: „Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni.


Márk 10:5
Erre Jézus azt válaszolta nekik: „A ti keményszívűségetek miatt írta nektek e parancsot.


Márk 10:14
Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.


Márk 10:18
Jézus erre azt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.


Márk 10:21
Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: „Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!”


Márk 10:23
Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: „Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek vagyonuk van!”


Márk 10:24
A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: „Gyermekeim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába bejutni!


Márk 10:27
Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: „Embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges”. (Ter 18,14; Jób 42,2)


Márk 10:29
Jézus azt felelte: „Bizony, mondom nektek: mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért,


Márk 10:32
Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük haladt. Az emberek megcsodálták, tanítványai pedig aggódva követték. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár:


Márk 10:38
Jézus erre azt mondta nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”


Márk 10:39
Ők azt felelték neki: „Meg tudunk.” Ekkor Jézus azt mondta nekik: „A kehelyből, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni.


Márk 10:42
Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: „Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük.


Márk 10:47
Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”


Márk 10:49
Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: „Bízzál! Kelj föl, hív téged!”


Márk 10:51
Jézus megszólította és megkérdezte: „Mit akarsz, mit cselekedjek neked?” A vak azt felelte neki: „Mester! Hogy lássak!”


Márk 10:52
Jézus erre azt mondta neki: „Menj, a hited meggyógyított téged.” Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.


Márk 11:6
Ők azt felelték, amit Jézus parancsolt nekik, erre elengedték azokat.


Márk 11:7
A szamarat elvitték Jézushoz. Ráterítették ruháikat, ő pedig felült rá.


Márk 11:22
Jézus ezt felelte nekik: „Higgyetek Istenben!


Márk 11:29
Jézus így felelt nekik: „Kérdezek tőletek én is egy dolgot. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.


Márk 11:33
Azt felelték tehát Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus erre azt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.”


Márk 12:17
Erre Jézus azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És csodálkoztak rajta.


Márk 12:24
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát!


Márk 12:29
Jézus így felelt neki: „Az összes parancs közül a legelső ez: ‘Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr!


Márk 12:34
Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.” Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.


Márk 12:35
Jézus azonban, amikor a templomban tanított, megkérdezte: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid Fia?


Márk 12:41
Jézus ezután leült a templomkincstárral szemben, és figyelte, hogyan dob a tömeg pénzt a kincstárba: sok gazdag sokat dobott be.


Márk 13:2
Jézus azt felelte neki: „Látod-e mindezeket a hatalmas építményeket? Nem marad itt kő kövön, amelyet le ne rombolnának.”


Márk 13:5
Jézus így válaszolt nekik: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket.


Márk 14:3
Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában és asztalnál ült, odament hozzá egy asszony, alabástromedényben valódi, drága nárduszolajat hozva. Eltörte az alabástromot, és a fejére öntötte.


Márk 14:6
Jézus azonban így szólt: „Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem.


Márk 14:18
Amikor letelepedtek és ettek, Jézus így szólt: „Bizony, mondom nektek: közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem”. (Zsolt 41,10)


Márk 14:22
Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: „Vegyétek, ez az én testem.”


Márk 14:27
Jézus azt mondta nekik: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: ‘Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok’. (Zak 13,7)


Márk 14:30
Jézus azt felelte neki: „Bizony, mondom neked, te még ma éjszaka, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor is megtagadsz engem.”


Márk 14:48
Jézus így szólt hozzájuk: „Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok.


Márk 14:53
Jézust a főpaphoz vitték. Összegyűlt nála minden főpap, írástudó és vén.


Márk 14:55
A főpapok pedig, és az egész főtanács, tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak.


Márk 14:60
Ekkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz mindarra, amit ezek tanúsítanak ellened?”


Márk 14:62
Jézus azt felelte neki: „Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben”. (Dán 7,13; Zsolt 110,1)


Márk 14:67
látta Pétert melegedni, szemügyre vette őt, és azt mondta: „Te is a Názáreti Jézussal voltál!”


Márk 14:72
Erre mindjárt megszólalt a kakas, másodszor. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, amit mondott neki: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” És sírni kezdett.


Márk 15:1
A főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész főtanáccsal kora reggel tanácsot tartottak, aztán megkötözték Jézust, majd elvezették és átadták Pilátusnak.


Márk 15:5
De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus pedig csodálkozott ezen.


Márk 15:15
Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.


Márk 15:34
A kilencedik órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: „Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Zsolt 22,2)


Márk 15:37
Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.


Márk 15:43
odajött az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.


Márk 16:1
Mikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék Jézust.


Márk 16:6
De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt. Íme, itt a hely, ahová tették őt.


Márk 16:19
Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől. (2 Kir 2,3.11; Zsolt 110,1)


Lukács 1:31
Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. (Iz 7,14)


Lukács 2:21
Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, úgy, amint az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott.


Lukács 2:27
Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele,


Lukács 2:43
Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ottmaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre a szülei.


Lukács 2:52
Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt. (1 Sám 2,26)


Lukács 3:21
Történt pedig, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég,


Lukács 3:23
Jézus, amikor tanítani kezdett, mintegy harminc esztendős volt. A fia volt, amint vélték, Józsefnek, ő pedig Hélié, ő Mattáté,


Lukács 4:1
Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte


Lukács 4:4
Jézus ezt felelte neki: „Írva van: ‘Nemcsak kenyérrel él az ember’”. (MTörv 8,3)


Lukács 4:8
Jézus ezt válaszolta neki: „Írva van: ‘Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj’”. (MTörv 5,9; 6,13)


Lukács 4:12
Jézus ezt felelte neki: „De azt is mondták: ‘Ne kísértsd Uradat, Istenedet’”. (MTörv 6,16)


Lukács 4:14
Jézus pedig a Lélek erejében visszatért Galileába, és a híre elterjedt az egész környéken.


Lukács 4:34
„Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.”


Lukács 4:35
Jézus azonban megparancsolta neki: „Némulj el, és menj ki belőle!” Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott neki.


Lukács 5:8
Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!”


Lukács 5:10
hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: „Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.”


Lukács 5:12
És történt, hogy amikor egy városban volt, íme, volt ott egy leprás férfi. Amikor meglátta Jézust, arcra borult, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Uram! Ha akarod, te megtisztíthatsz engem.”


Lukács 5:19
Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a tetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé.


Lukács 5:22
Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: „Mit gondoltok szívetekben?


Lukács 5:31
Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.


Lukács 6:3
Jézus ezt felelte nekik: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor éhezett, ő és akik vele voltak? (1 Sám 21,2-7)


Lukács 6:9
Azután Jézus ezt mondta nekik: „Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót cselekedni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elveszíteni?”


Lukács 6:11
Azok erre esztelen haragra gerjedve arról kezdtek tanácskozni egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal.


Lukács 7:3
Mivel hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját.


Lukács 7:4
Azok pedig, amikor odaértek Jézushoz, nagyon könyörögtek: „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,


Lukács 7:6
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze volt a háztól, a százados elküldte hozzá barátait, ezekkel a szavakkal: „Uram! Ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.


Lukács 7:9
Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő sokasághoz: „Mondom nektek: még Izraelben sem találtam ekkora hitet!”


Lukács 7:19
János erre magához hívott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”


Lukács 7:40
Jézus ezt válaszolta neki: „Simon! Mondanék neked valamit.” Az így szólt: „Mester, szólj!”


Lukács 8:28
Amikor meglátta Jézust, leborult előtte, és hangosan fölkiáltott: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!”


Lukács 8:30
Jézus ekkor megkérdezte: „Mi a neved?” Azt felelte: „Légió”, mert sok ördög szállta meg.


Lukács 8:35
Az emberek kimentek, hogy lássák a történteket. Amikor Jézushoz értek, ott találták azt az embert, akit az ördögök elhagytak, felöltözve és ép ésszel, amint ott ült Jézus lábainál, és félelem fogta el őket.


Lukács 8:38
Az a férfi pedig, akiből kimentek az ördögök, megkérte, hogy vele lehessen. De Jézus elküldte őt ezekkel a szavakkal:


Lukács 8:39
„Térj csak vissza házadba, és beszéld el, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Isten.” Az be is járta az egész várost, és hirdette, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus.


Lukács 8:40
Amikor Jézus visszatért, tömeg fogadta őt, mert mindnyájan vártak rá.


Lukács 8:41
És íme, jött egy Jairus nevű férfi, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lábaihoz borulva kérte őt, hogy jöjjön a házába,


Lukács 8:45
Jézus így szólt: „Ki érintett meg engem?” Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt: „Mester! A tömeg szorongat és lökdös téged.”


Lukács 8:46
Jézus ezt felelte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő ment ki belőlem.”


Lukács 8:50
Jézus azonban, amikor meghallotta ezt, így szólt hozzá: „Ne félj, csak higgy, és megmenekül!”


Lukács 9:22
„Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.” Jézus követése; az önmegtagadás


Lukács 9:33
És történt, hogy amikor eltávoztak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk itt lenni! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem tudta ugyanis, hogy mit mond.


Lukács 9:36
Mikor a szózat elhangzott, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem szóltak azokban a napokban mindarról, amit láttak.


Lukács 9:41
Jézus ezt felelte: „Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek és meddig tűrjelek titeket? Vezesd ide a fiadat!”


Lukács 9:42
Alighogy előjött, odacsapta őt az ördög, és össze-vissza rángatta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta apjának.


Lukács 9:47
Jézus, aki ismerte szívük gondolatát, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította,


Lukács 9:50
Jézus azt felelte neki: „Ne tiltsátok meg; mert aki nincs ellenetek, veletek van.” Az igaz tanítványok: 9,51-13,21


Lukács 9:58
Jézus azt felelte neki: „A rókáknak odujuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.”


Lukács 9:60
Jézus ezt válaszolta neki: „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát!”


Lukács 9:62
Jézus azt felelte neki: „Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”


Lukács 10:21
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked.


Lukács 10:29
De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?”


Lukács 10:30
Jézus akkor így kezdett beszélni: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak.


Lukács 10:37
Az így felelt: „Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus erre azt mondta neki: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”


Lukács 13:12
Amikor Jézus meglátta, odahívta, és azt mondta neki: „Asszony! Megszabadultál betegségedtől.”


Lukács 13:14
Ekkor megszólalt a zsinagóga elöljárója. Azon méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, ezt mondta a tömegnek: „Hat nap van, amikor dolgozni kell; azokon jöjjetek hát és gyógyíttassátok magatokat, ne pedig szombaton!”


Lukács 14:1
Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt.


Lukács 14:3
Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?”


Lukács 17:13
és hangosan kiáltoztak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!”


Lukács 17:16
és Jézus lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt.


Lukács 17:17
Jézus pedig így szólt: „Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van?


Lukács 18:16
Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.


Lukács 18:19
Jézus ezt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.


Lukács 18:22
Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: „Egy valami hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!”


Lukács 18:24
Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: „Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok!


Lukács 18:31
Ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: „Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.


Lukács 18:37
Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra.


Lukács 18:38
Erre felkiáltott: „Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!”


Lukács 18:40
Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:


Lukács 18:42
Jézus azt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.”


Lukács 19:3
szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt.


Lukács 19:5
Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: „Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.”


Lukács 19:9
Jézus azt mondta neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.


Lukács 19:35
És elvitték Jézushoz. A szamárcsikóra ráterítették ruháikat, aztán fölültették rá Jézust.


Lukács 20:8
Erre Jézus azt mondta nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.”


Lukács 20:34
Jézus ezt felelte nekik: „E világ fiai házasodnak és férjhez mennek.


Lukács 22:8
Jézus elküldte Pétert és Jánost: „Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy elfogyaszthassuk!”


Lukács 22:34
De Jézus azt felelte: „Mondom neked, Péter: mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.”


Lukács 22:47
Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a tizenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja.


Lukács 22:48
Jézus azonban azt mondta neki: „Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?”


Lukács 22:51
De Jézus azt felelte: „Hagyjátok, elég!” Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította.


Lukács 22:52
Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: „Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és dorongokkal.


Lukács 22:70
Erre mindnyájan azt mondták: „Tehát te vagy az Isten Fia?” Jézus azt felelte nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.”


Lukács 23:8
Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert hallott felőle, és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz.


Lukács 23:20
Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.


Lukács 23:25
Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.


Lukács 23:26
Miközben elvezették, megragadtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.


Lukács 23:28
Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok!


Lukács 23:34
Jézus ekkor így szólt: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk. (Zsolt 22,19)


Lukács 23:42
Aztán így szólt: „Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.”


Lukács 23:46
Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!” E szavakkal kilehelte a lelkét. (Zsolt 31,6)


Lukács 23:49
Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt. (Zsolt 38,12)


Lukács 23:52
Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.


Lukács 24:3
Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.


Lukács 24:15
Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.


Lukács 24:19
Ő megkérdezte tőlük: „Micsoda?” Azt felelték: „A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.


Lukács 24:36
Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: „Békesség nektek!”


János 1:17
Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg.


János 1:29
Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!


János 1:36
Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: „Íme, az Isten Báránya.”


János 1:37
A két tanítvány hallotta szavait, és követték Jézust.


János 1:38
Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük: „Mit kerestek?” Azt felelték neki: „Rabbi — ami Mestert jelent —, hol laksz?”


János 1:42
És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: „Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.” Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis Szikla).


János 1:43
Másnap, amikor Jézus Galileába készült menni, találkozott Fülöppel. Azt mondta neki: „Kövess engem!”


János 1:45
Fülöp találkozott Natanaellel, és elmondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát Názáretből.”


János 1:47
Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: „Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.”


János 1:48
Natanael megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus azt felelte: „Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.”


János 1:50
Jézus erre így szólt: „Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.”


János 2:1
Harmadnapon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja,


János 2:2
és Jézus is hivatalos volt a menyegzőre tanítványaival együtt.


János 2:3
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk!”


János 2:4
Jézus azt felelte neki: „Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!”


János 2:7
Jézus azt mondta nekik: „Töltsétek meg az edényeket vízzel!” Színig töltötték őket.


János 2:11
Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.


János 2:13
Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe.


János 2:19
Jézus azt felelte nekik: „Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!”


János 2:22
Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott.


János 2:24
De Jézus nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, s mert


János 3:2
Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a csodajeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.”


János 3:3
Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki felülről nem születik, nem láthatja meg Isten országát.”


János 3:5
Jézus azt válaszolta: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.


János 3:10
Jézus azt felelte neki: „Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket?


János 3:22
Ezek után Jézus Júdea földjére ment tanítványaival. Ott tartózkodott velük, és keresztelt.


János 4:1
Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János


János 4:2
— bár Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai —,


János 4:6
Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt.


János 4:7
Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: „Adj innom!”


János 4:10
Jézus azt felelte: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.”


János 4:13
Jézus azt felelte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,


János 4:16
Jézus ezt felelte neki: „Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!”


János 4:17
Az asszony erre kijelentette: „Nincs férjem.” Jézus ezt válaszolta: „Jól mondtad: ‘Nincs férjem’.


János 4:21
Jézus azt felelte neki: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát.


János 4:26
Jézus azt válaszolta neki: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”


János 4:34
Jézus pedig így folytatta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét.


János 4:44
Jézus ugyan saját maga tanúsította, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában,


János 4:47
Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte őt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt.


János 4:48
Erre Jézus azt mondta neki: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!”


János 4:50
Jézus azt mondta neki: „Menj, a fiad él!” Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment.


János 4:53
Így megértette az apa, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor Jézus azt mondta neki: „A fiad él.” És hitt ő és egész háza népe.


János 4:54
Ez már a második csodajel volt, amelyet Jézus művelt, amikor Júdeából Galileába ment.


János 5:1
Ezek után volt a zsidók ünnepe, és Jézus fölment Jeruzsálembe.


János 5:6
Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?”


János 5:8
Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!”


János 5:13
A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levő tömegből.


János 5:14
Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: „Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.”


János 5:15
Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt.


János 5:16
A zsidók pedig üldözni kezdték Jézust azért, mert ezeket szombaton tette.


János 5:17
Jézus azt felelte nekik: „Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.”


János 5:19
Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: A Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is.


János 6:1
Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment.


János 6:3
Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival.


János 6:5
Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?”


János 6:10
Jézus erre azt mondta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát; a férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak.


János 6:11
Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak.


János 6:15
Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.


János 6:17
Beszálltak a bárkába, és elindultak a tengeren túlra, Kafarnaumba. Besötétedett már, de Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk.


János 6:19
Amikor mintegy huszonöt vagy harminc stádiumnyira hajóztak, látták, hogy Jézus a tengeren járva a bárkához közeledik, és megrémültek.


János 6:22
Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el.


János 6:24
Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek.


János 6:26
Jézus azt felelte: „Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.


János 6:29
Jézus azt felelte: „Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.”


János 6:32
Jézus ezt válaszolta: „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret.


János 6:35
Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.


János 6:42
és azt mondták: „Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: ‘A mennyből szálltam alá’?”


János 6:43
Jézus azt válaszolta nekik: „Ne zúgolódjatok egymás közt!


János 6:53
Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek.


János 6:61
Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: „Megbotránkoztat ez titeket?


János 6:64
De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.” Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni.


János 6:67
Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: „Talán ti is el akartok menni?”


János 6:70
Jézus azt felelte nekik: „Nem tizenkettőt választottam ki közületek? Egy közületek mégis ördög.”


János 7:1
Ezek után Jézus bejárta Galileát. Nem akart ugyanis Júdeába menni, mert a zsidók halálra keresték.


János 7:6
Jézus azt felelte nekik: „Az én időm még nincs itt, de számotokra az idő mindenkor alkalmas.


János 7:14
Mikor már az ünnep közepe volt, Jézus fölment a templomba és tanított.


János 7:16
Jézus azt felelte nekik: „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött.


János 7:21
Jézus azt mondta nekik: „Egyetlen dolgot tettem, és mindnyájan megütköztök.


János 7:28
Akkor Jézus, aki a templomban tanított, így kiáltott fel: „Ismertek engem is, és azt is tudjátok, hogy honnan való vagyok. Márpedig én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki Igaz, akit ti nem ismertek.


János 7:33
Akkor Jézus így szólt: „Még egy kevés ideig veletek vagyok, aztán elmegyek ahhoz, aki küldött engem.


János 7:37
Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus megállt és felkiáltott: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki,


János 7:39
Ezt a Lélekről mondta, amelyet a benne hívők meg fognak kapni. A Lélek ugyanis még nem volt megadva, mert Jézus még nem dicsőült meg.


János 8:1
Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére.


János 8:4
és azt mondták Jézusnak: „Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták.


János 8:6
Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és hogy bevádolhassák. Jézus azonban lehajolt, és ujjával írt a földre.


János 8:10
Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki: „Asszony, hol vannak ők? Senki sem ítélt el téged?”


János 8:11
Az erre így szólt: „Senki, Uram!” Jézus ekkor azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!”


János 8:12
Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”


János 8:14
Jézus azt felelte nekik: „Ha én önmagamról teszek is tanúságot, igaz az én tanúságom, mert tudom, hogy honnan jöttem, és hová megyek. Ti azonban nem tudjátok, hogy honnan jövök vagy hová megyek.


János 8:19
Erre megkérdezték: „Hol van a te Atyád?” Jézus azt felelte: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, talán Atyámat is ismernétek.”


János 8:25
Erre azt kérdezték: „Ki vagy te?” Jézus azt felelte: „Az, amit mindig is mondtam nektek.


János 8:28
Ezért Jézus így szólt: „Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok, és semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az Atya tanított engem.


János 8:31
Azoknak a zsidóknak, akik hittek neki, Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok,


János 8:34
Jézus így szólt: „Bizony, bizony mondom nektek: Mindaz, aki bűnt cselekszik, szolga.


János 8:39
Azt felelték neki: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus azt mondta nekik: „Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám tetteit cselekednétek.


János 8:42
Jézus így szólt hozzájuk: „Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.


János 8:49
Jézus azt felelte: „Nincs nekem ördögöm, csak tisztelem Atyámat, és ti gyalázattal illettek engem.


János 8:54
Jézus azt felelte: „Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok: ‘Istenünk’,


János 8:58
Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.”


János 8:59
Ekkor köveket ragadtak, hogy megkövezzék. De Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.


János 9:3
Jézus azt felelte: „Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne.


János 9:11
Azt felelte: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: ‘Menj a Síloe tavához, és mosakodj meg.’ Elmentem tehát, megmosdottam, és látok.”


János 9:14
Azon a napon pedig, amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt.


János 9:35
Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?”


János 9:37
Jézus azt mondta neki: „Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél.”


János 9:39
Akkor Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.”


János 9:41
Jézus ezt válaszolta: „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. Ti azonban azt mondjátok most: ‘Látunk.’ Ezért megmarad a bűnötök.”


János 10:6
Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott.


János 10:7
Jézus ekkor ismét szólt: „Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok a juhok ajtaja.


János 10:23
Jézus a templomban járt, Salamon tornácában.


János 10:25
Jézus azt felelte nekik: „Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek,


János 10:32
Jézus azt mondta nekik: „Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?”


János 10:34
Jézus azt felelte nekik: „Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: ‘Én azt mondtam: Ti istenek vagytok’? (Zsolt 82,6)


János 11:4
Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.”


János 11:5
Jézus szerette Mártát, meg a nővérét, és Lázárt.


János 11:9
Jézus azt felelte: „Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát.


János 11:13
Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél.


János 11:14
Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt,


János 11:17
Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.


János 11:20
Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt.


János 11:21
Márta akkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.


János 11:23
Jézus azt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.”


János 11:25
Jézus azt mondta neki: „Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog,


János 11:30
Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment.


János 11:32
Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”


János 11:33
Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült.


János 11:35
Jézus könnyezett.


János 11:38
Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve.


János 11:39
Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, a megholt nővére azt mondta neki: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!”


János 11:40
Jézus azt felelte neki: „Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?”


János 11:41
A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte szemeit, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.


János 11:44
S az, aki halott volt, kijött. A lába és a keze pólyával volt körülkötve, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: „Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!”


János 11:46
De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus miket cselekedett.


János 11:51
Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért,


János 11:54
Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival együtt.


János 11:56
Keresték Jézust, és a templomban azt mondogatták egymásnak: „Mit gondoltok? Vajon eljön-e az ünnepre?”


János 12:1
Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott a halálból.


János 12:3
Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával.


János 12:7
Jézus ekkor így szólt: „Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára teljesítse azt.


János 12:9
A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott a halálból.


János 12:11
mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.


János 12:12
Másnap, amikor a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,


János 12:14
Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint meg van írva:


János 12:16
Tanítványai eleinte nem értették ezt, de amikor Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy azt tették vele, ami meg volt róla írva.


János 12:21
Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából volt, és kérték őt: „Uram, látni szeretnénk Jézust!”


János 12:22
Fülöp elment és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak.


János 12:23
Jézus ezt felelte nekik: „Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön.


János 12:30
Jézus azt felelte: „Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok.


János 12:35
Jézus azt felelte nekik: „Már csak kevés ideig van nálatok a világosság. Addig járjatok, amíg tiétek a világosság, hogy a sötétség el ne borítson benneteket. Aki sötétben jár, nem tudja, hová megy.


János 12:36
Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” Ezeket mondta Jézus, aztán elment és elrejtőzött előlük.


János 12:44
Jézus pedig hangját felemelve így szólt: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem.


János 13:1
A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, bár szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket.


János 13:3
Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy,


János 13:7
Jézus azt felelte neki: „Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.”


János 13:8
Péter erre így szólt: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” Jézus azt felelte neki: „Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.”


János 13:10
Jézus azt felelte: „Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”


János 13:21
Miután ezeket mondta, Jézus megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal: „Bizony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem.”


János 13:23
Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézushoz egészen közel foglalt helyet.


János 13:25
Az odahajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az?”


János 13:26
Jézus azt felelte: „Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom.” Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának.


János 13:27
Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: „Amit teszel, tedd meg gyorsan!”


János 13:29
Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondta neki: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepen!” vagy hogy a szegényeknek adjon valamit.


János 13:31
Miután kiment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne.


János 13:36
Ekkor Simon Péter megszólalt: „Uram, hová mégy?” Jézus azt felelte: „Ahova én megyek, oda most nem jöhetsz utánam, de később követni fogsz engem.”


János 13:38
Jézus azt felelte: „Életedet adnád értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.


János 14:6
Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.


János 14:9
Jézus így válaszolt neki: „Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát látta. Hogyan mondhatod hát: ‘Mutasd meg nekünk az Atyát’?


János 14:23
Jézus azt felelte neki: „Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.


János 16:19
Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: „Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: ‘Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem’?


János 16:31
Jézus azt felelte nekik: „Most hiszitek?


János 17:1
Amikor Jézus mindezt elmondta, szemét az égre emelve így szólt: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged,


János 17:3
Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.


János 18:1
Miután Jézus ezeket elmondta, kiment tanítványaival a Kedron patakon túlra, ahol volt egy kert; oda ment be ő és a tanítványai.


János 18:2
Ismerte azt a helyet Júdás is, aki elárulta őt, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival.


János 18:4
Jézus pedig, aki tudott mindent, ami várt rá, eléjük ment, és megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?”


János 18:5
Azt felelték neki: „A Názáreti Jézust.” Ő azt mondta nekik: „Én vagyok.” Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt.


János 18:7
Erre ismét megkérdezte őket: „Kit kerestek?” Azok pedig azt mondták: „A Názáreti Jézust.”


János 18:8
Jézus megismételte: „Mondtam nektek: Én vagyok! Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni!”


János 18:11
Jézus erre azt mondta Péternek: „Tedd a hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki a poharat, amelyet az Atya nekem adott?”


János 18:12
Ekkor a szakasz, a parancsnok és a zsidók poroszlói elfogták Jézust, és megkötözték őt.


János 18:15
Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal a főpap udvarába,


János 18:19
A főpap eközben tanítványairól és tanításáról kérdezte Jézust.


János 18:20
Jézus azt felelte neki: „Én nyíltan beszéltem a világnak, mindig a zsinagógában tanítottam és a templomban, ahova a zsidók mindnyájan összegyűlnek, és titokban semmit sem mondtam.


János 18:22
Amikor ezeket mondta, az ott álló poroszlók egyike arcul ütötte Jézust, és így szólt: „Így felelsz a főpapnak?”


János 18:23
Jézus azt felelte neki: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?”


János 18:28
Jézust Kaifástól a helytartóságra vezették. Kora reggel volt. Ők nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti bárányt.


János 18:32
Ez azért történt, hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen halállal fog meghalni.


János 18:33
Ismét bement tehát Pilátus a helytartóságra, hívatta Jézust, és megkérdezte őt: „Te vagy-e a zsidók királya?”


János 18:34
Jézus azt felelte: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?”


János 18:36
Jézus azt felelte: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha az én országom ebből a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én országom nem innen való.”


János 18:37
Pilátus erre megkérdezte: „Tehát király vagy te?” Jézus azt felelte: „Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.”


János 19:1
Akkor Pilátus elvezettette Jézust és megostoroztatta.


János 19:5
Akkor kijött Jézus, töviskoronával, bíborköpenyben. Ő pedig azt mondta nekik: „Íme, az ember!”


János 19:9
Újra bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézustól: „Honnan való vagy te?” Jézus azonban nem adott neki feleletet.


János 19:11
Jézus azt felelte: „Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülről nem adatott volna neked. Ezért annak, aki engem kezedbe adott, nagyobb a bűne.”


János 19:13
Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak neveznek, héberül meg Gabbatának.


János 19:16
Akkor aztán kezükbe adta őt, hogy feszítsék meg. Azok átvették Jézust.


János 19:18
Ott keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt kétfelől, Jézust pedig középen.


János 19:19
Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a keresztre helyeztette. Ez volt ráírva: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya.”


János 19:20
Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül, latinul és görögül volt írva.


János 19:23
A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháit, elosztották négy felé, minden katonának egy részt, azután fogták a köntöst is. A köntös varratlan volt, felülről egy darabban szőve.


János 19:25
Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna.


János 19:26
Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!”


János 19:28
Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjazom!”


János 19:30
Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.


János 19:33
Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát,


János 19:38
Ezek után pedig az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Elment tehát és levette a testet.


János 19:40
Fogták tehát Jézus testét, és a fűszerekkel együtt gyolcsruhákba göngyölték, ahogy a zsidóknál temetni szokás.


János 19:42
Mivel a sír közel volt, a zsidók készületnapja miatt oda helyezték Jézust.


János 20:2
Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!”


János 20:12
Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt.


János 20:14
Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az.


János 20:15
Jézus megkérdezte tőle: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!”


János 20:16
Ekkor Jézus megszólította őt: „Mária!” Erre ő megfordult, és héberül így szólt: „Rabbóní!”, ami azt jelenti: Mester.


János 20:17
Jézus így szólt hozzá: „Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”


János 20:19
Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: „Békesség nektek!”


János 20:24
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus.


János 20:26
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött — bár az ajtó zárva volt —, megállt középen, és így szólt: „Békesség nektek!”


János 20:29
Jézus erre azt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.”


János 20:30
Jézus még sok egyéb csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.


János 20:31
Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által az ő nevében életetek legyen.


János 21:1
Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériási tengernél. Így jelent meg:


János 21:4
Amikor már megvirradt, Jézus a parton állt, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az.


János 21:5
Jézus azt mondta nekik: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” Azt felelték: „Nincsen!”


János 21:7
Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét, mert neki volt vetkőzve, és a tengerbe vetette magát.


János 21:10
Jézus azt mondta nekik: „Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!”


János 21:12
Jézus azt mondta nekik: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte őt megkérdezni: „Ki vagy te?” Tudták ugyanis, hogy az Úr az.


János 21:13
Jézus odament, fogta a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanígy a halat is.


János 21:14
Jézus ekkor már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt a halálból.


János 21:15
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”


János 21:20
Amint Péter hátrafordult, látta, hogy jön utána az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán közel hajolt Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki téged elárul?”


János 21:21
Amikor tehát Péter meglátta őt, megkérdezte Jézustól: „Uram, és ő?”


János 21:22
Jézus azt felelte neki: „Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele? Te kövess engem!”


János 21:23
Ezért a testvérek között elterjedt a szóbeszéd, hogy az a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki: „Nem hal meg”, hanem: „Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele?”


János 21:25
Van még sok egyéb is, amit Jézus tett, s ha azokat egyenként mind megírnák, úgy gondolom, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.


Apostolok 1:1
Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva


Apostolok 1:11
Így szóltak: „Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.”


Apostolok 1:14
Ezek mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádkozásban az asszonyokkal, valamint Máriával, Jézus anyjával és rokonaival együtt.


Apostolok 1:16
„Férfiak, testvérek! Be kell teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdásról, azoknak vezetőjéről, akik elfogták Jézust.


Apostolok 1:21
Ennélfogva szükséges, hogy azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,


Apostolok 2:22
Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek,


Apostolok 2:32
Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindannyian tanúi vagyunk.


Apostolok 2:36
Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!”


Apostolok 2:38
Péter azt felelte nekik: „Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket.


Apostolok 3:6
Péter azonban így szólt: „Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!”


Apostolok 3:13
Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok ugyan és megtagadtatok Pilátus színe előtt, bár az úgy döntött, hogy szabadon bocsátja őt. (Kiv 3,6)


Apostolok 3:20
s hogy az enyhülés idői eljöjjenek az Úr színétől, és elküldje azt, akit hirdettek nektek, Jézus Krisztust.


Apostolok 4:2
Ezek bosszankodtak, hogy tanítják a népet, és hirdetik a halálból való feltámadást Jézusban.


Apostolok 4:10
Vegyétek hát tudomásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll ez itt előttetek egészségesen.


Apostolok 4:13
Amikor látták Péter és János állhatatosságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, elcsodálkoztak, és rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak.


Apostolok 4:18
Azután beszólították őket, és megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében.


Apostolok 4:27
Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel,


Apostolok 4:30
Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.”


Apostolok 4:33
Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban.


Apostolok 5:30
Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek.


Apostolok 5:40
Azután előhívták az apostolokat, megverették őket, és meghagyták nekik, hogy semmiképp se beszéljenek Jézus nevében, majd elbocsátották őket.


Apostolok 5:41
Azok pedig örvendezve eltávoztak a főtanácsból, mivel méltónak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek.


Apostolok 5:42
Nem is szűntek meg naponta a templomban és házaknál tanítani és hirdetni Krisztus Jézust.


Apostolok 6:14
Hallottuk ugyanis őt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerontja majd ezt a helyet, s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.”


Apostolok 7:55
Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni.


Apostolok 7:59
Amikor megkövezték Istvánt, az így könyörögött: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”


Apostolok 8:12
Amikor azonban hittek Fülöpnek, aki hirdette az örömhírt Isten országáról, a férfiak és az asszonyok megkeresztelkedtek Jézus Krisztus nevében.


Apostolok 8:16
mert az még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében.


Apostolok 8:35
Ekkor Fülöp megnyitotta száját, s ebből az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust.


Apostolok 9:5
Erre ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Az így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!


Apostolok 9:17
Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: „Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.”


Apostolok 9:20
Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.


Apostolok 9:22
Saul azonban mind nagyobb erővel lépett fel, zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, és bizonyította előttük, hogy Jézus a Krisztus.


Apostolok 9:27
Barnabás azonban maga mellé vette, elvezette az apostolokhoz, és elbeszélte nekik, hogyan látta meg az Urat útközben, hogyan beszélt vele, és hogy milyen bátran tevékenykedett Damaszkuszban Jézus nevében.


Apostolok 9:34
Péter így szólt hozzá: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj föl, vesd be ágyadat!” Erre ő azonnal fölkelt.


Apostolok 10:36
Isten elküldte igéjét Izrael fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által, aki mindennek az Ura.


Apostolok 10:38
hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt.


Apostolok 10:48
Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Ekkor megkérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.


Apostolok 11:17
Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?”


Apostolok 11:20
Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust.


Apostolok 13:6
Amikor bejárták Páfoszig az egész szigetet, találtak egy Barjézus nevű zsidó férfit, aki varázsló és hamis próféta volt.


Apostolok 13:23
Az ő ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust,


Apostolok 13:33
mert azt Isten nekünk, az ő fiainak teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust, amint meg is van írva a második zsoltárban: ‘Fiam vagy te, ma nemzettelek téged’. (Zsolt 2,7)


Apostolok 15:11
Ellenkezőleg, mi hisszük, hogy Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, amint ők is.”


Apostolok 15:26
ezekkel az emberekkel, akik életüket adták a mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért.


Apostolok 16:7
Míziába érve megkísérelték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte őket.


Apostolok 16:18
Több napon át így tett. Pált bántotta ez, azért hátrafordult, és azt mondta a léleknek: „Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle.” Ki is ment belőle abban az órában.


Apostolok 16:31
Azok azt felelték: „Higgy az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz, te és házad népe.”


Apostolok 17:3
Kifejtette és kimutatta, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, a halálból fel kellett támadnia, és hogy „ez a Jézus az a Krisztus, akit én hirdetek nektek.”


Apostolok 17:7
Jázon meg befogadta őket, pedig ezek mindnyájan a császár rendeletei ellen cselekszenek. Azt mondják ugyanis, hogy másvalaki, hogy Jézus a király!”


Apostolok 17:18
Némelyik epikureus és sztoikus bölcselő vitába ereszkedett vele. Egyesek azt kérdezték: „Mit akar mondani ez a szószaporító?” Mások viszont: „Új istenek hirdetőjének látszik” — mert Jézust és a feltámadást hirdette nekik.


Apostolok 18:4
Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az Úr Jézus nevét, és igyekezett meggyőzni a zsidókat és a görögöket.


Apostolok 18:5
Amikor pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még többet fáradozott az igehirdetésben, és bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.


Apostolok 18:28
mert ellenállhatatlanul megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság előtt, s kimutatta az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.


Apostolok 19:4
Erre Pál azt mondta: „János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.”


Apostolok 19:5
Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.


Apostolok 19:13
Egyes kóbor zsidó ördögűzők is megkísérelték, hogy az Úr Jézusnak a nevét hívják segítségül azokra, akikben gonosz lelkek voltak. Azt mondogatták: „Parancsolok nektek Jézus által, akit Pál hirdet!”


Apostolok 19:15
A gonosz lélek azonban így felelt nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?”


Apostolok 19:17
Ezt aztán megtudta Efezus valamennyi zsidó és pogány lakója, mire félelem fogta el mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.


Apostolok 20:21
Tanúságot tettem mind a zsidók, mind a pogányok előtt az Istenhez való megtérésről és a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba vetett hitről.


Apostolok 20:24
De nem félek ezektől. Az életemet sem tartom értékesebbnek, mint magamat, csak elvégezhessem pályafutásomat, az ige szolgálatát, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy tanúságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról.


Apostolok 20:35
Mindenben megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: ‘Nagyobb boldogság adni, mint kapni.’”


Apostolok 21:13
De Pál így felelt: „Mit csináltok, miért sírtok és szomorítjátok a szívemet? Hiszen én kész vagyok az Úr Jézus nevéért nemcsak arra, hogy megkötözzenek, hanem hogy meg is haljak Jeruzsálemben.”


Apostolok 22:8
Én pedig így feleltem: ‘Uram, ki vagy?’ Ő azt válaszolta: ‘Én vagyok a Názáreti Jézus, akit te üldözöl.’


Apostolok 24:24
Néhány nap múlva Félix odajött Druzillával, a feleségével, aki zsidó nő volt. Hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről.


Apostolok 25:19
csak holmi vitás kérdéseik voltak ellene a vallásuk dolgában, és valami meghalt Jézust illetően, akiről Pál azt erősítgette, hogy él.


Apostolok 26:9
Korábban magam is azt tartottam, hogy nagy ellenségként kell eljárnom a Názáreti Jézus neve ellen,


Apostolok 26:15
Erre megkérdeztem: ‘Ki vagy, Uram?’ Az Úr ekkor így szólt: ‘Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.


Apostolok 28:23
Megállapodtak tehát vele egy napban, s akkor igen sokan eljöttek hozzá a szállásra. Ő pedig magyarázott nekik, és tanúságot tett Isten országáról. Reggeltől estig igyekezett őket Mózes törvényéből és a prófétákból meggyőzni Jézusról.


Apostolok 28:31
Közben hirdette Isten országát, s bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról.


Rómaiakhoz 1:1
Pál, Jézus Krisztus szolgája, meghívott apostol, akit Isten kiválasztott evangéliuma számára —


Rómaiakhoz 1:4
de akit a szentség Lelke szerint, a halottak közül való föltámadás által Isten hatalmas Fiául rendelt; Jézus Krisztusról, a mi Urunkról,


Rómaiakhoz 1:6
— ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottjai —,


Rómaiakhoz 1:7
Isten összes szeretteinek, akik Rómában vannak, a meghívott szenteknek. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!


Rómaiakhoz 1:8
Először is hálát adok Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, mert az egész világon magasztalják a ti hiteteket.


Rómaiakhoz 2:16
azon a napon, amikor Isten ítélkezni fog Jézus Krisztus által az emberek rejtett dolgairól az én evangéliumom szerint.


Rómaiakhoz 3:22
Istennek ez az igazvolta pedig a Jézus Krisztusba vetett hit által irányul mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen.


Rómaiakhoz 3:24
Ingyen igazulnak meg az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van,


Rómaiakhoz 3:26
Isten béketűrésével, hogy kimutassa — mondom — a maga igazvoltát a mostani időben, s hogy ő maga igaz legyen, s megigazulttá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való.


Rómaiakhoz 4:24
hanem rólunk is, akiknek beszámítják, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézus Krisztust, a mi Urunkat,


Rómaiakhoz 5:1
Mivel tehát elnyertük a megigazulást a hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által.


Rómaiakhoz 5:11
Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki által most elnyertük a kiengesztelődést.


Rómaiakhoz 5:15
De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra.


Rómaiakhoz 5:17
Mert ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a megigazulás ajándékának a bőségét.


Rómaiakhoz 5:21
hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.


Rómaiakhoz 6:3
Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg?


Rómaiakhoz 6:11
Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban.


Rómaiakhoz 6:23
Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.


Rómaiakhoz 7:25
Hála legyen Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Így tehát én magam az értelmem által Isten törvényének szolgálok, a test által azonban a bűn törvényének.


Rómaiakhoz 8:1
Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.


Rómaiakhoz 8:2
Mert a Krisztus Jézusban való élet Lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.


Rómaiakhoz 8:11
S ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.


Rómaiakhoz 8:34
Ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közben is jár értünk?


Rómaiakhoz 8:39
sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.


Rómaiakhoz 10:9
Ha tehát a száddal vallod, hogy „Jézus az Úr!”, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz.


Rómaiakhoz 13:14
hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket az érzéki vágyakban!


Rómaiakhoz 14:14
Tudom, és meggyőződésem az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában; csak annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.


Rómaiakhoz 15:5
A béketűrés és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy Jézus akarata szerint egyetértés legyen köztetek,


Rómaiakhoz 15:6
hogy egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját!


Rómaiakhoz 15:8
Azt mondom ugyanis, hogy Krisztus Jézus a körülmetéltek szolgája lett, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, megvalósítva az atyáknak tett ígéreteket;


Rómaiakhoz 15:16
hogy Krisztus Jézus szolgája legyek a nemzetek között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát végezzem, s így a nemzetek kedves, és a Szentlélek által megszentelt áldozattá legyenek.


Rómaiakhoz 15:17
Van tehát mivel dicsekednem Krisztus Jézusban Isten előtt.


Rómaiakhoz 15:30
Kérlek tehát titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szentlélek szeretetére, segítsetek engem imádságaitokban. Kérjétek Istent értem,


Rómaiakhoz 16:3
Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban!


Rómaiakhoz 16:20
A békesség Istene hamarosan össze fogja tiporni lábatok alatt a sátánt! Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak kegyelme legyen veletek!


Rómaiakhoz 16:25
Annak pedig, akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket evangéliumomban és a Jézus Krisztusról szóló tanításban, s annak a titoknak a kinyilatkoztatásában, amelyre az örök idők során hallgatás borult,


Rómaiakhoz 16:27
az egyedül bölcs Istennek, Jézus Krisztus által, tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.


1 Korintusi 1:1
Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér,


1 Korintusi 1:2
Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, minden helyen, náluk és nálunk.


1 Korintusi 1:3
Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.


1 Korintusi 1:4
Szüntelenül hálát adok Istenemnek értetek Isten kegyelméért, amely megadatott nektek Krisztus Jézusban,


1 Korintusi 1:7
úgyhogy semmiféle kegyelmi adománynak sem vagytok híjával, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok.


1 Korintusi 1:8
Ő meg is erősít majd titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján.


1 Korintusi 1:9
Hűséges az Isten, aki által meghívást nyertetek Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.


1 Korintusi 1:10
Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok, és ne legyen köztetek pártoskodás, hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanabban a lelkületben és ugyanabban a felfogásban.


1 Korintusi 1:30
Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett,


1 Korintusi 2:2
Mert nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről.


1 Korintusi 3:11
Mert a lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, más alapot senki sem rakhat.


1 Korintusi 4:15
Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, atyátok nincs sok, hiszen Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam nektek életet.


1 Korintusi 5:4
A mi Urunk Jézus nevében fonódjék egybe a ti lelketek és az enyém, és a mi Urunk Jézus hatalmával


1 Korintusi 6:11
Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de meg lettetek mosva, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.


1 Korintusi 8:6
nekünk mégis egy Istenünk van, az Atya, akitől minden van, s akiért vagyunk; és egy Urunk van, Jézus Krisztus, aki által minden van, s aki által mi is vagyunk.


1 Korintusi 9:1
Nem vagyok-e szabad? Nem vagyok-e apostol? Nem láttam-e Jézust, a mi Urunkat? Nem az én művem vagytok-e ti az Úrban?


1 Korintusi 11:23
Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret,


1 Korintusi 12:3
Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja: „Átkozott legyen Jézus!”, és senki sem mondhatja: „Jézus az Úr”, csakis a Szentlélek által.


1 Korintusi 15:31
Nap mint nap meghalok, olyan igaz ez, testvérek, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.


1 Korintusi 15:57
De hála Istennek, aki megadta nekünk a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által.


1 Korintusi 16:23
Az Úr Jézus kegyelme legyen veletek!


1 Korintusi 16:24
Szeretetem mindnyájatokkal Krisztus Jézusban.


2 Korintusi 1:1
Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, Isten korintusi egyházának, valamint az összes szenteknek, akik egész Achájában vannak.


2 Korintusi 1:2
Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!


2 Korintusi 1:3
Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,


2 Korintusi 1:14
mint ahogy részben már meg is értettetek minket —, hogy mi a ti dicsekvésetek vagyunk, ugyanúgy, ahogy ti is a miénk, a mi Urunk Jézus napján.


2 Korintusi 1:19
Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek hirdettünk, én, Szilvánusz és Timóteus, nem volt „igen” is meg „nem” is, hanem az „igen” valósult meg benne.


2 Korintusi 4:5
Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Jézus Krisztust, az Urat; önmagunkat pedig mint a ti szolgátokat Jézusért.


2 Korintusi 4:6
Mert Isten, aki azt mondta: „A sötétségből világosság ragyogjon fel”, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.


2 Korintusi 4:10
állandóan hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben.


2 Korintusi 4:11
Mert minket, élőket, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön.


2 Korintusi 4:14
Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít.


2 Korintusi 8:9
Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: ő értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek.


2 Korintusi 11:31
Isten, a mi Urunk Jézus Atyja, aki áldott mindörökké, tudja, hogy nem hazudom.


2 Korintusi 13:5
Önmagatokat vizsgáljátok meg, vajon a hitben vagytok-e; önmagatokat tegyétek próbára. Vagy nem ismeritek fel önmagatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát.


2 Korintusi 13:13
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!


Galatákhoz 1:1
Pál, aki nem emberektől, nem ember által apostol, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten által, aki feltámasztotta őt a halottak közül,


Galatákhoz 1:3
Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.


Galatákhoz 1:12
mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.


Galatákhoz 2:4
A hamis testvérek ellenére sem tették, akik azért lopakodtak és furakodtak be, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban való szabadságunkat, s így minket szolgaságba taszítsanak.


Galatákhoz 2:16
Mivel pedig tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk Krisztus hite, és nem a törvény cselekedetei által, mert a törvény cselekedeteiből egy ember sem igazul meg.


Galatákhoz 3:1
Ó, esztelen galaták! Ki babonázott meg titeket, miután a szemetek elé tártuk a megfeszített Jézus Krisztust?


Galatákhoz 3:14
Ez azért történt, hogy Ábrahám áldása Krisztus Jézusban a pogányokra is rászálljon, és hogy a megígért Lelket megkapjuk a hit által.


Galatákhoz 3:22
De az Írás mindent a bűn alá foglalt, hogy az ígéretet Jézus Krisztus hite által nyerjék el a hívők.


Galatákhoz 3:26
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban.


Galatákhoz 3:28
nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő; mert mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban.


Galatákhoz 4:14
és azt, ami kísértésetekre szolgálhatott testemben, nem vetettétek meg, és meg sem utáltátok, hanem úgy fogadtatok engem, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.


Galatákhoz 5:6
Hiszen Krisztus Jézusban sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.


Galatákhoz 5:24
Akik pedig Krisztus Jézuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és a kívánságokkal együtt.


Galatákhoz 6:14
Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, aki által a világ meg van feszítve számomra, és én a világnak.


Galatákhoz 6:17
Ezután senki se okozzon nekem kellemetlenséget, mert Jézus jegyeit viselem testemen.


Galatákhoz 6:18
A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen.


Efézusiakhoz 1:1
Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, az Efezusban lévő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek.


Efézusiakhoz 1:2
Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!


Efézusiakhoz 1:3
Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket.


Efézusiakhoz 1:5
Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint,


Efézusiakhoz 1:15
Ezért én is, miután hallottam az Úr Jézusban való hitetekről és az összes szent iránti szeretetetekről,


Efézusiakhoz 1:17
hogy Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt.


Efézusiakhoz 2:6
vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek közé helyezett el Jézus Krisztusban,


Efézusiakhoz 2:7
hogy megmutassa a jövendő időkben kegyelmének bőséges gazdagságát hozzánk való jóvoltából Krisztus Jézusban.


Efézusiakhoz 2:10
Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokat gyakoroljuk.


Efézusiakhoz 2:13
Most azonban Jézus Krisztusban ti, akik egykor távol voltatok, közel jutottatok Krisztus vére által.


Efézusiakhoz 2:20
az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus.


Efézusiakhoz 3:1
Ezért vagyok én, Pál, Krisztus Jézus foglya értetek, a nemzetekhez tartozókért.


Efézusiakhoz 3:6
azt ugyanis, hogy a nemzetek Krisztus Jézusban társörökösök, tagjai az egy testnek, és együtt részesülnek az ígéretben az evangélium által.


Efézusiakhoz 3:11
Ez volt az ő örök végzése, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban valósított meg.


Efézusiakhoz 3:21
dicsőség legyen az egyházban és Krisztus Jézusban minden nemzedéken át örökkön-örökké! Ámen.


Efézusiakhoz 4:21
ha valóban őt hallottátok és róla kaptatok oktatást, annak az igazságnak megfelelően, amely Jézusban van:


Efézusiakhoz 5:20
Adjatok hálát mindenkor mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának!


Efézusiakhoz 6:23
Békesség a testvéreknek, és hittel párosult szeretet az Atyaistentől és az Úr Jézus Krisztustól!


Efézusiakhoz 6:24
Kegyelem mindazoknak, akik meg nem fogyatkozó szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust!


Filippiekhez 1:1
Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, Krisztus Jézus összes szentjének Filippiben az elöljárókkal és a diákonusokkal együtt.


Filippiekhez 1:2
Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!


Filippiekhez 1:6
Bízom is abban, hogy aki megkezdte bennetek a jó művet, teljessé teszi azt Krisztus Jézus napjáig.


Filippiekhez 1:8
Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében.


Filippiekhez 1:11
telve az igaz életnek Jézus Krisztus által szerzett gyümölcsével Isten dicsőségére és dicséretére.


Filippiekhez 1:19
mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik imádságotok és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. (Jób 13,16 G)


Filippiekhez 1:26
hogy még inkább dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban, amikor újból elmegyek hozzátok.


Filippiekhez 2:5
Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt,


Filippiekhez 2:10
hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban,


Filippiekhez 2:11
és minden nyelv vallja,, hogy „Jézus Krisztus az Úr!” az Atyaisten dicsőségére. (Iz 45,23)


Filippiekhez 2:19
Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan hozzátok küldhetem, hogy én is megnyugodjam, ha értesülök dolgaitokról.


Filippiekhez 2:21
Hiszen mindenki a maga dolgával törődik, és nem Jézus Krisztuséval.


Filippiekhez 3:3
Mert a körülmetéltek mi vagyunk, akik Isten Lelke által szolgálunk, és Krisztus Jézusban dicsekszünk, s bizalmunkat nem a testbe helyezzük.


Filippiekhez 3:8
Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem,


Filippiekhez 3:14
Így futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet Isten felülről adott Krisztus Jézusban.


Filippiekhez 3:20
A mi hazánk azonban a mennyekben van, ahonnan mint üdvözítőt várjuk az Úr Jézus Krisztust.


Filippiekhez 4:7
Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.


Filippiekhez 4:19
Az én Istenem kielégíti majd minden szükségteket gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.


Filippiekhez 4:21
Köszöntsetek minden szentet Krisztus Jézusban. A velem levő testvérek köszöntenek titeket.


Filippiekhez 4:23
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! Ámen.


Kolosséiakhoz 1:1
Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér


Kolosséiakhoz 1:3
Hálát adunk Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk,


Kolosséiakhoz 1:4
mivel hallottunk hitetekről Krisztus Jézusban, és a szeretetről, amelyet az összes szent iránt tanúsítotok,


Kolosséiakhoz 2:6
Ezért tehát, ahogyan elfogadtátok az Úr Jézus Krisztust, úgy éljetek is benne,


Kolosséiakhoz 3:17
Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek általa!


Kolosséiakhoz 4:11
valamint Jézus is, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csak ők munkatársaim Isten országának hirdetésében, s a vigasztalásomra is voltak.


Kolosséiakhoz 4:12
Köszönt titeket a közületek való Epafrász, Krisztus Jézus szolgája, aki mindig küzd értetek az imádságban, hogy tökéletesen és szilárd meggyőződéssel álljatok helyt mindabban, ami Isten akarata.


1 Tesszalonika 1:1
Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely az Atyaistenben és az Úr Jézus Krisztusban él. Kegyelem nektek és békesség!


1 Tesszalonika 1:3
gondolunk Istenünk és Atyánk előtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire, fáradozó szeretetetekre és türelmes reménységetekre.


1 Tesszalonika 1:10
és várjátok a mennyből Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, Jézust, aki megment minket a jövendő haragtól.


1 Tesszalonika 2:14
Mert ti, testvéreim, hasonló sorsra jutottatok, mint Isten egyházai, amelyek Júdeában vannak Krisztus Jézusban, mert ti ugyanazt szenvedtétek el fajtestvéreitektől, amit ők is a zsidóktól,


1 Tesszalonika 2:15
akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, s minket is üldöztek. Istennek nem telik kedve bennük. Ők ellenséges érzületűek minden ember iránt,


1 Tesszalonika 2:19
Mert ki a mi reménységünk, örömünk, vagy dicsőségünk koszorúja? Nem ti, a mi Urunk Jézus előtt, amikor eljön?


1 Tesszalonika 3:11
A mi Istenünk és Atyánk, és Urunk Jézus Krisztus vezesse utunkat hozzátok!


1 Tesszalonika 3:13
s így szívetek erős legyen, feddhetetlen és szent Istenünk és Atyánk előtt, amikor Urunk, Jézus eljön minden szentjével. Ámen.


1 Tesszalonika 4:1
Egyébként, testvérek, az Úr Jézusban kérünk és intünk titeket arra, amit tőlünk tanultatok, hogy hogyan kell élnetek és Isten kedvében járnotok — amint teszitek is. Éljetek is úgy, hogy előrehaladásotok mind nagyobb legyen.


1 Tesszalonika 4:2
Hiszen ismeritek a parancsokat, amelyeket az Úr Jézus által adtunk nektek.


1 Tesszalonika 4:14
Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor Isten ugyanígy elő fogja vezetni vele együtt azokat is, akik Jézusban hunytak el.


1 Tesszalonika 5:9
Mert Isten nem haragra rendelt, hanem arra, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk, Jézus Krisztus által,


1 Tesszalonika 5:18
Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.


1 Tesszalonika 5:23
A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, és egész lelki valótok, mind a lelketek, mind a testetek maradjon feddhetetlen Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére.


1 Tesszalonika 5:28
Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Ámen.


2 Tesszalonika 1:1
Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban él.


2 Tesszalonika 1:2
Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!


2 Tesszalonika 1:7
és nyugalommal velünk együtt nektek, a szorongatottaknak, amikor az Úr Jézus megjelenik az égből hatalmának angyalaival,


2 Tesszalonika 1:8
tűz lángjában, és bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, s nem engedelmeskednek Urunk, Jézus evangéliumának.


2 Tesszalonika 1:12
hogy Urunk, Jézus Krisztus neve megdicsőüljön bennetek, és ti is őbenne, Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.


2 Tesszalonika 2:1
Urunk, Jézus Krisztus eljövetele és a hozzá való gyülekezésünk dolgában kérünk titeket, testvérek,


2 Tesszalonika 2:8
Akkor majd megjelenik az a gonosz, akit az Úr Jézus elpusztít szájának leheletével, és megsemmisít eljövetelének fényességével. (Iz 11,4)


2 Tesszalonika 2:14
Meg is hívott titeket erre evangéliumunk által, hogy elnyerjétek Urunk Jézus Krisztus dicsőségét.


2 Tesszalonika 2:16
Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten, a mi Atyánk, aki szeret minket, s örök vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben,


2 Tesszalonika 3:6
Ugyanakkor Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki rendetlenül él, és nem a szerint a hagyomány szerint, amelyet tőlünk kapott.


2 Tesszalonika 3:12
Az ilyeneknek meghagyjuk, és könyörgünk nekik az Úr Jézus Krisztus nevében, hogy csöndben munkálkodva, a saját kenyerüket egyék.


2 Tesszalonika 3:18
A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!


1 Timóteushoz 1:1
Pál, Istennek, a mi Üdvözítőnknek és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeletéből Jézus Krisztus apostola


1 Timóteushoz 1:2
Timóteusnak, édes fiának a hitben. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!


1 Timóteushoz 1:12
Hálát adok annak, aki erőt adott nekem, Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy megbízhatónak ítélt, és erre a szolgálatra rendelt engem,


1 Timóteushoz 1:14
Sőt, valósággal elárasztott a mi Urunk kegyelme, a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel együtt.


1 Timóteushoz 1:15
Igaz beszéd ez, s teljes hitelt érdemlő: azért jött el Krisztus Jézus erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket. Ezek között az első én vagyok.


1 Timóteushoz 1:16
De éppen azért találtam irgalmasságot, hogy Krisztus Jézus rajtam, az elsőn mutassa meg egész hosszantűrését, okulásul azoknak, akik hinni fognak benne az örök életre.


1 Timóteushoz 2:5
Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus,


1 Timóteushoz 3:13
Mert akik szolgálatukat jól végzik, szép rangot és a Krisztus Jézusban való hitben nagy bizalmat szereznek maguknak.


1 Timóteushoz 4:6
Ha ezt tárod a testvérek elé, Krisztus Jézus jó szolgája leszel. A hitnek és annak az igaz tanításnak igéivel táplálkozol, amelynek követője lettél.


1 Timóteushoz 5:21
Kérve kérlek Istenre, Krisztus Jézusra, a választott angyalokra, tartsd be ezt előítélet nélkül, és részrehajlásból ne tégy semmit sem.


1 Timóteushoz 6:3
Aki másként tanít, s nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges igéihez és az istenfélelemmel összhangban levő tanításhoz,


1 Timóteushoz 6:13
Megparancsolom neked Isten előtt, aki mindenkit éltet, és Krisztus Jézus előtt, aki Poncius Pilátus alatt tanúságot tett igaz hitvallással:


1 Timóteushoz 6:14
tartsd meg a parancsot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig,


2 Timóteushoz 1:1
Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola


2 Timóteushoz 1:2
Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!


2 Timóteushoz 1:9
Ő megmentett és szent hívással meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározása és kegyelme által, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban.


2 Timóteushoz 1:10
Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet pedig és a halhatatlanságot felragyogtatta az evangélium által.


2 Timóteushoz 1:13
Tartsd hát magadat a tőlem hallott egészséges igékhez hittel és szeretettel Krisztus Jézusban!


2 Timóteushoz 2:1
Fiam, légy tehát erős a Jézus Krisztusban levő kegyelem által,


2 Timóteushoz 2:3
Fáradozz, mint Krisztus Jézus jó katonája.


2 Timóteushoz 2:8
Gondolj Jézus Krisztusra, Dávid sarjára, aki feltámadt a halottak közül, mint ahogy hirdeti az én evangéliumom,


2 Timóteushoz 2:10
Mindent elviselek tehát a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban levő üdvösséget, az örök dicsőséggel együtt.


2 Timóteushoz 3:12
De hiszen mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést fognak szenvedni!


2 Timóteushoz 3:15
és gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre szolgáló bölcsességet adhatnak neked.


2 Timóteushoz 4:1
Kérve kérlek Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és uralma által:


Titushoz 1:1
Pál, Isten szolgája és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse,


Titushoz 1:4
Títusznak, a közös hit révén szeretett fiának. Kegyelem és békesség az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől!


Titushoz 2:13
és várjuk a boldog reménységet, a nagy Isten és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének eljövetelét.


Titushoz 3:6
akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által,


Filemonhoz 1:1
Pál, aki fogoly Krisztus Jézusért, valamint Timóteus testvér Filemonnak, szeretett munkatársunknak,


Filemonhoz 1:3
Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!


Filemonhoz 1:5
hiszen hallottam szeretetedről és hitedről, amellyel az Úr Jézus és az összes szent iránt viseltetsz —,


Filemonhoz 1:9
a szeretetnél fogva azonban inkább kérlek én, amint vagyok, az öreg Pál, aki most fogoly is Krisztus Jézusért.


Filemonhoz 1:23
Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban,


Filemonhoz 1:25
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel!


Zsidókhoz 2:9
Láttuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta, hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált. (Zsolt 8,5-7G)


Zsidókhoz 3:1
Ezért tehát, szent testvérek, a mennyei hivatás részesei, tekintsetek a mi hitvallásunk követére és főpapjára, Jézusra,


Zsidókhoz 4:14
Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett.


Zsidókhoz 6:20
ahová elsőként lépett be értünk Jézus, aki Melkizedek rendje szerint főpap lett mindörökké. (Zsolt 110,4)


Zsidókhoz 7:22
annyiban jobb szövetségnek lett kezese Jézus.


Zsidókhoz 10:10
Ezzel az akarattal nyertük el a megszentelést Krisztus Jézus testének egyszer történt feláldozása által.


Zsidókhoz 10:19
Mivel tehát bízunk abban, testvérek, hogy Jézus vére által bemegyünk a szentélybe:


Zsidókhoz 12:2
Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az eléje tárt öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül. (Zsolt 110,1)


Zsidókhoz 12:24
az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely jobbat szól, mint Ábelé.


Zsidókhoz 13:8
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké.


Zsidókhoz 13:12
Ezért Jézus is, hogy a saját vére által megszentelje a népet, a kapun kívül szenvedett.


Zsidókhoz 13:20
A békesség Istene pedig, aki a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát a halálból kivezette az örök szövetség vérében, (Iz 63,11; Zak 9,11; Iz 55,3)


Zsidókhoz 13:21
tegyen alkalmassá titeket minden jóra, hogy megtegyétek az ő akaratát. Azt munkálja bennünk, ami előtte kedves, Jézus Krisztus által, akié a dicsőség örökkön-örökké! Ámen.


Jakab 1:1
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek!


Jakab 2:1
Testvéreim, a mi dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek legyen mentes minden személyválogatástól.


1 Péter 1:1
Péter, Jézus Krisztus apostola, a szórványban élő, választott jövevényeknek Pontuszban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitíniában,


1 Péter 1:2
az Atyaisten előretudása szerint, a Lélektől eredő megszentelésben, hogy Jézus Krisztusnak engedelmeskedjenek, és az ő vére hintse meg őket. A kegyelem és béke gyarapodjék bennetek!


1 Péter 1:3
Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával élő reménységre szült újjá minket, Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által,


1 Péter 1:7
hogy a ti megpróbált hitetek a romlandó aranynál — melyet tűz által próbálnak meg — sokkal értékesebbnek bizonyuljon dicséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor,


1 Péter 1:13
Ezért tehát övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek;


1 Péter 2:5
Ti is, mint élő kövek, felépültök rajta lelki házzá, szent papsággá lelki áldozatok bemutatására, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.


1 Péter 3:21
Ennek felel meg most a keresztség, amely titeket most megment, nem a test szennyének lemosása által, hanem mint a jó lelkiismeret kérése Istentől Jézus Krisztus feltámadása alapján,


1 Péter 4:11
Ha valaki beszél, mintegy Isten szavaival beszéljen; ha valaki szolgálatot tesz, mintha azzal az erővel tenné, amelyet Isten oszt ki, hogy mindenben Isten dicsősége valósuljon meg Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom mindörökkön örökké! Ámen.


1 Péter 5:10
Minden kegyelem Istene pedig, aki meghívott titeket az ő örök dicsőségére Jézus Krisztus által, maga fog titeket — miután kissé szenvedtetek — tökéletesíteni, megerősíteni, megszilárdítani és megalapozni.


2 Péter 1:1
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő hitben részesültek a mi Istenünknek és az üdvözítő Jézus Krisztusnak igazságossága által.


2 Péter 1:2
Kegyelem és békesség töltsön el benneteket Isten és a mi Urunk Jézus ismeretében!


2 Péter 1:8
Mert ha ezek megvannak, és bőven vannak meg bennetek, nem lesztek tétlenek, sem meddők a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésében.


2 Péter 1:11
Így ugyanis tágas bejárat nyílik nektek a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk örök országába.


2 Péter 1:14
mert biztos vagyok abban, hogy közel van sátram lebontása, mint ahogy ezt a mi Urunk Jézus Krisztus is értésemre adta.


2 Péter 1:16
Mert nem tudálékosan kiagyalt meséket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő nagyságának.


2 Péter 2:20
Ha tehát azok, akik a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk megismerése által megmenekültek a világ förtelmeitől, de újból elmerülnek ezekben, és vereséget szenvednek, ez utóbbi állapotuk rosszabb az előbbinél.


2 Péter 3:18
Sőt, inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen.


1 János 1:3
amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.


1 János 1:7
Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.


1 János 2:1
Gyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz.


1 János 2:22
Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az Antikrisztus az, ő tagadja az Atyát és a Fiút.


1 János 3:23
És az ő parancsa az, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk.


1 János 4:2
Erről ismerhetjük meg Isten Lelkét: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben eljött, Istentől van.


1 János 4:3
És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van.


1 János 4:15
Aki vallja, hogy „Jézus az Isten Fia”, abban Isten benne marad, és ő Istenben.


1 János 5:1
Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született.


1 János 5:5
Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?


1 János 5:6
Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik, ugyanis a Lélek igazság.


1 János 5:20
S azt is tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük azt, aki Igaz. Mi őbenne vagyunk, aki igaz: az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.


2 János 1:3
Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az Atyaistentől és Jézus Krisztustól, az Atyának Fiától igazságban és szeretetben!


2 János 1:7
Sok csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben eljött. Aki ilyen, az csaló és antikrisztus.


Júdás 1:1
Júdás, Jézus Krisztus szolgája és Jakab testvére, azoknak, akiket az Atyaisten szeret, Jézus Krisztusnak megtartott és meghívott.


Júdás 1:4
Mert alattomban bejöttek közénk bizonyos emberek, akik régóta ki vannak jelölve az ítéletre. Istentelenek, akik Istenünk kegyelmét érzékiségre fordítják, s egyedüli Uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust tagadják.


Júdás 1:17
Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg az igékről, amelyeket előre megmondtak a mi Urunk, Jézus Krisztus apostolai.


Júdás 1:21
őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, s várjátok a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre!


Júdás 1:25
a mi egyedül üdvözítő Istenünknek, Urunk Jézus Krisztus által, legyen dicsőség és magasztalás, uralkodás és hatalom minden idő előtt, most és mindörökkön-örökké! Ámen.


Jelenések 1:1
Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten adott neki, hogy szolgáinak megmutassa mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie. Elküldte angyalát, és kijelentette szolgájának, Jánosnak, (Dán 2,28-29)


Jelenések 1:2
aki tanúságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus tanúbizonyságáról, mindarról, amit látott.


Jelenések 1:5
és Jézus Krisztustól, aki hűséges tanú, elsőszülött a halottak közül, és fejedelme a föld királyainak; aki szeretett minket és megszabadított bennünket bűneinktől a saját vére által, (Zsolt 89,38. 28;Zsolt 130,8)


Jelenések 1:9
Én, János, Jézusban testvéretek, és társatok a szorongattatásban, az uralomban és a béketűrésben, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten igéjéért és Jézus tanúbizonyságáért.


Jelenések 12:17
Ekkor a sárkány haragra gerjedt az asszony ellen, és elment, hogy harcra keljen az asszony többi ivadéka ellen, akik megtartják Isten parancsait, és akiknél Jézus tanúságtétele van.


Jelenések 14:12
— Ez a szentek béketűrése, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét. —


Jelenések 17:6
És láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és Jézus vértanúinak vérétől. Mikor őt láttam, nagyon csodálkoztam.


Jelenések 19:10
Ekkor a lábához borultam, hogy imádjam őt, de ő így szólt hozzám: „Vigyázz, ne tedd ezt, mert a te szolgatársad vagyok, és testvéreidé, akiknél Jézus tanúságtétele van. Istent imádd, mert Jézus tanúságtétele a prófétálás lelke.”


Jelenések 20:4
Majd székeket láttam, és a rajta ülőket, akik ítélő hatalmat kaptak, és láttam azok lelkeit, akiknek fejét vették a Jézusról való tanúságtétel és Isten igéje miatt, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képmását, sem bélyegét nem vették homlokukra és kezükre, és éltek és uralkodtak Krisztussal ezer esztendeig. (Dán 7,9.22G)


Jelenések 22:16
Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy előttetek tanúságot tegyen ezekre az egyházakra vonatkozóan. Én vagyok Dávid gyökere és ivadéka, a fényes hajnalcsillag!”


Jelenések 22:20
Aki tanúságot tesz mindezekről, így szól: „Bizony, hamarosan eljövök.” „Ámen. Jöjj el, Uram Jézus!”


Jelenések 22:21
Az Úr Jézus kegyelme legyen mindenkivel!


Hungarian Bible (KNB) 1997
© Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat