A A A A A


Keresés

Máté 1:23
„Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, s a nevét Emmánuelnek fogják hívni”. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. (Iz 7,14)


Máté 3:9
És ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: ‘Ábrahám a mi atyánk’. Mert mondom nektek, hogy ezekből a kövekből is képes az Isten gyermekeket támasztani Ábrahámnak.


Máté 3:16
Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni.


Máté 4:3
Odajött hozzá a kísértő és ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.”


Máté 4:4
De ő ezt válaszolta: „Írva van: ‘Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik’”. (MTörv 8,3)


Máté 4:6
és azt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van: ‘Angyalainak parancsolt felőled: a kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat’”. (Zsolt 91,11-12)


Máté 4:7
Jézus ezt mondta neki: „Az is írva van: ‘Ne kísértsd az Urat, Istenedet’”. (MTörv 6,16)


Máté 4:10
Jézus azt felelte neki: „Távozz, Sátán! Mert írva van: ‘Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj’”. (MTörv 5,9; 6,13)


Máté 5:8
Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent.


Máté 5:9
Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.


Máté 5:34
Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja,


Máté 6:24
Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.


Máté 6:30
Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek?


Máté 6:33
Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá.


Máté 8:29
S azok íme, így kiáltottak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?”


Máté 9:8
Amikor a tömeg látta ezt, félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.


Máté 12:4
Hogyan ment be az Isten házába és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad megennie, sem a vele levőknek, csak egyedül a papoknak?


Máté 12:28
De ha én az Isten Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor elérkezett hozzátok Isten országa.


Máté 14:33
Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”


Máté 15:3
Ő ezt felelte nekik: „Ti pedig miért szegitek meg Isten parancsát a ti hagyományotok miatt? Isten ugyanis azt mondta:


Máté 15:6
annak nem kell apját támogatnia.’ Érvénytelenítettétek az Isten szavát hagyományotok miatt.


Máté 15:31
A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a nyomorékokat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét.


Máté 16:16
Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”


Máté 16:23
Ő azonban megfordult, és azt mondta Péternek: „Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!”


Máté 19:6
Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.”


Máté 19:24
S újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.”


Máté 19:26
Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges”. (Ter 18,14; Jób 42,2)


Máté 21:31
A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti.


Máté 21:43
Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, és olyan népnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit.


Máté 22:16
Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: „Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét.


Máté 22:21
Azt felelték neki: „A császáré.” Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.”


Máté 22:29
Jézus így válaszolt nekik: „Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.


Máté 22:31
Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek:


Máté 22:32
‘Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’ Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.” (Kiv 3,6)


Máté 22:37
Ő azt felelte neki: „‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’. (MTörv 6,5)


Máté 23:22
Aki pedig az égre esküszik, Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül.


Máté 26:61
és így szólt: „Ez azt mondta: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fölépítem.”


Máté 26:63
De Jézus csak hallgatott. A főpap erre így szólt hozzá: „Megesketlek téged az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?”


Máté 27:40
és ezt mondták: „Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!”


Máté 27:43
Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja! Hiszen azt mondta: ‘Az Isten Fia vagyok’.” (Zsolt 22,9)


Máté 27:46
A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: „Élí, Élí, lemá szabaktáni?”, azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Zsolt 22,2)


Máté 27:54
A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: „Ez valóban Isten Fia volt.”


Márk 1:1
Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.


Márk 1:14
Miután János átadatott, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát.


Márk 1:15
Azt mondta: „Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.”


Márk 1:24
„Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!”


Márk 2:7
„Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?”


Márk 2:12
Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsőítették az Istent. Ezt mondták: „Ilyet még nem láttunk soha.”


Márk 2:26
Hogyan ment be az Isten házába Abjatár főpap idejében, és evett a kitett kenyerekből, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak a papoknak, és adott a vele lévőknek is?”


Márk 3:12
„Te vagy az Isten Fia.” Ő azonban keményen rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel kilétét.


Márk 3:35
Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám.”


Márk 4:11
Ezt mondta nekik: „Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el,


Márk 4:26
Ezután így szólt: „Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe.


Márk 4:30
Majd így szólt: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük?


Márk 5:7
és nagy hangon kiáltotta: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!”


Márk 7:8
Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományát tartjátok, a korsók és poharak mosását, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek.”


Márk 7:9
Majd így folytatta: „Szépen kijátsszátok Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok.


Márk 7:13
s így érvénytelenítitek Isten szavát a ti hagyományotok kedvéért, melyet tovább adtok; és sok más effélét cselekszetek.”


Márk 8:33
De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: „Távozz előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.”


Márk 9:1
Ezután így folytatta: „Bizony, mondom nektek: vannak egyesek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten országa hatalommal.”


Márk 9:47
Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehennára vetnek,


Márk 10:6
A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket. (Ter 1,27)


Márk 10:9
Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!”


Márk 10:14
Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.


Márk 10:15
Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda.”


Márk 10:18
Jézus erre azt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.


Márk 10:23
Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: „Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek vagyonuk van!”


Márk 10:24
A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: „Gyermekeim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába bejutni!


Márk 10:25
Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.”


Márk 10:27
Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: „Embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges”. (Ter 18,14; Jób 42,2)


Márk 11:22
Jézus ezt felelte nekik: „Higgyetek Istenben!


Márk 12:14
Odajöttek, azt mondták neki: „Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy, és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját az igazság szerint tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?”


Márk 12:17
Erre Jézus azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És csodálkoztak rajta.


Márk 12:24
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát!


Márk 12:26
A halottak felől pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: ‘Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’ (Kiv 3,6)


Márk 12:27
Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagyon tévedtek.”


Márk 12:29
Jézus így felelt neki: „Az összes parancs közül a legelső ez: ‘Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr!


Márk 12:30
Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!’ Ez az első parancsolat. (MTörv 6,4-5)


Márk 12:32
Az írástudó ekkor azt mondta neki: „Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül;


Márk 12:34
Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.” Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.


Márk 13:19
Mert olyan szorongattatás napjai lesznek ezek, amilyen még nem volt mostanáig a világ kezdetétől, amit Isten teremtett, és nem is lesz többé. (Dán 12,1; Jo 2,2)


Márk 14:25
Bizony, mondom nektek: többé már nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában.”


Márk 14:61
Ő csak hallgatott, és semmit sem felelt. A főpap újra megkérdezte őt: „Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?”


Márk 15:34
A kilencedik órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: „Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Zsolt 22,2)


Márk 15:39
Mikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így kiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: „Ez az ember valóban Isten Fia volt.”


Márk 15:43
odajött az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.


Márk 16:19
Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől. (2 Kir 2,3.11; Zsolt 110,1)


Lukács 1:6
Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint.


Lukács 1:8
Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt,


Lukács 1:16
Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni.


Lukács 1:19
Az angyal ezt felelte neki: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked.


Lukács 1:26
Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve,


Lukács 1:30
Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.


Lukács 1:32
Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját,


Lukács 1:35
Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni.


Lukács 1:37
mert Istennek semmi sem lehetetlen”. (Ter 18,14; Jób 42,2)


Lukács 1:47
és szívem ujjong megváltó Istenemben, (Hab 3,18)


Lukács 1:64
Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent.


Lukács 1:68
„Áldott az Úr, Izrael Istene,, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét. (Zsolt 41,14;Zsolt 111,9)


Lukács 1:78
Istenünk mélységes irgalmából, amellyel meglátogatott minket a magasságban felkelő,


Lukács 2:13
Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent:


Lukács 2:14
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!”


Lukács 2:20
A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik.


Lukács 2:25
Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.


Lukács 2:28
karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:


Lukács 2:38
Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.


Lukács 2:40
A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.


Lukács 2:52
Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt. (1 Sám 2,26)


Lukács 3:6
és meglátja minden test Isten üdvösségét’”. (Iz 40,3-5)


Lukács 3:8
Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcseit, és ne mondogassátok magatokban: ‘Ábrahám a mi atyánk’. Mert mondom nektek: Isten képes ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak.


Lukács 3:38
ő Énósé, ő Szeté, ő Ádámé, ő Istené.


Lukács 4:3
Ekkor az ördög ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.”


Lukács 4:8
Jézus ezt válaszolta neki: „Írva van: ‘Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj’”. (MTörv 5,9; 6,13)


Lukács 4:9
Azután Jeruzsálembe vitte őt, a templom ormára állította, és azt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat.


Lukács 4:12
Jézus ezt felelte neki: „De azt is mondták: ‘Ne kísértsd Uradat, Istenedet’”. (MTörv 6,16)


Lukács 4:34
„Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.”


Lukács 4:41
Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia.” De ő rájuk parancsolt, nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus.


Lukács 4:43
De ő azt mondta nekik: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országa örömhírét, mert ezért küldtek.”


Lukács 5:1
Történt pedig, hogy a tömeg áradt hozzá Isten igéjét hallgatni, míg ő a Genezáret tava mellett állt.


Lukács 5:21
Az írástudók és farizeusok erre gondolkodni kezdtek: „Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten?”


Lukács 5:25
Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament.


Lukács 5:26
Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: „Ma csodálatos dolgokat láttunk.”


Lukács 6:4
Miként ment be az Isten házába, hogyan vette el a kitett kenyereket, evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak egyedül a papoknak?”


Lukács 6:12
Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.


Lukács 6:20
Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.


Lukács 7:16
Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsőítették Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk!” És: „Isten meglátogatta az ő népét!”.


Lukács 7:28
Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.


Lukács 7:29
Az egész sokaság, amely őt hallotta, s a vámosok is, igaznak vallották Istent azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével.


Lukács 7:30
De a farizeusok és a törvénytudók meghiúsították Isten szándékát önmagukban, és nem vették fel az ő keresztségét.


Lukács 8:1
Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő,


Lukács 8:10
Ő ezt mondta nekik: „Nektek adatott, hogy megismerjétek Isten országának titkait, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek. (Iz 6,9)


Lukács 8:11
Ez tehát a példabeszéd: A mag Isten igéje.


Lukács 8:21
Ő azonban ezt felelte nekik: „Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik.”


Lukács 8:28
Amikor meglátta Jézust, leborult előtte, és hangosan fölkiáltott: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!”


Lukács 8:39
„Térj csak vissza házadba, és beszéld el, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Isten.” Az be is járta az egész várost, és hirdette, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus.


Lukács 9:2
Majd elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket.


Lukács 9:11
Amikor a tömeg ezt megtudta, utánament. Ő magához engedte őket, beszélt nekik Isten országáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította.


Lukács 9:20
Azután megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Az Isten Krisztusának.”


Lukács 9:27
Igazán mondom nektek: vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják Isten országát.”


Lukács 9:43
Ekkor mindnyájan elcsodálkoztak Isten nagyságán. Mivel mindannyian csodálkoztak azon, amit tett, ő így szólt tanítványaihoz:


Lukács 9:60
Jézus ezt válaszolta neki: „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát!”


Lukács 9:62
Jézus azt felelte neki: „Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”


Lukács 10:9
Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: ‘Elközelgett hozzátok az Isten országa.’


Lukács 10:11
‘Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.’


Lukács 10:27
Az így felelt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat”. (MTörv 6,5;Lev 19,18)


Lukács 11:20
De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, biztosan elérkezett hozzátok az Isten országa.


Lukács 11:28
Erre ő azt mondta: „Inkább azok a boldogok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt!”


Lukács 11:42
De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok Isten ítéletét és szeretetét. Ezeket meg kellene tenni, és amazokat sem elhanyagolni.


Lukács 11:49
Azért mondta Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük egyeseket megölnek és üldöznek,


Lukács 12:6
Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük.


Lukács 12:8
Mondom pedig nektek: Aki megvall engem az emberek előtt, azt az Emberfia is megvallja majd Isten angyalai előtt.


Lukács 12:9
Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt ő is megtagadja majd Isten angyalai előtt.


Lukács 12:20
Isten azonban így szólt hozzá: ‘Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?’


Lukács 12:21
Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.”


Lukács 12:24
Nézzétek a hollókat! Nem vetnek, nem aratnak, nincs kamrájuk, sem magtáruk, és az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti akárhány madárnál!


Lukács 12:28
Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!


Lukács 13:13
Rátette a kezét, mire az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette Istent.


Lukács 13:18
Akkor így szólt: „Mihez hasonló az Isten országa, mihez hasonlítsam?


Lukács 13:20
Aztán így folytatta: „Mihez hasonlítsam Isten országát?


Lukács 13:28
Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.


Lukács 13:29
Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepszenek az Isten országában.


Lukács 14:15
Az egyik vendég ennek hallatára így szólt hozzá: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában!”


Lukács 15:10
Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalainak színe előtt egy megtérő bűnös miatt.”


Lukács 16:13
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”


Lukács 16:15
Ekkor azt mondta nekik: „Ti ugyan igaznak mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket, mert ami az emberek előtt magasztos, az az Isten előtt utálatos.


Lukács 16:16
A törvény és a próféták Jánosig tartottak; azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőszakkal igyekszik oda.


Lukács 17:15
Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent,


Lukács 17:18
Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?”


Lukács 17:20
Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon.


Lukács 17:21
Nem fogják azt mondani: ‘íme itt van,’ vagy ‘amott’. Mert az Isten országa köztetek van.”


Lukács 18:2
Így szólt: „Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott.


Lukács 18:4
Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ‘Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok,


Lukács 18:7
Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket?


Lukács 18:11
A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ‘Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is.


Lukács 18:13
A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ‘Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!’


Lukács 18:16
Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.


Lukács 18:17
Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.”


Lukács 18:19
Jézus ezt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.


Lukács 18:24
Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: „Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok!


Lukács 18:25
Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.”


Lukács 18:27
Ezt felelte nekik: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges”. (Ter 18,14; Jób 42,2)


Lukács 18:29
Ő azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért


Lukács 18:43
Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.


Lukács 19:11
Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa.


Lukács 19:37
Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak.


Lukács 20:21
Ezek megkérdezték tőle: „Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját.


Lukács 20:25
Erre azt mondta nekik: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”


Lukács 20:36
hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai.


Lukács 20:37
Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ‘Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’ mondta. (Kiv 3,6)


Lukács 20:38
Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”


Lukács 21:31
Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.


Lukács 22:16
Mert mondom nektek: többé nem eszem belőle, amíg be nem teljesedik az Isten országában.”


Lukács 22:18
Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.”


Lukács 22:69
De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni”. (Dán 7,13; Zsolt 110,1)


Lukács 22:70
Erre mindnyájan azt mondták: „Tehát te vagy az Isten Fia?” Jézus azt felelte nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.”


Lukács 23:35
A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt: „Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!” (Zsolt 22,8)


Lukács 23:40
De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: „Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded!


Lukács 23:47
Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.”


Lukács 23:51
aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát.


Lukács 24:19
Ő megkérdezte tőlük: „Micsoda?” Azt felelték: „A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.


Lukács 24:53
Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.


János 1:1
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.


János 1:2
Ő volt kezdetben Istennél.


János 1:6
Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve.


János 1:12
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében,


János 1:13
akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek.


János 1:18
Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.


János 1:29
Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!


János 1:34
Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.”


János 1:36
Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: „Íme, az Isten Báránya.”


János 1:49
Natanael azt válaszolta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!”


János 1:51
Aztán hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”


János 3:2
Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a csodajeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.”


János 3:3
Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki felülről nem születik, nem láthatja meg Isten országát.”


János 3:5
Jézus azt válaszolta: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.


János 3:16
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.


János 3:17
Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.


János 3:18
Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében.


János 3:21
de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.


János 3:33
Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó.


János 3:34
Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja.


János 3:36
Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta.


János 4:10
Jézus azt felelte: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.”


János 4:20
A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.”


János 4:24
Az Isten lélek, és akik őt imádják, Lélekben és igazságban kell őt imádniuk.”


János 5:18
Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel.


János 5:25
Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak.


János 5:42
Rólatok viszont tudom, hogy nincs bennetek Isten szeretete.


János 5:44
Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istentől van, nem keresitek?


János 6:27
Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg.”


János 6:28
Erre azt kérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?”


János 6:29
Jézus azt felelte: „Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.”


János 6:33
Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.”


János 6:45
Meg van írva a prófétáknál: ‘Mindnyájan Isten tanítványai lesznek’. Mindaz, aki az Atyát hallgatta és elfogadta tanítását, hozzám jön. (Iz 54,13)


János 6:46
Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való.


János 6:69
Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.”


János 7:17
Ha valaki kész az ő akaratát megtenni, felismeri a tanításról, hogy az az Istentől való-e, vagy én magamtól szólok-e.


János 8:40
De most meg akartok ölni engem, azt az embert, aki nektek azt az igazságot mondtam, amelyet az Istentől hallottam; ezt Ábrahám nem tette.


János 8:41
Ti a ti atyátok tetteit cselekszitek.” Erre azt mondták neki: „Mi nem paráznaságból születtünk. Egy Atyánk van, az Isten!”


János 8:42
Jézus így szólt hozzájuk: „Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.


János 8:47
Aki Istentől van, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem vagytok Istentől.”


János 8:54
Jézus azt felelte: „Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok: ‘Istenünk’,


János 9:3
Jézus azt felelte: „Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne.


János 9:16
Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: „Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!” Mások azt mondták: „Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen csodajeleket?” És szakadás támadt köztük.


János 9:24
Másodszor is előhívták tehát az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: „Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.”


János 9:29
Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van.”


János 9:31
Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélő, és megteszi az ő akaratát, azt meghallgatja.


János 9:33
Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.”


János 10:33
A zsidók azt felelték: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat.”


János 10:34
Jézus azt felelte nekik: „Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: ‘Én azt mondtam: Ti istenek vagytok’? (Zsolt 82,6)


János 10:35
Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt — márpedig az Írás érvényét nem veszti —,


János 10:36
miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: ‘Káromkodsz!’, mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok?


János 11:4
Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.”


János 11:22
De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.”


János 11:27
Márta azt felelte neki: „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.”


János 11:40
Jézus azt felelte neki: „Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?”


János 11:52
és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse.


János 12:43
Mert jobban szerették az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét.


János 13:3
Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy,


János 13:31
Miután kiment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne.


János 13:32
Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamarosan megdicsőíti.


János 14:1
Ne nyugtalankodjék szívetek. Hisztek Istenben, és bennem is higgyetek.


János 16:2
Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek.


János 16:27
mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem.


János 16:30
Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.”


János 17:3
Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.


János 19:7
De a zsidók így szóltak: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!”


János 20:17
Jézus így szólt hozzá: „Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”


János 20:28
Tamás azt felelte: „Én Uram és én Istenem!”


János 20:31
Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által az ő nevében életetek legyen.


János 21:19
Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: „Kövess engem!”


Apostolok 1:3
Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik.


Apostolok 2:5
Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben.


Apostolok 2:11
zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.”


Apostolok 2:22
Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek,


Apostolok 2:23
ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott.


Apostolok 2:24
Isten azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta őt, amint lehetetlen is volt, hogy azok fogva tartsák,


Apostolok 2:30
Mivel azonban ő próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta meg neki, hogy az ő utódaiból ül majd valaki a trónjára, (Zsolt 132,11; 2 Sám 7,12-13)


Apostolok 2:32
Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindannyian tanúi vagyunk.


Apostolok 2:33
Miután tehát Isten jobbja felmagasztalta őt, és akit az Atya neki megígért, a Szentlelket, kiárasztotta — akit ti láttok és hallotok.


Apostolok 2:36
Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!”


Apostolok 2:39
Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak, de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.” (Iz 57,19)


Apostolok 2:47
Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát.


Apostolok 3:8
úgyhogy felugrott, állt és járt-kelt. Bement velük a templomba, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.


Apostolok 3:9
Az egész nép látta, hogy jár, és Istent magasztalja.


Apostolok 3:13
Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok ugyan és megtagadtatok Pilátus színe előtt, bár az úgy döntött, hogy szabadon bocsátja őt. (Kiv 3,6)


Apostolok 3:15
az élet szerzőjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta őt a halálból. Ennek mi tanúi vagyunk.


Apostolok 3:18
Isten azonban ily módon teljesítette, amit minden prófétájának ajka által előre hirdetett, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog.


Apostolok 3:21
Őt ugyan az égnek kell befogadnia minden dolog helyreállításának az idejéig, amelyről Isten szólt századok óta szent prófétáinak ajka által.


Apostolok 3:22
Mózes ugyanis megmondta, hogy ‘Uratok, Istenetek hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvéreitek közül, őt hallgassátok mindenben, amit mond majd nektek. (MTörv 18,15.18)


Apostolok 3:25
Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor Ábrahámnak azt mondta: ‘A te utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége’. (Ter 12,3; 22,18)


Apostolok 3:26
Isten elsősorban számotokra támasztotta s küldte el Fiát, hogy megáldjon titeket, és így mindenki megtérjen gonoszságából.”


Apostolok 4:10
Vegyétek hát tudomásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll ez itt előttetek egészségesen.


Apostolok 4:19
Péter és János azonban azt felelték nekik: „Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e Isten színe előtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint Istenre!


Apostolok 4:21
Azok erre újra megfenyegették, majd elbocsátották őket, mivel nem találtak módot arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mert mindenki dicsőítette Istent azért, ami az emberrel történt.


Apostolok 4:24
Mikor azok meghallották ezt, egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: „Urunk, te vagy az, aki ‘alkottad az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van’, (Zsolt 146,6; Kiv 20,11)


Apostolok 4:31
Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.


Apostolok 5:4
Ha megmaradt volna, magadnak maradt volna, és magad rendelkeznél azzal, amit eladtál. Miért vetemedett hát szíved erre a dologra? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!”


Apostolok 5:29
Erre Péter és az apostolok azt felelték: „Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek.


Apostolok 5:30
Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek.


Apostolok 5:31
Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte őt jobbjával, hogy bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon Izraelnek.


Apostolok 5:32
Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.”


Apostolok 5:39
Ha azonban Istentől van, nem ronthatjátok le, nehogy az történjék, hogy Isten ellen hadakoztok.” Igazat adtak neki.


Apostolok 6:2
A tizenkettő egybehívta tehát a tanítványok sokaságát, és így szóltak: „Nem volna rendjén, hogy az asztaloknál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét.


Apostolok 6:11
Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: „Hallottuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és Istenre.”


Apostolok 7:2
Ő pedig azt felelte: „Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, midőn Mezopotámiában tartózkodott, és mielőtt Háránba költözött.


Apostolok 7:6
Isten ezt mondta neki: ‘Az ő utóda hontalanként fog lakni idegen földön, szolgaságba hajtják és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.


Apostolok 7:9
A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt, (Ter 37,11.28; 39,2)


Apostolok 7:17
Mikor azonban elközelgett az ígéret ideje, amelyet Isten Ábrahámnak adott, a nép gyarapodott és sokasodott Egyiptomban,


Apostolok 7:20
Abban az időben született Mózes, akit Isten kedvelt. Három hónapig apja házában táplálták.


Apostolok 7:25
Azt hitte ugyanis, hogy testvérei megértik, hogy Isten az ő keze által ad nekik szabadulást, ám azok nem értették meg.


Apostolok 7:32
‘Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene’. Mózes erre megrettent, és nem merte megnézni. (Kiv 3,6)


Apostolok 7:35
Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor azt mondták: ‘Ki rendelt téged följebbvalóvá és bíróvá?’, Isten vezérül és szabadítóul küldte az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban. (Kiv 2,14)


Apostolok 7:37
Ez az a Mózes, aki megmondta Izrael fiainak: ‘Prófétát támaszt nektek Isten testvéreitek közül, hozzám hasonlót’. (MTörv 18,15)


Apostolok 7:40
Azért azt mondták Áronnak: ‘Készíts nekünk isteneket, vezessenek bennünket ők, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!’ (Kiv 32,1)


Apostolok 7:42
Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta őket, hogy szolgáljanak az ég seregeinek, amint meg van írva a próféták könyvében: ‘Vajon mutattatok-e be nekem áldozati állatokat és áldozatokat negyven éven át a pusztában, Izrael háza?


Apostolok 7:43
Inkább befogadtátok Molok sátrát és isteneteknek, Refánnak csillagát, a bálványképeket, amelyeket készítettetek, hogy imádjátok őket. Ezért Babilonon túlra viszlek majd el titeket’. (Ám 5,25-27)


Apostolok 7:44
A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában, amint Isten elrendelte nekik, aki Mózeshez szólt, hogy készítse el azt a látott minta szerint.


Apostolok 7:45
Ezt atyáink átvették, s be is vitték Józsuéval a pogányok birodalmába, akiket Isten kiűzött atyáink elől, Dávid napjaiig.


Apostolok 7:46
Ő kegyelmet talált Istennél, és könyörgött, hogy hajlékot emelhessen Jákob Istenének.


Apostolok 7:55
Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni.


Apostolok 7:56
Megszólalt: „Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.”


Apostolok 8:2
Istvánt pedig istenfélő férfiak eltemették, és nagyon megsiratták.


Apostolok 8:4
Azok, akik szétszóródtak, eközben körüljártak, és hirdették az Isten igéjét.


Apostolok 8:10
Nagyok és kicsik, mindenki egyaránt hallgatott rá, s azt mondták: „Az Isten ereje ő, akit Nagynak hívnak.”


Apostolok 8:12
Amikor azonban hittek Fülöpnek, aki hirdette az örömhírt Isten országáról, a férfiak és az asszonyok megkeresztelkedtek Jézus Krisztus nevében.


Apostolok 8:14
Mikor pedig az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak, meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.


Apostolok 8:20
Péter azonban így szólt hozzá: „Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy Isten ajándékát pénzért lehet megszerezni!


Apostolok 8:21
Sem részed nincs ebben, sem jussod nincs hozzá, mert a szíved nem igaz Isten előtt.


Apostolok 8:22
Térj meg tehát ebből a gonoszságodból, s kérd Istent, hogy szívednek ez a gondolata bocsánatot nyerjen!


Apostolok 9:20
Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.


Apostolok 10:2
Egész háza népével együtt vallásos és istenfélő ember volt, sok alamizsnát osztott ki a nép között, és szüntelenül imádkozott az Istenhez.


Apostolok 10:3
Egyszer, a nap kilencedik órája körül látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bejött hozzá, és azt mondta neki: „Kornéliusz!”


Apostolok 10:4
Ő rátekintett, és megrémülve azt mondta: „Mi az, Uram?” Erre az így szólt: „Imádságaid és alamizsnáid felszálltak Isten színe elé, és ő megemlékezett rólad.


Apostolok 10:7
Amikor eltávozott az angyal, aki szólt hozzá, odahívta két szolgáját és beosztottjai közül egy istenfélő katonát.


Apostolok 10:15
De a hang újból, másodszor is szólt hozzá: „Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd tisztátalannak!”


Apostolok 10:22
Ezek azt felelték: „Kornéliusz százados, az igaz és istenfélő férfi, aki mellett az egész zsidó nép tanúságot tesz, egy szent angyaltól parancsot kapott, hogy hivasson téged a házába, és hallgassa tőled az igéket.”


Apostolok 10:28
Ezeknek azt mondta: „Tudjátok ti is, hogy a zsidó ember mennyire visszariad attól, hogy idegennel barátkozzon, vagy hogy belépjen a házába. De Isten értésemre adta, hogy senkit se mondjak közönségesnek vagy tisztátalannak.


Apostolok 10:31
Azt mondta: ‘Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten színe előtt.


Apostolok 10:34
Akkor Péter beszélni kezdett: „Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató,


Apostolok 10:36
Isten elküldte igéjét Izrael fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által, aki mindennek az Ura.


Apostolok 10:38
hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt.


Apostolok 10:40
De Isten harmadnapon feltámasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen,


Apostolok 10:41
nem az egész népnek, hanem Isten által előre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután a halálból feltámadt.


Apostolok 10:42
Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a holtak bírájává rendelt.


Apostolok 10:46
Hallották ugyanis őket nyelveken beszélni és magasztalni Istent.


Apostolok 11:1
Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét.


Apostolok 11:9
Erre másodszor is megszólalt a szózat az égből: ‘Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek.’


Apostolok 11:17
Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?”


Apostolok 11:18
Mikor ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: „Tehát a pogányoknak is megadta Isten az életadó bűnbánatot!”


Apostolok 11:23
Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban,


Apostolok 12:5
Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelenül könyörgött érte Istenhez.


Apostolok 12:22
A nép pedig felkiáltott: „Isten szavai ezek és nem emberé!”


Apostolok 12:23
De azonnal lesújtott rá az Isten angyala, mert nem hárította Istenre a tiszteletet. Férgek emésztették el, úgy halt meg.


Apostolok 13:5
Eljutottak Szalamiszba, és hirdették Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is a szolgálatukban volt.


Apostolok 13:7
Szergiusz Paulusz prokonzullal, egy bölcs férfival volt, aki magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta Isten igéjét.


Apostolok 13:16
Pál felemelkedett tehát, s a kezével csendet intve megszólalt: „Izraelita férfiak, és ti istenfélők, halljátok!


Apostolok 13:17
Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és naggyá tette a népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak. Azután hatalmas karral kivezette őket onnan,


Apostolok 13:21
Ettől fogva királyt kívántak, és Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kís fiát, a Benjamin törzséből való férfit.


Apostolok 13:23
Az ő ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust,


Apostolok 13:26
Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett.


Apostolok 13:30
De Isten feltámasztotta őt a halálból,


Apostolok 13:33
mert azt Isten nekünk, az ő fiainak teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust, amint meg is van írva a második zsoltárban: ‘Fiam vagy te, ma nemzettelek téged’. (Zsolt 2,7)


Apostolok 13:36
Dávid ugyanis, miután a maga idejében Isten akaratát szolgálta, elszenderült, atyái mellé tették, s meglátta a romlást.


Apostolok 13:37
De az, akit Isten a halálból feltámasztott, nem látott romlást.


Apostolok 13:43
Sőt, amikor a zsinagóga szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan követték Pált és Barnabást, ők pedig biztatták és bátorították őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében.


Apostolok 13:44
A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallja Isten igéjét.


Apostolok 13:46
Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: „Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk,


Apostolok 14:11
Amikor a néptömeg látta, hogy mit tett Pál, likaóniai nyelven felkiáltott: „Az istenek emberi alakot öltöttek, s leszálltak hozzánk!”


Apostolok 14:15
és ezt mondták: „Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget és a földet teremtette, a tengert és mindazt, ami bennük van. (Kiv 20,11)


Apostolok 14:22
Útközben megerősítették a tanítványok lelkét, és intették őket, hogy maradjanak meg a hitben. Elmondták, hogy sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába.


Apostolok 14:26
onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították őket a most elvégzett munkára.


Apostolok 14:27
Amikor megérkeztek és egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték, milyen nagy dolgokat művelt általuk az Isten, és hogy a hit ajtaját megnyitotta a pogányoknak.


Apostolok 15:4
Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a presbiterek fogadták őket, ők pedig elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat művelt velük az Isten.


Apostolok 15:7
Mivel azonban nagy vitatkozás támadt, Péter felállt, és így szólt hozzájuk: „Férfiak, testvérek! Tudjátok, hogy Isten a régmúlt napoktól fogva kiválasztott engem közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium igéjét és hívők legyenek.


Apostolok 15:8
És Isten, aki ismeri a szíveket, tanúságot tett, mert nekik éppúgy megadta a Szentlelket, mint nekünk.


Apostolok 15:10
Most tehát miért kísértitek Istent azzal, hogy azt az igát rakjátok a tanítványok nyakára, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elviselni?


Apostolok 15:12
Erre az egész sokaság elhallgatott, aztán meghallgatta Barnabást és Pált, akik elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodatetteket művelt Isten a pogányok között általuk.


Apostolok 15:14
Simon elbeszélte, hogyan és mi módon történt Isten látogatása első ízben azért, hogy a pogányok közül támasszon népet az ő nevének.


Apostolok 15:19
Ennélfogva úgy gondolom, hogy nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül megtérnek Istenhez,


Apostolok 15:40
Pál viszont Szilást választotta, és útra kelt, miközben a testvérek őt Isten kegyelmébe ajánlották.


Apostolok 16:6
Amikor keresztülmentek Frígián és Galácia tartományán, a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék Isten igéjét.


Apostolok 16:10
Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.


Apostolok 16:14
A hallgatóságban volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott.


Apostolok 16:17
Ez nyomon követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a magasságbeli Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.”


Apostolok 16:25
Éjféltájban Pál és Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták őket.


Apostolok 16:34
Aztán bevezette őket otthonába, asztalt terített nekik, és örvendezett háza népével együtt, hogy híve lett Istennek.


Apostolok 17:4
Némelyikük hitt, és csatlakozott Pálhoz és Sziláshoz, az istenfélő pogányokból szintén nagy sokaság, és nem kevesen az előkelő asszonyok közül.


Apostolok 17:13
Amikor azonban Tesszalonikiben a zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdette az Isten igéjét, ide is eljöttek, felizgatták és fellázították a tömeget.


Apostolok 17:17
Vitatkozott a zsidókkal és az istenfélőkkel a zsinagógában, s a köztéren is nap-nap után azokkal, akik ott voltak.


Apostolok 17:18
Némelyik epikureus és sztoikus bölcselő vitába ereszkedett vele. Egyesek azt kérdezték: „Mit akar mondani ez a szószaporító?” Mások viszont: „Új istenek hirdetőjének látszik” — mert Jézust és a feltámadást hirdette nekik.


Apostolok 17:23
Amikor ugyanis körüljártam és megszemléltem a bálványképeiteket, egy olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felirat volt: ‘Az ismeretlen istennek.’ Nos, akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek, azt hirdetem én nektek.


Apostolok 17:24
Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent — mivel ő a mennynek és a földnek ura —, nem lakik kézzel épített templomokban.


Apostolok 17:27
hogy keressék Istent, hátha megérzik őt és megtalálják — bár nincs messze egyikünktől sem.


Apostolok 17:29
Mivel tehát Isten gyermekei vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy az istenség hasonló aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz, a művészet és az emberi gondolat alkotásához.


Apostolok 17:30
Isten elviselte ennek a tudatlanságnak az idejét, most azonban hirdeti, hogy mindnyájunknak bűnbánatot kell tartani mindenütt,


Apostolok 18:7
Elköltözött tehát onnan, és betért egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő férfinak a házába. Az illető háza a zsinagóga mellé épült.


Apostolok 18:11
Ott maradt tehát egy évig és hat hónapig, s közben tanította nekik az Isten igéjét.


Apostolok 18:13
és azt mondták: „Ez törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket!”


Apostolok 18:21
hanem búcsút vett tőlük ezekkel a szavakkal: „Újra visszatérek hozzátok, ha Isten akarja.” Ezzel útra kelt Efezusból.


Apostolok 18:26
Bátran kezdett tehát működni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, maguk mellé vették, és alaposabban megmagyarázták neki Isten útját.


Apostolok 19:8
Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyőzően vitatkozott Isten országáról.


Apostolok 19:11
Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál keze által.


Apostolok 19:26
De látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem szinte egész Ázsiában nagy tömegeket térít el rábeszéléssel. Azt mondja, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálnak.


Apostolok 19:37
Idehoztátok ugyanis ezeket az embereket, akik sem nem szentségtörők, sem a ti istennőtöket nem káromolták.


Apostolok 20:21
Tanúságot tettem mind a zsidók, mind a pogányok előtt az Istenhez való megtérésről és a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba vetett hitről.


Apostolok 20:24
De nem félek ezektől. Az életemet sem tartom értékesebbnek, mint magamat, csak elvégezhessem pályafutásomat, az ige szolgálatát, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy tanúságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról.


Apostolok 20:25
Azt is tudom már, hogy közületek, akik között jártam, s akiknek hirdettem Isten országát, többé senki sem fogja látni arcomat.


Apostolok 20:27
Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek Isten maradéktalan akaratát.


Apostolok 20:28
Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett.


Apostolok 20:32
Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára.


Apostolok 21:19
Miután köszöntötte őket, részletesen elmondta, mit művelt Isten a pogányok között az ő szolgálata által.


Apostolok 21:20
Azok pedig, miután meghallgatták, dicsőítették Istent, neki pedig azt mondták: „Nézd, testvér, sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők lettek, de azért mind féltékenyen tartják a törvényt.


Apostolok 22:12
Egy bizonyos Ananiás nevű férfi, aki félte Istent a törvény szerint, s akiről az ott lakó zsidók mind jó véleménnyel vannak,


Apostolok 22:14
Ő pedig így folytatta: ‘Atyáink Istene előre kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, és szavait a saját szájából halld.


Apostolok 23:3
Pál ekkor így szólt hozzá: „Megver téged Isten, te fehérre meszelt fal! Leülsz, hogy a törvény szerint ítélkezz rajtam, és a törvény ellenére parancsot adsz, hogy megüssenek!”


Apostolok 23:4
Az ott állók azt mondták: „Az Isten főpapját szidalmazod?”


Apostolok 24:14
Azt azonban megvallom előtted, hogy az Atyának, az én Istenemnek szolgálok, azt a felekezetet követve, amelyet ők eretnekségnek mondanak, s hiszek mindabban, ami meg van írva a törvényben és a prófétákban.


Apostolok 24:15
Reménységem van az Istenben, amit ők maguk is várnak, hogy az igazak és a gonoszok föltámadnak.


Apostolok 24:16
Ennélfogva magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem feddhetetlen legyen mindenkor Isten és az emberek előtt.


Apostolok 26:6
Most mégis itt állok, ítélkezésnek alávetve, mert reménykedem abban az ígéretben, amelyet Isten tett atyáinknak,


Apostolok 26:8
Mi hihetetlent találtok abban, hogy Isten a halottakat feltámasztja?


Apostolok 26:18
hogy megnyisd szemüket, s hogy a sötétségből a világosságra, és a sátán hatalmából Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnök bocsánatát, és az örökrészt a szentek között a bennem való hit által.’


Apostolok 26:20
Először a Damaszkuszban levőknek, aztán Jeruzsálemben és Júdea egész tartományában, végül a pogányoknak hirdettem, hogy tartsanak bűnbánatot, és térjenek Istenhez, végezzék a bűnbánat méltó cselekedeteit.


Apostolok 26:22
De Isten oltalma megsegített, és a mai napig helytálltam mint tanú, kicsi és nagy előtt. Nem mondok semmit sem azokon kívül, amikről Mózes és a próféták beszéltek, mint eljövendő dolgokról:


Apostolok 26:29
Pál pedig: „Kérem Istentől, akár kicsi, akár nagy áron, hogy nemcsak te, hanem azok is mindnyájan, akik ma hallanak, olyanok legyenek, amilyen én is vagyok, leszámítva ezeket a köteleket.”


Apostolok 27:23
Ezen az éjszakán ugyanis megállt mellettem Isten angyala — én az övé vagyok és neki szolgálok —,


Apostolok 27:24
s azt mondta: ‘Ne félj, Pál! A császár elé kell állnod; íme, Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled hajóznak!’


Apostolok 27:25
Azért férfiak, legyetek bizakodó lelkűek, mert én elhiszem Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem megmondta.


Apostolok 27:35
Miután ezt elmondta, fogta a kenyeret, s mindnyájuk szeme láttára hálát adott Istennek. Aztán megtörte azt, és elkezdett enni.


Apostolok 28:6
Pedig azok azt hitték, hogy felpuffad, nyomban lerogy és meghal. Vártak is erre jó ideig, s amikor látták, hogy semmi baj sem érte, mást gondoltak: azt mondták, hogy isten.


Apostolok 28:15
A testvérek meghallották ezt, és elénk jöttek onnan a Fórum Appii-ig és Tresz Tabernéig. Mikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és bízni kezdett.


Apostolok 28:23
Megállapodtak tehát vele egy napban, s akkor igen sokan eljöttek hozzá a szállásra. Ő pedig magyarázott nekik, és tanúságot tett Isten országáról. Reggeltől estig igyekezett őket Mózes törvényéből és a prófétákból meggyőzni Jézusról.


Apostolok 28:28
Vegyétek tehát tudomásul, hogy Istennek ez az üdvözítő szándéka a pogányoknak szól, azok majd meghallgatják!”


Apostolok 28:31
Közben hirdette Isten országát, s bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról.


Rómaiakhoz 1:1
Pál, Jézus Krisztus szolgája, meghívott apostol, akit Isten kiválasztott evangéliuma számára —


Rómaiakhoz 1:2
amelyet Isten előre megígért a szent iratokban prófétái által


Rómaiakhoz 1:4
de akit a szentség Lelke szerint, a halottak közül való föltámadás által Isten hatalmas Fiául rendelt; Jézus Krisztusról, a mi Urunkról,


Rómaiakhoz 1:7
Isten összes szeretteinek, akik Rómában vannak, a meghívott szenteknek. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!


Rómaiakhoz 1:8
Először is hálát adok Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, mert az egész világon magasztalják a ti hiteteket.


Rómaiakhoz 1:9
Tanúm az Isten, akinek szolgálok lelkemmel Fiának evangéliumában, hogy hogyan emlékezem meg rólatok szüntelenül,


Rómaiakhoz 1:10
s mindenkor könyörgök imádságaimban azért, hogy Isten akaratából végre-valahára sikerüljön valahogyan eljutnom hozzátok.


Rómaiakhoz 1:16
Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, mert Isten ereje az mindenkinek az üdvösségére, aki hisz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek.


Rómaiakhoz 1:17
Mert Isten igazsága nyilvánul meg benne, amely a hitből hitre vezet, amint írva van: „Az igaz a hitből él”. (Hab 2,4)


Rómaiakhoz 1:18
Isten haragja megnyilvánul az égből azoknak az embereknek minden gonoszsága és igazságtalansága ellen, akik igazságtalansággal elfojtják az isteni igazságot.


Rómaiakhoz 1:19
Amit ugyanis tudni lehet Istenről, az nyilvánvaló előttük, mert Isten kinyilvánította nekik.


Rómaiakhoz 1:20
Hiszen az, ami láthatatlan benne: örök ereje és istensége, a világ teremtése óta alkotásai alapján értelemmel felismerhető. Éppen ezért nincs mentség számukra,


Rómaiakhoz 1:21
mivel ők, bár megismerték Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, és nem adtak hálát neki, hanem üressé váltak gondolataikban, és sötétség borult oktalan szívükre.


Rómaiakhoz 1:23
fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó embereknek, sőt madaraknak, négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával.


Rómaiakhoz 1:24
Ezért Isten átadta őket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg testüket,


Rómaiakhoz 1:25
mint olyanok, akik felcserélték Isten igazságát a hazugsággal, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott mindörökké. Ámen.


Rómaiakhoz 1:26
Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel.


Rómaiakhoz 1:28
Ahogy ők nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, úgy Isten is ráhagyta őket romlott értelmükre, hadd tegyék azt, ami nem való;


Rómaiakhoz 1:30
és rágalmazók, Isten előtt gyűlöletesek, gyalázkodók, kevélyek, kérkedők, fortélyos gazok, a szülőkkel szemben engedetlenek,


Rómaiakhoz 1:32
Jóllehet megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket tesznek, méltók a halálra, mégis, nemcsak megteszik, hanem az így cselekvőkkel egyet is értenek.


Rómaiakhoz 2:2
Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan éri azokat, akik ilyeneket tesznek.


Rómaiakhoz 2:3
Vagy azt gondolod, te ember, hogy megmenekülsz Isten ítélete elől, amikor azt teszed, amiért elítélsz másokat, akik ilyeneket tesznek?


Rómaiakhoz 2:4
Vagy megveted jóságának, türelmének és hosszantűrésének gazdagságát, s nem fogod fel, hogy Isten jósága megtérésre vezet?


Rómaiakhoz 2:5
Pedig konokságod és megátalkodott szíved által haragot halmozol magadra, a harag napjára, amikor Isten igazságos ítélete megnyilvánul,


Rómaiakhoz 2:11
Mert Istennél nincs személyválogatás.


Rómaiakhoz 2:13
mert nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói nyernek megigazulást.


Rómaiakhoz 2:16
azon a napon, amikor Isten ítélkezni fog Jézus Krisztus által az emberek rejtett dolgairól az én evangéliumom szerint.


Rómaiakhoz 2:17
Ha tehát zsidó a neved, s megnyugvást találsz a törvényben, és dicsekvésed az Isten,


Rómaiakhoz 2:23
Aki kérkedsz a törvénnyel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent?


Rómaiakhoz 2:24
„Miattatok káromolják Isten nevét a nemzetek között”, amint írva van. (Iz 52,5)


Rómaiakhoz 2:29
hanem az a zsidó, aki bensejében az. Ez a szív körülmetéltsége a lélek szerint és nem a betű szerint. Az ilyen ember nem az emberektől nyer dicséretet, hanem Istentől.


Rómaiakhoz 3:2
Sok, minden tekintetben. Éspedig először az, hogy Isten rájuk bízta igéit.


Rómaiakhoz 3:3
Mit számít az, hogy közülük egyesek hitetlenek voltak? Vajon azoknak a hitetlensége megszünteti-e Isten hűségét? Bizony nem!


Rómaiakhoz 3:4
Ellenkezőleg, Isten igaz, legyen bár minden ember hazug, amint meg van írva: „Hogy elismerjenek igaznak beszédeidben, és győztes légy, mikor perbe szállnak veled”. (Zsolt 116,11;Zsolt 51,6)


Rómaiakhoz 3:5
De mit mondjunk arra, ha a mi igaztalanságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Nem igazságtalan-e Isten, amikor haragjával sújt? — Emberi módon szólok.


Rómaiakhoz 3:6
Semmiképpen sem. Különben hogyan ítélné meg Isten ezt a világot?


Rómaiakhoz 3:7
De ha Isten igazsága az én hazugságom révén bővelkedik az ő dicsőségére, akkor miért sújt engem az ítélet, mint bűnöst?


Rómaiakhoz 3:11
nincs, aki értene, nincs, aki keresse Istent;


Rómaiakhoz 3:18
Isten félelme nincs a szemük előtt”. (Zsolt 36,2)


Rómaiakhoz 3:19
Mi pedig tudjuk, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, s így minden száj némuljon el, és az egész világ kerüljön Isten ítélete alá!


Rómaiakhoz 3:21
Most azonban Isten igazvolta nyilvánvaló lett, függetlenül a törvénytől. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla.


Rómaiakhoz 3:22
Istennek ez az igazvolta pedig a Jézus Krisztusba vetett hit által irányul mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen.


Rómaiakhoz 3:23
Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét.


Rómaiakhoz 3:25
akit Isten rendelt vére által történő engesztelésül, a hit révén, hogy így kimutassa a maga igazvoltát, miután eltűrte az előző idő bűneit


Rómaiakhoz 3:26
Isten béketűrésével, hogy kimutassa — mondom — a maga igazvoltát a mostani időben, s hogy ő maga igaz legyen, s megigazulttá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való.


Rómaiakhoz 3:29
Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is!


Rómaiakhoz 3:30
Mert ugyanaz az egy Isten az, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hitből, és a körülmetéletlent a hit által.


Rómaiakhoz 4:2
Ha ugyanis Ábrahám a tettei által igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Istennél.


Rómaiakhoz 4:3
Mert mit mond az Írás? „Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul számíttatott be neki”. (Ter 15,6)


Rómaiakhoz 4:6
Mint ahogy Dávid is hirdeti annak az embernek a boldogságát, akinek Isten beszámítja a megigazulást tettek nélkül:


Rómaiakhoz 4:17
Isten előtt, amint meg van írva: „sok nemzet atyjává rendeltelek”. Ő hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki létre hívja a nemlétezőket, hogy létezzenek. (Ter 17,5)


Rómaiakhoz 4:20
és Isten ígéretével szemben sem kételkedett hitetlenkedéssel, hanem megerősödött hitében, s megadta a tiszteletet Istennek


Rómaiakhoz 5:1
Mivel tehát elnyertük a megigazulást a hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által.


Rómaiakhoz 5:2
Őáltala megnyílt számunkra az út a hit által a kegyelemhez, amelyben kitartunk, és dicsekszünk Isten dicsőségének reménysége alapján.


Rómaiakhoz 5:5
a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.


Rómaiakhoz 5:8
Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk,


Rómaiakhoz 5:10
Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődtünk Istennel Fiának halála által, most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által.


Rómaiakhoz 5:11
Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki által most elnyertük a kiengesztelődést.


Rómaiakhoz 5:15
De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra.


Rómaiakhoz 6:10
Mert halála egyszer s mindenkorra való halál volt a bűnnek; az élete azonban élet az Istennek.


Rómaiakhoz 6:11
Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban.


Rómaiakhoz 6:13
de ne is adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halottak közül életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek!


Rómaiakhoz 6:17
Hála legyen azonban Istennek, hogy bár szolgái voltatok a bűnnek, szívből engedelmesek lettetek annak a tanításnak, amelynek Isten átadott titeket,


Rómaiakhoz 6:22
Most azonban, miután felszabadultatok a bűn alól, s Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre, aminek a vége az örök élet.


Rómaiakhoz 6:23
Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.


Rómaiakhoz 7:4
Éppígy ti is, testvérek, meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy másé legyetek, azé, aki a halálból feltámadt, s így gyümölcsöt teremjünk Istennek.


Rómaiakhoz 7:22
mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törvényében,


Rómaiakhoz 7:25
Hála legyen Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Így tehát én magam az értelmem által Isten törvényének szolgálok, a test által azonban a bűn törvényének.


Rómaiakhoz 8:3
Ami ugyanis lehetetlen volt a törvénynek, mert a test erőtlenné tette, azt Isten megtette. Elküldte a bűn miatt saját Fiát a bűn testéhez hasonló testben, és kárhoztató ítéletet hozott a bűn ellen a testben,


Rómaiakhoz 8:7
mivel a test törekvése ellenszegülés az Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá.


Rómaiakhoz 8:8
Márpedig a testi ember nem lehet kedves Isten előtt.


Rómaiakhoz 8:9
Ti azonban nem test szerinti, hanem Lélek szerinti emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé.


Rómaiakhoz 8:14
Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.


Rómaiakhoz 8:16
Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk.


Rómaiakhoz 8:17
Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei — ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.


Rómaiakhoz 8:19
Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak.


Rómaiakhoz 8:21
hogy a teremtett világ is felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára.


Rómaiakhoz 8:27
Aki azonban vizsgálja a szíveket, tudja, hogy melyek a Lélek kívánságai, tudja, hogy közbenjár a szentekért Isten akarata szerint.


Rómaiakhoz 8:28
Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében meghívást kaptak, hogy szentek legyenek.


Rómaiakhoz 8:31
Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk?


Rómaiakhoz 8:33
Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Talán Isten, aki a megigazulást adja?


Rómaiakhoz 8:34
Ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közben is jár értünk?


Rómaiakhoz 8:39
sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.


Rómaiakhoz 9:4
az izraelitákért, akiké a gyermekké fogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.


Rómaiakhoz 9:5
Övék az atyák, és test szerint Krisztus is közülük való, aki Isten mindenek fölött, áldott legyen mindörökké! Ámen.


Rómaiakhoz 9:6
Az nem lehet azonban, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik;


Rómaiakhoz 9:8
Más szóval: nem azok fiai Istennek, akik a test fiai, hanem az ígéret fiai, azok számítanak utódnak.


Rómaiakhoz 9:11
mert mielőtt még megszülettek volna, s akár jót, akár rosszat tettek volna — azért, hogy az Isten szabad választása megmaradjon —,


Rómaiakhoz 9:14
Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Semmi esetre sem!


Rómaiakhoz 9:16
Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen.


Rómaiakhoz 9:20
Ember! Ki vagy te, hogy perbe szállj Istennel? Vajon kérdi-e az edény a formálójától: „Miért alkottál engem ilyennek?” (Iz 29,16)


Rómaiakhoz 9:22
Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni és a hatalmát megláttatni, és nem azért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek?


Rómaiakhoz 9:26
És akkor ez lesz: „Azon a helyen, ahol azt mondták nekik: ‘Ti nem vagytok népem’, ott az élő Isten fiainak hívják majd őket”. (Óz 2,1)


Rómaiakhoz 10:1
Testvérek! Szívemből kívánom és könyörgök Istenhez az ő üdvösségükért.


Rómaiakhoz 10:2
Mert tanúságot teszek mellettük, hogy megvan bennük a buzgóság Istenért, de ez a nem ismerők buzgósága.


Rómaiakhoz 10:3
Nem ismerték el ugyanis az Istentől való megigazulást, s a magukét igyekeztek helyébe állítani; nem vetették alá magukat az Istentől való megigazulásnak.


Rómaiakhoz 10:9
Ha tehát a száddal vallod, hogy „Jézus az Úr!”, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz.


Rómaiakhoz 11:1
Azt kérdem tehát: Vajon elvetette Isten az ő népét? Semmi esetre sem! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utóda Benjamin törzséből.


Rómaiakhoz 11:2
Isten nem taszította el népét, amelyet eleve magáénak ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, hogyan tesz panaszt Istennél Izrael ellen? (Zsolt 94,14)


Rómaiakhoz 11:4
És mit mond neki az isteni válasz? „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet Baál előtt”. (1 Kir 19,18)


Rómaiakhoz 11:8
amint meg van írva: „Isten a kábulat lelkét adta nekik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind a mai napig”. (Iz 6,9-10; MTörv 29,3)


Matendo ya Mitume 11:21
Mert ha Isten nem kegyelmezett meg a természetes ágaknak, neked sem fog megkegyelmezni!


Matendo ya Mitume 11:22
Lásd meg tehát Isten jó voltát és szigorúságát! Azok iránt, akik elestek, a szigorúságát, irántad pedig Isten jóvoltát, ha megmaradsz a jóságban — máskülönben téged is le fognak metszeni.


Matendo ya Mitume 11:23
De ha felhagynak hitetlenségükkel, őket is beoltják, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket.


Matendo ya Mitume 11:29
Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását.


Matendo ya Mitume 11:30
Hiszen ahogyan egykor ti nem hallgattatok Isten szavára, most azonban irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük miatt:


Matendo ya Mitume 11:32
Isten ugyanis mindenkit engedetlenségbe zárt, hogy mindenkin könyörüljön.


Matendo ya Mitume 11:33
Milyen nagy Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mennyire megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kifürkészhetetlenek az ő útjai!


Matendo ya Mitume 12:1
Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti ésszerű istentiszteletetek.


Matendo ya Mitume 12:2
Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes.


Matendo ya Mitume 12:3
Azt mondom ugyanis mindegyikteknek a nekem adott kegyelemnél fogva, hogy senki se gondoljon magáról a kelleténél többet; hanem józanul gondolkodjék, mindenki a hit mértéke szerint, amelyet Isten juttatott neki.


Matendo ya Mitume 12:19
Ne tegyetek a magatok ügyében igazságot, kedveseim, hanem adjatok helyet az isteni haragnak, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én majd megfizetek” — mondja az Úr. (MTörv 32,35)


Matendo ya Mitume 13:1
Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak! Nincs ugyanis hatalom, csak Istentől; amelyek pedig vannak, azokat Isten rendelte.


Matendo ya Mitume 13:2
Aki tehát ellene szegül a felsőbbségnek, szembeszáll Isten rendelésével. Az ellenszegülők pedig önmagukat vetik ítélet alá.


Matendo ya Mitume 13:4
mert ő Isten szolgája a javadra. De ha rosszat tettél, félj, mert nem ok nélkül hordozza a kardot; szolgája ugyanis Istennek, hogy bosszút álljon büntetéssel azon, aki rosszat cselekszik.


Matendo ya Mitume 13:6
És az adókat is fizessétek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak.


Matendo ya Mitume 14:3
Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Hiszen Isten magáévá fogadta őt.


Matendo ya Mitume 14:4
Ki vagy te, hogy kárhoztasd más szolgáját? Urának áll vagy bukik; bizonyára állni fog, mert Istennek van hatalma, hogy fenntartsa.


Matendo ya Mitume 14:6
Aki megtartja a napot, az Úrért tartja meg; s aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, mert hálát ad Istennek; és aki nem eszik, az Úrra való tekintetből nem eszik — s ő is hálát ad Istennek.


Matendo ya Mitume 14:11
Mert írva van: „Életemre mondom — mondja az Úr —, minden térd meghajlik előttem, és minden nyelv magasztalja Istent”. (Iz 49,18; 45,23)


Matendo ya Mitume 14:12
Így tehát mindegyikünk magáról ad majd számot Istennek.


Matendo ya Mitume 14:17
Isten országa ugyanis nem étel és nem ital dolga, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.


Matendo ya Mitume 14:18
Aki ebben szolgál Krisztusnak, kedves az Isten előtt, és dicséretes az emberek előtt.


Matendo ya Mitume 14:20
Ne rontsd le az étel miatt Isten művét! Minden tiszta ugyan, de ártalmára lesz annak az embernek, aki botránkozást okozva eszi.


Matendo ya Mitume 14:22
A hitből eredő meggyőződésed maradjon a tied Isten előtt! Boldog, aki nem ítéli el magát azzal, amire elhatározza magát.


Matendo ya Mitume 15:5
A béketűrés és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy Jézus akarata szerint egyetértés legyen köztetek,


Matendo ya Mitume 15:6
hogy egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját!


Matendo ya Mitume 15:7
Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére!


Matendo ya Mitume 15:8
Azt mondom ugyanis, hogy Krisztus Jézus a körülmetéltek szolgája lett, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, megvalósítva az atyáknak tett ígéreteket;


Matendo ya Mitume 15:9
a nemzetek azonban irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: „Ezért magasztallak, Uram, a nemzetek között, és zengek dalt nevednek”. (Zsolt 18,50)


Matendo ya Mitume 15:13
A reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, hogy a remény bőségben legyen bennetek a Szentlélek erejéből!


Matendo ya Mitume 15:15
Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem,


Matendo ya Mitume 15:16
hogy Krisztus Jézus szolgája legyek a nemzetek között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát végezzem, s így a nemzetek kedves, és a Szentlélek által megszentelt áldozattá legyenek.


Matendo ya Mitume 15:17
Van tehát mivel dicsekednem Krisztus Jézusban Isten előtt.


Matendo ya Mitume 15:30
Kérlek tehát titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szentlélek szeretetére, segítsetek engem imádságaitokban. Kérjétek Istent értem,


Matendo ya Mitume 15:32
s így azután Isten akaratából örömmel menjek hozzátok, és megpihenhessek nálatok.


Matendo ya Mitume 15:33
A békesség Istene legyen veletek, mindnyájatokkal! Ámen.


Matendo ya Mitume 16:20
A békesség Istene hamarosan össze fogja tiporni lábatok alatt a sátánt! Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak kegyelme legyen veletek!


Matendo ya Mitume 16:26
de amely most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten parancsára a próféták iratai által a hitnek való engedelmesség végett minden nemzetnek tudtul adatott,


Matendo ya Mitume 16:27
az egyedül bölcs Istennek, Jézus Krisztus által, tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.


2 Korintusi 1:1
Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, Isten korintusi egyházának, valamint az összes szenteknek, akik egész Achájában vannak.


2 Korintusi 1:2
Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!


2 Korintusi 1:3
Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,


2 Korintusi 1:4
aki megvigasztal minket minden szorongattatásunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik bármiféle szorongattatásban vannak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten minket is megvigasztal.


2 Korintusi 1:9
Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat.


2 Korintusi 1:12
Mert ez a mi dicsekvésünk: lelkiismeretünknek az a bizonysága, hogy egyszerű módon és istenfélő őszinteséggel, nem emberi bölcsesség szerint, hanem Isten kegyelmével jártunk a világon, kiváltképpen nálatok.


2 Korintusi 1:18
Isten hűségére mondom, hogy hozzátok intézett beszédünkben nincs: „igen” is meg „nem” is.


2 Korintusi 1:19
Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek hirdettünk, én, Szilvánusz és Timóteus, nem volt „igen” is meg „nem” is, hanem az „igen” valósult meg benne.


2 Korintusi 1:20
Mert ahány ígérete csak van Istennek, mind „igen” lett őbenne. Ezért az „ámen” is általa hangzik fel tőlünk Isten dicsőségére.


2 Korintusi 1:21
Aki pedig megerősít minket veletek együtt Krisztusban, és aki felkent minket, az Isten,


2 Korintusi 1:23
Istent hívom tanúnak magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korintusba.


2 Korintusi 2:14
De hála legyen Istennek, aki mindig diadalra segít minket Krisztusban, és az ő ismeretének jó illatát minden helyen elterjeszti általunk!


2 Korintusi 2:15
Mert Krisztus jó illata vagyunk az Istenért azok közt, akik üdvözülnek, és azok közt is, akik elvesznek.


2 Korintusi 2:17
Mert mi nem vagyunk olyanok, mint igen sokan, akik meghamisítják Isten igéjét, hanem őszintén, mintegy Istenből beszélünk, Isten előtt, Krisztusban.


2 Korintusi 3:3
Mert nyilvánvaló veletek kapcsolatban, hogy Krisztus levele vagytok, amely a mi szolgálatunk által készült, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív húsból való tábláira. (Kiv 24,12; Ez 11,19)


2 Korintusi 3:4
Isten iránt ilyen bizalmunk Krisztus által van.


2 Korintusi 3:5
Nem mintha magunktól, mintegy saját erőnkből képesek lennénk bármit is kigondolni, ellenkezőleg: a mi képességünk Istentől van.


2 Korintusi 4:2
hanem lemondunk a gyalázatos alattomosságról, nem járunk álnokságban, és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt.


2 Korintusi 4:4
akikben ennek a világnak az istene elvakította a hitetlen értelmet, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium fénye ne ragyogjon fel számukra.


2 Korintusi 4:6
Mert Isten, aki azt mondta: „A sötétségből világosság ragyogjon fel”, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.


2 Korintusi 4:7
Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne önmagunknak.


2 Korintusi 4:15
Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.


2 Korintusi 5:1
Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben.


2 Korintusi 5:5
Aki pedig felkészített erre bennünket, Isten az, aki foglalóként a Lelket adta nekünk.


2 Korintusi 5:11
Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, az embereket igyekszünk meggyőzni, Isten előtt azonban nyíltan állunk. Remélem pedig, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk.


2 Korintusi 5:13
Mert ha magunkon kívül vagyunk, az az Istenért történik; ha eszünknél vagyunk, az pedig értetek van.


2 Korintusi 5:18
Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által megbékéltetett minket önmagával, és nekünk adta a megbékélés szolgálatát.


2 Korintusi 5:19
Mert Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, úgy, hogy nem számította be bűneinket, és ránk bízta a békéltetés igéjét.


2 Korintusi 5:20
Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, béküljetek meg Istennel!


2 Korintusi 5:21
Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala.


2 Korintusi 6:1
Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét.


2 Korintusi 6:4
hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban,


2 Korintusi 6:7
az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében,


2 Korintusi 6:16
Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hisz ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja: „Köztük fogok lakni és közöttük járni, az ő Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. (Lev 26,11k)


2 Korintusi 7:1
Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat a test és a lélek minden szennyétől, és tegyük teljessé megszentelődésünket Isten félelmében.


2 Korintusi 7:6
De Isten, aki megvigasztalja a megalázottakat, megvigasztalt minket Títusz megérkezésével;


2 Korintusi 7:9
most örülök, nem azért, mert megszomorodtatok, hanem azért, mert megtérésre szolgált a szomorúságotok. Isten szerint szomorodtatok meg, úgyhogy semmiben se szenvedtetek kárt miattunk.


2 Korintusi 7:10
Mert az Isten szerint való szomorúság állhatatos megtérést szerez az üdvösségre; a világ szomorúsága azonban halált szerez.


2 Korintusi 7:11
S íme, éppen ez a ti Isten szerint való szomorúságotok milyen nagy buzgóságot ébresztett bennetek, sőt mentegetőzést, méltatlankodást, félelmet, vágyódást, buzgólkodást és a vétkes megbüntetését! Mindenben megmutattátok, hogy ti ártatlanok vagytok a dologban.


2 Korintusi 7:12
Tehát, ha írtam is nektek, nem a sértő miatt tettem, és nem is a sértett miatt, hanem hogy nyilvánvalóvá tegyem nektek Isten színe előtt buzgóságtokat, amelyet irányunkban tanúsítotok.


2 Korintusi 8:1
Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amelyet Makedónia egyházai kaptak,


2 Korintusi 8:5
És reményünket felülmúlva önmagukat adták oda először az Úrnak, aztán pedig nekünk, Isten akarata szerint.


2 Korintusi 8:16
Hála legyen Istennek, aki ugyanezt a buzgóságot adta értetek Títusz szívébe,


2 Korintusi 9:7
Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. (Péld 22,8G)


2 Korintusi 9:8
Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig, mindennel teljesen el legyetek látva, és bőven teljék minden jótéteményre,


2 Korintusi 9:11
Így mindenben gazdagok lesztek minden jószívűségre, amely általunk hálaadást eredményez Isten iránt.


2 Korintusi 9:12
Mert ennek a szolgálatnak a teljesítése nemcsak azt adja meg, amire a szenteknek szükségük van, hanem sokakat hálaadásra is késztet Isten iránt.


2 Korintusi 9:13
Ennek a szolgálatnak a próbája folytán ugyanis dicsőítik majd Istent azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumát valljátok, és azért az őszinte közösségvállalásért, amelyet irántuk és mindenki iránt tanúsítotok.


2 Korintusi 9:14
Imádkoznak is értetek és vágyódnak utánatok, mivel Isten kegyelme bőségesen áradt ki rátok.


2 Korintusi 9:15
Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!


2 Korintusi 10:4
Harci fegyvereink ugyanis nem embertől származnak, hanem Isten által erősek az erősségek lerombolására. Harcunkkal leromboljuk a terveket,


2 Korintusi 10:5
és minden magasságot, amely Isten ismerete ellen ágaskodik, és fogságba ejtünk minden értelmet, Krisztus iránt való engedelmességre.


2 Korintusi 10:13
Mi azonban nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem annak a munkának a mértéke szerint, melyet Isten jelölt ki számunkra, hogy hozzátok is eljussunk.


2 Korintusi 11:2
Mert Isten féltékenységével vagyok féltékeny rátok. Eljegyeztelek ugyanis titeket egy férfival, hogy mint tiszta szüzet vezesselek Krisztushoz.


2 Korintusi 11:7
Vagy talán bűnt követtem el akkor, amikor önmagamat megaláztam, hogy titeket fölmagasztaljalak, mikor Isten evangéliumát ingyen hirdettem nektek?


2 Korintusi 11:11
Miért? Azért, mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!


2 Korintusi 11:31
Isten, a mi Urunk Jézus Atyja, aki áldott mindörökké, tudja, hogy nem hazudom.


2 Korintusi 12:2
Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt — testben-e, nem tudom, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja — elragadtatott a harmadik égig.


2 Korintusi 12:3
S tudom, hogy ugyanez az ember — testben-e, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja —


2 Korintusi 12:19
Régóta azt gondoljátok már, hogy mentegetőzünk előttetek? Isten előtt, Krisztusban beszélünk. Mindez pedig, szeretteim, a ti épülésetekre szolgál.


2 Korintusi 12:21
úgyhogy amikor odaérkezem, az én Istenem ismét megaláz engem nálatok, és meg kell majd siratnom sokakat azok közül, akik régebben vétkeztek, és nem tértek meg a tisztátalanságból, paráznaságból és szemérmetlenségből, amelyet elkövettek.


2 Korintusi 13:4
Mert bár gyöngeségében megfeszítették, Isten erejéből él. Mi is gyöngék vagyunk benne, de élni fogunk vele együtt Isten erejéből értetek.


2 Korintusi 13:7
Kérjük Istent, hogy semmi gonoszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi próbát kiálltaknak látsszunk, hanem azért, hogy ti megtegyétek a jót, nekünk pedig ne kelljen kiállnunk a próbát.


2 Korintusi 13:11
Egyébként, testvérek, örüljetek, legyetek tökéletesek, buzdítsátok egymást, legyetek egyetértők, éljetek békességben, s a szeretet és békesség Istene veletek lesz.


2 Korintusi 13:13
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!


Galatákhoz 1:1
Pál, aki nem emberektől, nem ember által apostol, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten által, aki feltámasztotta őt a halottak közül,


Galatákhoz 1:3
Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.


Galatákhoz 1:4
Ő feláldozta önmagát bűneinkért, hogy kiragadjon minket a jelen gonosz világból, Istenünknek és Atyánknak akarata szerint.


Galatákhoz 1:10
Vajon emberek helyeslését akarom most elnyerni, vagy Istenét? Embereknek igyekszem-e tetszeni? Ha még az embereknek igyekeznék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája!


Galatákhoz 1:13
Hallottátok ugyanis, hogyan viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát, és pusztítottam azt.


Galatákhoz 1:15
Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, (Iz 49,1)


Galatákhoz 1:20
Amit itt írok, íme, Isten előtt mondom, hogy nem hazudom.


Galatákhoz 1:24
és dicsőítették miattam az Istent.


Galatákhoz 2:6
Azok pedig, akik tekintélyesek voltak — hogy milyenek voltak valamikor, az nem tartozik rám; Isten nem nézi az ember személyét —, azok a tekintélyesek engem semmivel sem terheltek meg.


Galatákhoz 2:19
Én ugyanis a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve:


Galatákhoz 2:20
élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.


Galatákhoz 2:21
Nem érvénytelenítem Isten kegyelmét: ha ugyanis a megigazulás a törvény által van, akkor Krisztus hiába halt meg.


Galatákhoz 3:6
Ahogy Ábrahám: „hitt Istennek, és ez megigazulására szolgált”. (Ter 15,6)


Galatákhoz 3:8
Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten a hit által ad megigazulást a pogányoknak, előre hirdette Ábrahámnak: „Tebenned nyer áldást minden nemzet”. (Ter 12,3)


Galatákhoz 3:11
Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert „az igaz hitből él”. (Hab 2,4)


Galatákhoz 3:17
Azt mondom tehát: az Isten által megerősített végrendeletet a négyszázharminc évvel később adott törvény nem teszi érvénytelenné, hogy megszüntesse az ígéretet.


Galatákhoz 3:18
Mert ha a törvényből származna az örökség, akkor már nem az ígéretből; Ábrahámnak pedig Isten ígéret által adta ajándékát.


Galatákhoz 3:20
Ez a közvetítő azonban nem egy valakinek a közvetítője, Isten pedig egy.


Galatákhoz 3:21
A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van? Semmi esetre sem! Mert ha olyan törvényt adtak volna, amely éltetni képes, valóban a törvényből lenne a megigazulás.


Galatákhoz 3:26
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban.


Galatákhoz 4:4
De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett,


Galatákhoz 4:6
Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: „Abba, Atya!”


Galatákhoz 4:7
Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által.


Galatákhoz 4:8
Azelőtt ugyan, mivel Istent nem ismertétek, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek;


Galatákhoz 4:9
de most, amikor megismertétek Istent, sőt ismertek vagytok Isten előtt, hogyan fordultok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez, hogy azoknak újból szolgáljatok?


Galatákhoz 4:14
és azt, ami kísértésetekre szolgálhatott testemben, nem vetettétek meg, és meg sem utáltátok, hanem úgy fogadtatok engem, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.


Galatákhoz 5:21
irigykedés, részegeskedés, tobzódás és hasonlók. Ezekről előre mondom nektek, mint előbb is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát.


Galatákhoz 6:7
Ne vezessétek félre magatokat: Istent nem lehet kijátszani. Mert amit az ember vet, azt fogja aratni is;


Galatákhoz 6:16
És mindazokra, akik ezt a szabályt követik, békesség és irgalom, és Istennek Izraeljére!


Efézusiakhoz 1:1
Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, az Efezusban lévő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek.


Efézusiakhoz 1:2
Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!


Efézusiakhoz 1:3
Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket.


Efézusiakhoz 1:14
aki foglalója örökségünknek, amíg Isten teljesen meg nem váltja tulajdonát dicsőségének magasztalására.


Efézusiakhoz 1:17
hogy Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt.


Efézusiakhoz 2:4
De Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket,


Efézusiakhoz 2:8
Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka:


Waefeso 2:10
Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokat gyakoroljuk.


Waefeso 2:12
Akkoriban Krisztus nélkül éltetek, idegenek voltatok Izrael közösségétől, kívül álltatok az ígéret szövetségein, remény nélkül és Isten nélkül éltetek ezen a világon.


Waefeso 2:16
és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában.


Waefeso 2:19
Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe,


Waefeso 2:22
Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben.


Waefeso 3:2
Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen kegyelmi adományában részesültem a ti javatokra,


Waefeso 3:7
Ennek lettem én szolgája Isten kegyelmének adományából, melyet nekem juttatott hathatós ereje szerint.


Waefeso 3:9
és felvilágosítani mindenkit, miként vált valóra a titok, amely öröktől fogva el volt rejtve a mindent teremtő Istenben,


Waefeso 3:10
hogy most kinyilvánuljon Isten sokrétű bölcsessége a mennyei fejedelemségeknek és hatalmasságoknak az egyház útján.


Waefeso 3:12
Benne, a belé vetett hit által járulhatunk bátran és bizalommal Istenhez.


Waefeso 3:19
és megismerhessétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét is, s beteljetek Isten egész teljességével.


Waefeso 4:6
Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van.


Waefeso 4:13
amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, és azzá a tökéletes emberré leszünk, aki megvalósította Krisztus teljességét;


Waefeso 4:18
Sötétség borult az értelmükre, az istenes élettől elidegenedtek a bennük levő tudatlanság miatt, amely szívük megátalkodottságának következménye.


Waefeso 4:24
és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten képére teremtetett, valóban igaz és szent emberként. (Ter 1.26)


Waefeso 4:30
Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki által meg vagytok pecsételve a megváltás napjára.


Waefeso 4:32
Egymás iránt legyetek inkább jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.


Waefeso 5:1
Kövessétek tehát, mint kedvelt gyermekek, Isten példáját,


Waefeso 5:2
s éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként Istennek.


Waefeso 5:5
Értsétek már meg, és jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmiféle paráznának vagy tisztátalannak, kapzsinak, azaz bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és Isten országában.


Waefeso 5:6
Senki se vezessen félre benneteket üres fecsegéssel, hiszen ilyenek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait.


Waefeso 5:20
Adjatok hálát mindenkor mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának!


Waefeso 6:6
Ne látszatra szolgáljatok, mintha emberek tetszését keresnétek, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát!


Waefeso 6:11
Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben!


Waefeso 6:13
Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek.


Waefeso 6:17
Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét.


Waefeso 6:19
és értem is, hogy Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát,


Waefeso 6:23
Békesség a testvéreknek, és hittel párosult szeretet az Atyaistentől és az Úr Jézus Krisztustól!


Kolosséiakhoz 1:1
Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér


Kolosséiakhoz 1:2
a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól!


Kolosséiakhoz 1:3
Hálát adunk Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk,


Kolosséiakhoz 1:6
Ez eljutott hozzátok, és ahogy az egész világon gyümölcsöt hoz és növekszik, úgy nálatok is, attól a naptól kezdve, amelyen a maga igazságában hallottátok és megismertétek Isten kegyelmét.


Kolosséiakhoz 1:10
és az Úrhoz méltóan éljetek, mindenben az ő tetszése szerint, hogy minden jócselekedetben gyümölcsöt hozzatok, és gyarapodjatok Isten ismeretében.


Kolosséiakhoz 1:15
Ő a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje,


Kolosséiakhoz 1:25
amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva, hogy teljesen érvényt szerezzek Isten igéjének,


Kolosséiakhoz 1:27
Velük akarta Isten megismertetni ennek a titoknak dicsőséges gazdagságát a nemzetek között. Ez a titok pedig nem más, mint a bennetek lévő Krisztus, a dicsőség reménye.


Kolosséiakhoz 2:2
hogy a szívük megvigasztalódjék, és szeretetben összeforrva eljussanak a megértés teljességének minden gazdagságára, Isten titkának, Krisztusnak ismeretére,


Kolosséiakhoz 2:9
Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában,


Kolosséiakhoz 2:12
amikor vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok, annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta a halottak közül.


Kolosséiakhoz 2:19
és nem ragaszkodik a Főhöz, aki az illesztések és az ízületek segítségével gondozza és összetartja az egész testet, hogy megvalósítsa abban az Isten szerint való növekedést.


Kolosséiakhoz 2:23
A bölcsesség látszatát keltik az önkényes istentisztelettel, az alázatoskodással és a test sanyargatásával, de nincs bennük semmi érték; csak az érzéki test kielégítésére szolgálnak.


Kolosséiakhoz 3:1
Ezért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve. (Zsolt 110,1)


Kolosséiakhoz 3:3
Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben.


Kolosséiakhoz 3:6
Miattuk érkezik el Isten haragja a hitetlenség fiaira.


Kolosséiakhoz 3:12
Öltsétek tehát magatokra, mint Isten szent és kedves választottjai, az irgalom érzületét, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a béketűrést!


Kolosséiakhoz 3:16
Krisztus igéje lakjék bennetek gazdagon! Minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást! Hálaadással szívetekben énekeljetek Istennek zsoltárokat, himnuszokat és szent énekeket!


Kolosséiakhoz 3:17
Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek általa!


Kolosséiakhoz 4:3
Imádkozzatok értünk is, hogy Isten tárja fel előttünk az ajtót a beszédhez, Krisztus titkának hirdetéséhez, amely miatt bilincsekbe is vertek,


Kolosséiakhoz 4:11
valamint Jézus is, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csak ők munkatársaim Isten országának hirdetésében, s a vigasztalásomra is voltak.


Kolosséiakhoz 4:12
Köszönt titeket a közületek való Epafrász, Krisztus Jézus szolgája, aki mindig küzd értetek az imádságban, hogy tökéletesen és szilárd meggyőződéssel álljatok helyt mindabban, ami Isten akarata.


1 Tesszalonika 1:1
Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely az Atyaistenben és az Úr Jézus Krisztusban él. Kegyelem nektek és békesség!


1 Tesszalonika 1:2
Hálát adunk Istennek mindnyájatokért mindenkor, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. Szüntelenül


1 Tesszalonika 1:3
gondolunk Istenünk és Atyánk előtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire, fáradozó szeretetetekre és türelmes reménységetekre.


1 Tesszalonika 1:4
Tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok.


1 Tesszalonika 1:8
Az Úr igéjének hirdetése ugyanis tőletek haladt tovább, nem csak Makedóniában és Akhájában. Istenbe vetett hitetek eljutott mindenhová, úgyhogy szükségtelen is arról beszélnünk.


1 Tesszalonika 1:9
Hiszen mindenki beszéli rólunk, hogy hogyan érkeztünk hozzátok, és hogyan tértetek meg a bálványoktól Istenhez, hogy az élő, igaz Istennek szolgáljatok,


1 Tesszalonika 2:2
Ellenkezőleg, noha előbb, mint tudjátok, szenvedések és bántalmak értek minket Filippiben, mégis, Istenben bízva, a nagy gondok között is hirdettük nektek Isten evangéliumát.


1 Tesszalonika 2:4
hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten megpróbált és igazolt, hogy ránk bízza az evangéliumot. Nem mint olyanok, akik az emberek tetszését keresik, hanem Istenét, aki vizsgálja szívünket. (Jer 11,20)


1 Tesszalonika 2:5
Egyáltalán nem szokásunk a hízelgő beszéd, amint tudjátok, sem a kapzsiság alkalmának keresése — Isten a tanúnk erre.


1 Tesszalonika 2:8
Ragaszkodtunk hozzátok, és szívesen nektek adtuk volna nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is, mert nagyon megkedveltünk titeket.


1 Tesszalonika 2:9
Emlékeztek ugyanis, testvérek, munkánkra és fáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, és úgy hirdettük nálatok Isten evangéliumát, hogy ne legyünk közületek senkinek sem a terhére.


1 Tesszalonika 2:10
Ti tanúi vagytok ennek, és Isten is, hogy milyen szent, igaz és feddhetetlen módon éltünk értetek, akik hívők lettetek.


1 Tesszalonika 2:12
úgy intettünk és vigasztaltunk, s kérve-kértünk, hogy viselkedjetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki országába és dicsőségére hív titeket.


1 Tesszalonika 2:13
Szüntelenül hálát adunk tehát Istennek, hogy ti, akik Isten igéjének hirdetését tőlünk hallottátok, azt nem úgy fogadtátok, mint emberek szavát, hanem mint ami az valójában: mint Isten igéjét, amely munkálkodik is bennetek, akik hisztek.


1 Tesszalonika 2:14
Mert ti, testvéreim, hasonló sorsra jutottatok, mint Isten egyházai, amelyek Júdeában vannak Krisztus Jézusban, mert ti ugyanazt szenvedtétek el fajtestvéreitektől, amit ők is a zsidóktól,


1 Tesszalonika 2:15
akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, s minket is üldöztek. Istennek nem telik kedve bennük. Ők ellenséges érzületűek minden ember iránt,


1 Tesszalonika 2:16
és megtiltják nekünk, hogy a pogányokhoz beszéljünk, nehogy üdvözüljenek. Így mindenkor betöltik bűneik mértékét, és Isten haragja utol is érte őket mindvégig. (Ter 15,16; Dán 8,23)


1 Tesszalonika 3:2
és elküldtük Timóteust, a testvérünket, Isten munkatársát Krisztus evangéliumában, hogy hiteteket szolgálja, megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben,


1 Tesszalonika 3:9
Mivel is róhatnánk le hálánkat értetek Istennél a bőséges örömért, mellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt?


1 Tesszalonika 3:11
A mi Istenünk és Atyánk, és Urunk Jézus Krisztus vezesse utunkat hozzátok!


1 Tesszalonika 3:13
s így szívetek erős legyen, feddhetetlen és szent Istenünk és Atyánk előtt, amikor Urunk, Jézus eljön minden szentjével. Ámen.


1 Tesszalonika 4:1
Egyébként, testvérek, az Úr Jézusban kérünk és intünk titeket arra, amit tőlünk tanultatok, hogy hogyan kell élnetek és Isten kedvében járnotok — amint teszitek is. Éljetek is úgy, hogy előrehaladásotok mind nagyobb legyen.


1 Tesszalonika 4:3
Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelődésetek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól;


1 Tesszalonika 4:5
nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent. (Jer 10,25)


1 Tesszalonika 4:7
Isten ugyanis nem tisztátalanságra hívott meg minket, hanem szentségre.


1 Tesszalonika 4:8
Azért, aki megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is nektek ajándékozta. (Ez 36,27)


1 Tesszalonika 4:9
A testvéri szeretetről nem szükséges írnom nektek, mert magatok tanultátok Istentől, hogy szeressétek egymást.


1 Tesszalonika 4:14
Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor Isten ugyanígy elő fogja vezetni vele együtt azokat is, akik Jézusban hunytak el.


1 Tesszalonika 4:16
Mert a parancsszóra, a főangyal hangjára és Isten harsonájának szavára az Úr maga leszáll az égből, és először a Krisztusban elhunytak támadnak fel,


1 Tesszalonika 5:9
Mert Isten nem haragra rendelt, hanem arra, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk, Jézus Krisztus által,


1 Tesszalonika 5:18
Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.


1 Tesszalonika 5:23
A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, és egész lelki valótok, mind a lelketek, mind a testetek maradjon feddhetetlen Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére.


2 Tesszalonika 1:1
Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban él.


2 Tesszalonika 1:2
Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!


2 Tesszalonika 1:3
Mindig hálaadással tartozunk Istennek értetek, testvérek, méghozzá méltán, mert a hitetek komolyan erősödik, és az egymás iránti szeretet mindnyájatokban gyarapszik,


2 Tesszalonika 1:4
annyira, hogy dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban, béketűrésetekkel és hitetekkel, amellyel minden üldözést és viszontagságot elviseltek.


2 Tesszalonika 1:5
Isten igazságos ítéletének a jelei ezek, hogy méltónak találjanak benneteket Isten országára, ha meg is szenvedtek érte.


2 Tesszalonika 1:6
Mert igazságos dolog Isten előtt, hogy szorongatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak,


2 Tesszalonika 1:8
tűz lángjában, és bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, s nem engedelmeskednek Urunk, Jézus evangéliumának.


2 Tesszalonika 1:11
Ezért imádkozunk is mindig értetek, hogy Istenünk méltónak találjon titeket meghívására. Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erőteljes munkájának,


2 Tesszalonika 1:12
hogy Urunk, Jézus Krisztus neve megdicsőüljön bennetek, és ti is őbenne, Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.


2 Tesszalonika 2:4
aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.


2 Tesszalonika 2:11
Ezért bocsátja rájuk Isten a megtévesztés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak,


2 Tesszalonika 2:13
Nekünk pedig mindenkor hálát kell adnunk Istennek értetek, testvérek, akiket Isten szeret, azért, mert Isten kiválasztott titeket első zsengéül az üdvösségre a Lélek megszentelése és az igazság hite által.


2 Tesszalonika 2:16
Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten, a mi Atyánk, aki szeret minket, s örök vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben,


2 Tesszalonika 3:5
Az Úr vezesse szíveteket Isten szeretetére és Krisztus béketűrésére!


1 Timóteushoz 1:1
Pál, Istennek, a mi Üdvözítőnknek és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeletéből Jézus Krisztus apostola


1 Timóteushoz 1:2
Timóteusnak, édes fiának a hitben. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!


1 Timóteushoz 1:4
ne foglalkozzanak mesékkel és vég nélküli nemzetségtáblákkal, amelyek inkább vitatkozásokhoz vezetnek, mint az Isten szerint való rendhez, amely hiten alapszik.


1 Timóteushoz 1:9
tudva, hogy az igazra nem vonatkozik törvény, hanem csak a gonoszokra, engedetlenekre, istentelenekre, bűnösökre, vétkesekre, szentségtelenekre, apagyilkosokra, anyagyilkosokra, gyilkosokra,


1 Timóteushoz 1:11
a boldog Isten dicsőségének rám bízott evangéliuma szerint.


1 Timóteushoz 1:17
Tisztesség és dicsőség érte az örökkévalóság halhatatlan, láthatatlan Királyának, az egy Istennek, mindörökkön örökké! Ámen!


1 Timóteushoz 2:2
a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve istenfélelemmel és tisztességgel.


1 Timóteushoz 2:3
Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt,


1 Timóteushoz 2:5
Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus,


1 Timóteushoz 2:10
hanem, amint az az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jócselekedetekkel.


1 Timóteushoz 3:5
hiszen aki a maga házát nem tudja vezetni, hogy tudná gondját viselni Isten egyházának?


1 Timóteushoz 3:15
hogy ha késlekedném is, tudd, hogy hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és szilárd alapja.


1 Timóteushoz 4:3
Ők azt mondják, hogy tilos a házasság, hogy tartózkodni kell egyes ételektől, holott azokat azért teremtette Isten, hogy hálát adva élvezzék őket a hívek, azok, akik megismerték az igazságot.


1 Timóteushoz 4:4
Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, amit hálaadással vesz magához az ember,


1 Timóteushoz 4:5
mert szentté lesz Isten igéje és az imádság által.


1 Timóteushoz 4:10
Hiszen azért fáradozunk és küzdünk, mert remélünk az élő Istenben, aki Üdvözítője minden embernek, különösen a híveknek.


1 Timóteushoz 5:4
Ha pedig valamelyik özvegyasszonynak fiai vagy unokái vannak, tanulják meg elsősorban a maguk házát vezetni és szüleik szolgálatára lenni, mert ez kedves dolog Isten előtt.


1 Timóteushoz 5:5
Az az özvegy pedig, aki igazán özvegy és elhagyatott, bízzék Istenben, s tartson ki éjjel-nappal az imádságban és a könyörgésben,


1 Timóteushoz 5:21
Kérve kérlek Istenre, Krisztus Jézusra, a választott angyalokra, tartsd be ezt előítélet nélkül, és részrehajlásból ne tégy semmit sem.


1 Timóteushoz 6:3
Aki másként tanít, s nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges igéihez és az istenfélelemmel összhangban levő tanításhoz,


1 Timóteushoz 6:5
a megbomlott elméjű, az igazságtól megfosztott, az istenfélelmet nyerészkedésnek tekintő emberek torzsalkodása.


1 Timóteushoz 6:6
Az istenfélelem természetesen nagy nyereség, ha megelégedés kíséri.


1 Timóteushoz 6:11
De te, Isten embere, menekülj ezektől a dolgoktól: igazságosságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre törekedj.


1 Timóteushoz 6:13
Megparancsolom neked Isten előtt, aki mindenkit éltet, és Krisztus Jézus előtt, aki Poncius Pilátus alatt tanúságot tett igaz hitvallással:


1 Timóteushoz 6:17
E világ gazdagjainak hagyd meg, hogy ne legyenek fennhéjázók, ne bizakodjanak a csalóka gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nekünk mindent, amire szükségünk van;


2 Timóteushoz 1:1
Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola


2 Timóteushoz 1:2
Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!


2 Timóteushoz 1:3
Hálát adok Istennek — akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok —, amikor szüntelenül, éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban.


2 Timóteushoz 1:6
Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmi ajándékát, amely kézrátételem által benned van.


2 Timóteushoz 1:7
Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.


2 Timóteushoz 1:8
Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével.


2 Timóteushoz 2:4
Aki Istenért harcol, nem bocsátkozik világi dolgokba, mert annak akar tetszeni, akihez szegődött.


2 Timóteushoz 2:9
amelyért a bilincseket is beleértve úgy szenvedek, mint egy gonosztevő. De Isten igéje nincs megbilincselve.


2 Timóteushoz 2:14
Erre figyelmeztess, kérve kérj mindenkit Istenre. Szóvitát ne folytass; nem jó az semmire, csak a hallgatóság romlására.


2 Timóteushoz 2:16
A gonosz, üres fecsegéseket viszont kerüld, mert azok jobbára istentelenséghez vezetnek.


2 Timóteushoz 2:19
De a szilárd alap, amelyet Isten lefektetett, rendületlenül áll, és ez a pecsétje: „Ismeri az Úr az övéit”, továbbá: „Hagyjon fel a gonoszsággal mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül!” (Szám 16,5)


2 Timóteushoz 2:25
Azokat pedig, akik ellenszegülnek neki, szelídséggel meg kell feddenie, hátha egyszer töredelmet ad nekik is Isten az igazság megismerésére,


2 Timóteushoz 3:4
árulók, vakmerők, felfuvalkodottak; inkább fogják szeretni a gyönyört, mint Istent.


2 Timóteushoz 3:16
Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igazságosság oktatására,


2 Timóteushoz 3:17
hogy Isten embere tökéletes és minden jótettre kész legyen.


2 Timóteushoz 4:1
Kérve kérlek Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és uralma által:


Titushoz 1:1
Pál, Isten szolgája és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse,


Titushoz 1:2
az örök élet reményében, amelyet örök idők előtt megígért Isten, aki nem hazudik,


Titushoz 1:3
s aki a meghatározott időben ki is nyilvánította szavát az igehirdetés által, amelyet Üdvözítő Istenünk rendelete rám bízott:


Titushoz 1:4
Títusznak, a közös hit révén szeretett fiának. Kegyelem és békesség az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől!


Titushoz 1:7
A püspöknek ugyanis, mint Isten intézőjének, feddhetetlennek kell lennie, nem kevélynek, nem haragosnak, nem iszákosnak, nem verekedőnek, nem rút haszonlesőnek,


Titushoz 1:16
Azt hangoztatják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatosak, engedetlenek, és minden jótettre alkalmatlanok.


Titushoz 2:5
Legyenek ezenkívül megfontoltak, tiszták, háziasak, jóságosak, férjüknek engedelmesek, hogy ne káromolják miattuk Isten igéjét.


Titushoz 2:10
ne hűtlenkedjenek, hanem tanúsítsanak mindenben igaz hűséget, hogy mindenben díszére váljanak Üdvözítő Istenünk tanításának.


Titushoz 2:11
Megjelent ugyanis Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek,


Titushoz 2:12
és arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. Éljünk józanul, igazként, istenfélelemmel ezen a világon,


Titushoz 2:13
és várjuk a boldog reménységet, a nagy Isten és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének eljövetelét.


Titushoz 3:4
Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent,


Titushoz 3:8
Igaz beszéd ez, és azt akarom, hogy erősítsd meg bennük ezt, hogy akik hisznek Istenben, igyekezzenek elöljárni a jócselekedetekben. Jó ez és hasznos az emberek számára.


Filemonhoz 1:3
Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!


Filemonhoz 1:4
Hálát adok mindenkor Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban —


Zsidókhoz 1:1
Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által,


Zsidókhoz 1:6
Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: „És hódol előtte Isten minden angyala!” (MTörv 32,43G)


Zsidókhoz 1:8
Fiát illetően pedig: „A te trónod, Isten, örökkön-örökké áll; országod jogara az igazság jogara.


Zsidókhoz 1:9
Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a gonoszságot; azért kent fel téged, Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid felett”. (Zsolt 45,7-8G)


Zsidókhoz 2:4
és velük együtt Isten is tanúságot tett róla jelekkel és csodákkal, akarata szerint sokféle erőmegnyilvánulással és a Szentlélek közléseivel.


Zsidókhoz 2:5
Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk.


Zsidókhoz 2:9
Láttuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta, hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált. (Zsolt 8,5-7G)


Zsidókhoz 2:13
És ismét: „Bízni fogok őbenne”.. És ismét: „Íme, én és gyermekeim, akiket Isten nekem adott”. (Iz 8,17;Iz 8,18 G)


Zsidókhoz 2:17
Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. (Zsolt 22,23)


Zsidókhoz 3:4
Mert minden háznak van építőmestere; aki pedig a mindenséget alkotta, az az Isten.


Zsidókhoz 3:12
Vigyázzatok, testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy el ne szakadjon az élő Istentől!


Zsidókhoz 3:16
Kik voltak azok, akik hallották, és megkeserítették Istent? Nemde mindnyájan, akik Mózes alatt Egyiptomból kivonultak?


Zsidókhoz 4:4
Mert egy helyen így szól a hetedik napról: „És Isten elnyugodott minden munkájától, melyet végzett”. (Ter 2,2G)


Zsidókhoz 4:9
Eszerint a szombati nyugalom Isten népe számára van fenntartva.


Zsidókhoz 4:10
Mert aki bement az ő nyugalmába, maga is elnyugodott tetteitől, mint Isten az övéitől.


Zsidókhoz 4:12
Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait.


Zsidókhoz 4:14
Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett.


Zsidókhoz 5:1
Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért.


Zsidókhoz 5:4
Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront.


Zsidókhoz 5:8
Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett;


Zsidókhoz 5:10
mivel Isten főpapnak nevezte őt Melkizedek rendje szerint. (Zsolt 110,4)


Zsidókhoz 5:12
ugyanis ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, de ismét arra van szükségetek, hogy valaki tanítson titeket Isten tanításának elemi dolgaira; olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd eledelre.


Zsidókhoz 6:1
Így tehát, mellőzve Krisztus tanításának elemeit, a tökéletesebb dolgokra térünk át, s nem rakjuk le újra az alapot a holt cselekedetekből való megtérésről és az Istenben való hitről,


Zsidókhoz 6:3
Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi.


Zsidókhoz 6:5
és megízlelték Isten értékes igéjét és a jövendő világ erőit,


Zsidókhoz 6:6
azután mégis elestek, hogy ismét megújuljanak és megtérjenek. Ők ugyanis újra megfeszítik Isten Fiát, amennyire rajtuk áll, és csúfot űznek belőle.


Zsidókhoz 6:7
Mert az a föld, amely beissza a gyakran hulló esőt, és alkalmas növényt terem azoknak, akik művelik, Istentől áldást nyer;


Zsidókhoz 6:10
Mert Isten nem igazságtalan, hogy megfeledkezzék művetekről és a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.


Zsidókhoz 6:17
Ezért Isten, hogy annál inkább megmutassa az ígéret örököseinek terve változatlanságát, esküvel kötelezte magát,


Zsidókhoz 6:18
hogy két megmásíthatatlan dolog által, melyek tekintetében Isten nem hazudhat, igazán komoly vigasztalásunk legyen nekünk, akik törekszünk az elénk tárt remény elnyerésére.


Zsidókhoz 7:1
Mert ez a Melkizedek, Szálem királya, a fölséges Isten papja, aki Ábrahámnak eléje ment, amikor az a királyok legyőzése után visszatért, megáldotta őt.


Zsidókhoz 7:3
apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül jelent meg; mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonló Isten Fiához, és pap marad mindörökké. (Zsolt 110,4)


Zsidókhoz 7:19
A törvény ugyanis nem vezetett el senkit a tökéletességre, csak bevezetése volt egy jobb reménynek, amely által Istenhez közeledünk.


Zsidókhoz 7:25
Így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értük közbenjárjon.


Zsidókhoz 8:5
Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten Mózesnek megmondta, mikor a sátrat készítette: „Nézd — mondta —,készíts mindent arra a mintára, amelyet neked a hegyen megmutattam!” (Kiv 25,40)


Zsidókhoz 8:10
Ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötni fogok azok után a napok után — mondja az Úr: — Elméjükbe adom törvényeimet, s a szívükbe írom azokat; én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.


Zsidókhoz 9:1
Voltak ugyan az előzőnek is istentiszteleti törvényei és evilági szentélye,


Zsidókhoz 9:6
Miután ezeket így elrendezték, az első sátorba mindig beléphettek az istentiszteletet végző papok;


Zsidókhoz 9:14
mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtlen áldozatul Istennek, megtisztítani lelkiismeretünket a halott tettektől, hogy az élő Istennek szolgáljunk!


Zsidókhoz 9:20
közben ezt mondta: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten rendelt számotokra”. (Kiv 24,8)


Zsidókhoz 9:21
A sátrat is és az istentisztelet minden eszközét hasonlóképpen meghintette vérrel.


Zsidókhoz 9:24
Mert Krisztus nem kézzel alkotott szentélybe lépett be, amely az igazinak csak jelképe, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk;


Zsidókhoz 10:7
Akkor azt mondtam: Íme, eljövök — a könyvtekercsben meg van írva rólam — hogy megtegyem, Isten, a te akaratodat!.”


Zsidókhoz 10:12
ő pedig egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökké Isten jobbján ül,


Zsidókhoz 10:21
Miután van főpapunk Isten háza fölött,


Zsidókhoz 10:29
Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, mely által megszentelődött, megszentségteleníti, s a kegyelem Lelkét kigúnyolja? (Kiv 24,8)


Zsidókhoz 10:31
Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni!


Zsidókhoz 10:36
Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet.


Zsidókhoz 11:3
A hit által ismerjük meg, hogy a világot Isten igéje alkotta, s a nem látható dolgokból lett mindaz, ami látható.


Zsidókhoz 11:4
Mivel hitt, azért mutatott be Ábel nemesebb áldozatot Istennek, mint Káin, így bizonyságot nyert arról, hogy igaz, mert Isten tanúságot tett az ő ajándékai mellett; s hite által még holta után is beszél. (Ter 4,4)


Zsidókhoz 11:5
Mivel hitt, azért ragadtatott el Hénok, hogy halált ne lásson; nem találták, mert Isten elragadta őt. Elragadtatása előtt ugyanis bizonyságot nyert, hogy Istennek tetsző volt.


Zsidókhoz 11:6
Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket. (Ter 5,24G)


Zsidókhoz 11:7
Mivel hitt, azért épített Noé isteni félelemmel bárkát családja megmentésére, miután kinyilatkoztatást kapott a még nem látható dolgokról,; s hite által elítélte a világot, és az igazságosság örököse lett, amely hitből fakad. (Ter 6,13-22)


Zsidókhoz 11:10
várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója.


Zsidókhoz 11:16
ők azonban egy jobb haza felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli, hogy őt az ő Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik.


Zsidókhoz 11:19
Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes bárkit a halottak közül is feltámasztani; ezért fiát — előképül — vissza is nyerte.


Zsidókhoz 11:25
Inkább azt választotta, hogy gyötrelmet szenvedjen Isten népével, mint hogy az ideig-óráig tartó bűn gyönyörűségét élvezze.


Zsidókhoz 11:40
mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.


Zsidókhoz 12:2
Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az eléje tárt öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül. (Zsolt 110,1)


Zsidókhoz 12:7
Neveltetésetek érdekében szenvedtek. Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, s melyik fiú az, akit apja nem fenyít meg?


Zsidókhoz 12:14
Békességre törekedjetek mindenkivel,és megszentelődésre, mert enélkül senki sem fogja meglátni Istent. (Zsolt 34,15)


Zsidókhoz 12:15
Ügyeljetek arra, hogy senki se hanyagolja el Isten kegyelmét, nehogy a keserűségnek valamilyen hajtása felnövekedve zavart okozzon, és így sokan megfertőződjenek. (MTörv 29,17G)


Zsidókhoz 12:22
De ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez,


Zsidókhoz 12:23
az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletességre jutott igazak lelkeihez,


Zsidókhoz 12:28
Mivel tehát rendíthetetlen országot nyertünk, őrizzük meg a kegyelmet, hogy általa Istennek tetsző módon, tisztelettel és félelemmel szolgáljunk,


Zsidókhoz 12:29
mert emésztő tűz a mi Istenünk. (MTörv 4,24)


Zsidókhoz 13:4
Tisztességes legyen a házasság mindenben, és szeplőtlen a házaságy; mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli Isten.


Zsidókhoz 13:7
Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik nektek Isten igéjét hirdették, nézzétek életük végét, és kövessétek hitüket!


Zsidókhoz 13:15
Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát, azaz ajkunk gyümölcsét, amely az ő nevét magasztalja. (Zsolt 50,14;Óz 14,3)


Zsidókhoz 13:16
A jótékonyságról pedig és a javak elosztásáról ne feledkezzetek meg, mert az ilyen áldozatok tetszenek Istennek.


Zsidókhoz 13:20
A békesség Istene pedig, aki a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát a halálból kivezette az örök szövetség vérében, (Iz 63,11; Zak 9,11; Iz 55,3)


Jakab 1:1
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek!


Jakab 1:5
Ha pedig valaki közületek szűkölködik bölcsességben, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad, szemrehányás nélkül meg fogja adni neki.


Jakab 1:9
Az alacsony sorsú testvér azzal dicsekedjék, hogy Isten felmagasztalta,


Jakab 1:12
Boldog az az ember, aki a próbatételt elviseli, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért.


Jakab 1:13
Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy „Isten kísért”, mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit.


Jakab 1:20
Mert haragjában nem azt teszi az ember, ami Isten előtt igazságos.


Jakab 1:27
Mert ez a tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten és Atya előtt: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongattatásukban, és önmagunkat szeplőtelenül megőrizni ettől a világtól.


Jakab 2:5
Halljátok, szeretett testvéreim! Nem a világ szemében szegényeket választotta ki Isten, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei annak az országnak, melyet azoknak ígért, akik őt szeretik?


Jakab 2:19
Hiszed, hogy egy az Isten — és jól teszed. De az ördögök is hiszik ezt — és mégis remegnek!


Jakab 2:23
Így beteljesedett az Írás, amely azt mondja: „Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul tudatott be neki”, és Isten a barátjának nevezte. (Ter 15,6;Iz 41,8)


Jakab 3:9
Azzal áldjuk az Istent és az Atyát, és azzal átkozzuk az embereket, akiket Isten a saját képére teremtett. (Ter 1,26k)


Jakab 4:4
Ti házasságtörők! Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellensége az Istennek? Aki tehát ennek a világnak barátja akar lenni, ellenségévé lesz Istennek.


Jakab 4:6
Sőt még nagyobb kegyelmet is ad. Azért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad”. (Péld 3,34G)


Jakab 4:7
Engedelmeskedjetek tehát Istennek; az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tőletek.


Jakab 4:8
Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, ti kettős lelkűek!


2 Péter 1:1
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő hitben részesültek a mi Istenünknek és az üdvözítő Jézus Krisztusnak igazságossága által.


2 Péter 1:2
Kegyelem és békesség töltsön el benneteket Isten és a mi Urunk Jézus ismeretében!


2 Péter 1:3
Mindazokat a javakat, amelyek az élethez és az istenfélelemhez szükségesek, az isteni hatalom ajándékozta nekünk azáltal, hogy megismertük őt, aki minket saját dicsőségével és erejével meghívott.


2 Péter 1:4
Ezek által nekünk ajándékozta az értékes és rendkívül nagy ígéreteket, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a világban uralkodó vágyak okozta romlottságtól.


2 Péter 1:7
a béketűréssel az istenfélelmet, az istenfélelemmel a testvérek iránti jóindulatot, a testvérek iránti jóindulattal pedig a szeretetet.


2 Péter 1:17
Mikor ugyanis az Atyaistentől tiszteletet és dicsőséget nyert, ez a szózat hangzott hozzá a magasztos dicsőségből: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!”


2 Péter 1:21
Mert sohasem emberi akaratból származott a prófétai beszéd, hanem Isten szent emberei a Szentlélektől sugalmazva szóltak.


2 Péter 2:4
Hiszen Isten még a vétkező angyaloknak sem kegyelmezett, hanem a pokol bilincseibe zárva a mélységbe taszította őket, hogy ott fogva tartsák őket az ítéletre.


2 Péter 2:5
És nem kegyelmezett a régi világnak sem, csak Noét, az igazság hirdetőjét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelenek világára rázúdította a vízözönt.


2 Péter 2:6
Szodoma és Gomorra városát is hamuvá égette, pusztulással büntette, példát állítva arra, hogy mi fog történni az istentelenekkel;


2 Péter 2:9
Az Úr meg tudja szabadítani a kísértésből az istenfélőket, a gonoszokat pedig az ítélet napjára megőrizni, hogy bűnhődjenek.


2 Péter 3:5
Azok, akik ezt állítják, nem tudják, hogy az ég régóta létezett, és a föld is, amely vízből és a víz által jött elő Isten szavára.


2 Péter 3:7
A mostani eget és a földet ugyanaz az Ige őrizte meg a tűzre, az ítélet és az istentelen emberek pusztulásának napjára.


2 Péter 3:12
akik várjátok és siettetitek Isten napjának eljövetelét, amikor az egek elégnek és szétfoszlanak, az elemek pedig a tűz hevétől elolvadnak?


2 Péter 3:17
Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.


1 János 1:5
Ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.


1 János 2:5
Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk.


1 János 2:14
Írtam nektek, kisdedek, mert megismertétek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettől van. Írtam nektek, fiatalok: erősek vagytok, Isten igéje megmarad bennetek, és a gonoszt legyőztétek.


1 János 2:17
Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. De aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.


1 János 3:1
Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri.


1 János 3:2
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van.


1 János 3:8
Aki bűnt cselekszik, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa.


1 János 3:9
Mindaz, aki Istentől született, bűnt nem cselekszik, mert Isten magja van benne, és nem vétkezhet, mert Istentől született.


1 János 3:10
Erről lehet megismerni, hogy kik az Isten gyermekei és kik az ördög gyermekei. Mindaz, aki nem igazat cselekszik, és aki nem szereti testvérét, nem Istentől van.


1 János 3:17
Aki birtokolja a világ javait, és szűkölködni látja testvérét, de a szívét elzárja előle, hogyan marad meg abban az Isten szeretete?


1 János 3:20
Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent.


1 János 3:21
Szeretteim! Ha a szívünk nem vádol minket, bizalmunk van Istenhez,


1 János 3:24
Aki megtartja parancsait, Istenben marad, és az Isten is őbenne. Hogy pedig ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg, amelyet nekünk adott.


1 János 4:1
Szeretteim! Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba.


1 János 4:2
Erről ismerhetjük meg Isten Lelkét: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben eljött, Istentől van.


1 János 4:3
És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van.


1 János 4:4
Ti Istentől vagytok, gyermekeim, azokat pedig legyőztétek, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van.


1 János 4:6
Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság Lelkét és a tévelygés lelkét.


1 János 4:7
Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent.


1 János 4:8
Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet.


1 János 4:9
Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk.


1 János 4:10
Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért.


1 János 4:11
Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást!


1 János 4:12
Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és szeretete tökéletes bennünk.


1 János 4:15
Aki vallja, hogy „Jézus az Isten Fia”, abban Isten benne marad, és ő Istenben.


1 János 4:16
Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket. Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne.


1 János 4:17
Isten szeretete azzal lesz teljes bennünk, hogy az ítélet napján is lesz bizalmunk. Mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is ezen a világon.


1 János 4:19
Szeressünk tehát, mert Isten előbb szeretett minket.


1 János 4:20
Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, és a testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.


1 János 4:21
Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.


1 János 5:1
Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született.


1 János 5:2
Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük.


1 János 5:3
Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek.


1 János 5:4
Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk.


1 János 5:5
Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?


1 János 5:9
Ha az emberek tanúságát elfogadjuk, Isten tanúsága nagyobb. S Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett az ő Fiáról.


1 János 5:10
Aki hisz Isten Fiában, az magában hordozza Isten tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugnak tartja őt, mert nem hisz abban a tanúságban, amelyet Isten tett az ő Fiáról.


1 János 5:11
A tanúság pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk. És ez az élet az ő Fiában van.


1 János 5:12
Aki magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete; aki nem mondhatja magáénak Isten Fiát, annak nincs élete.


1 János 5:13
Ezeket azért írom nektek, hogy tudjátok: nektek, akik hisztek Isten Fiának nevében, örök életetek van.


1 János 5:16
Ha valaki látja, hogy a testvére vétkezik, de nem halálos bűnnel, imádkozzon érte, és Isten életet fog adni annak, aki nem halálosan vétkezett. Van halált okozó bűn is; nem erről mondom, hogy valaki könyörögjön érte.


1 János 5:18
Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentől született, nem vétkezik, mert az Istentől való születés megőrzi őt, s a gonosz meg nem érinti.


1 János 5:19
Tudjuk, hogy mi Istentől vagyunk, ez az egész világ pedig gonoszságban fetreng.


1 János 5:20
S azt is tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük azt, aki Igaz. Mi őbenne vagyunk, aki igaz: az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.


2 János 1:3
Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az Atyaistentől és Jézus Krisztustól, az Atyának Fiától igazságban és szeretetben!


2 János 1:9
Ha valaki túllép ezen, és nem marad meg Krisztus tanításában, akkor Isten sem az övé. Ha azonban valaki megmarad a tanításban, akkor az Atya is és a Fiú is az övé.


3 János 1:6
Ők tanúságot tettek szeretetedről az egyház színe előtt, és jól teszed, ha az úton gondoskodsz róluk, amint ez méltó Istenhez.


3 János 1:11
Kedvesem! Ne kövesd a rosszat, hanem azt, ami jó! Aki jót cselekszik, az Istenből van; aki rosszat cselekszik, nem látta Istent.


Júdás 1:1
Júdás, Jézus Krisztus szolgája és Jakab testvére, azoknak, akiket az Atyaisten szeret, Jézus Krisztusnak megtartott és meghívott.


Júdás 1:4
Mert alattomban bejöttek közénk bizonyos emberek, akik régóta ki vannak jelölve az ítéletre. Istentelenek, akik Istenünk kegyelmét érzékiségre fordítják, s egyedüli Uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust tagadják.


Júdás 1:15
minden fölött ítéletet tart, és megfenyíti az összes istentelent minden gonoszságért, amelyet gonoszul véghezvittek; és minden durva beszédért, amelyet az istentelen bűnösök ellene szóltak.”


Júdás 1:18
Megmondták nektek, hogy „az utolsó időben gúnyolódók jönnek, akik saját kívánságaik útján járnak, istentelenségben.” (2 Pét 3,3)


Júdás 1:21
őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, s várjátok a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre!


Júdás 1:25
a mi egyedül üdvözítő Istenünknek, Urunk Jézus Krisztus által, legyen dicsőség és magasztalás, uralkodás és hatalom minden idő előtt, most és mindörökkön-örökké! Ámen.


Jelenések 1:1
Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten adott neki, hogy szolgáinak megmutassa mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie. Elküldte angyalát, és kijelentette szolgájának, Jánosnak, (Dán 2,28-29)


Jelenések 1:2
aki tanúságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus tanúbizonyságáról, mindarról, amit látott.


Jelenések 1:6
és Istene és Atyja számára királysággá és papokká tett minket; övé a dicsőség és az uralom örökkön-örökké! Ámen. (Kiv 19,6)


Jelenések 1:8
Én vagyok az Alfa és az Ómega, mondja az Úr, az Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. (Kiv 3,14G)


Jelenések 1:9
Én, János, Jézusban testvéretek, és társatok a szorongattatásban, az uralomban és a béketűrésben, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten igéjéért és Jézus tanúbizonyságáért.


Jelenések 2:7
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak. A győztesnek enni adok az élet fájáról, mely Isten paradicsomában van! (Ter 2,9; Ez 31,8)


Jelenések 2:18
A tiatírai egyház angyalának írd meg: Így szól az Isten Fia, akinek a szeme olyan, mint a tűz lángja, és a lába hasonló a sárgarézhez: (Dán 10,5-6)


Jelenések 3:1
A szárdeszi egyház angyalának írd meg: Így szól az, akié az Isten hét szelleme és a hét csillag: Ismerem cselekedeteidet, hogy van neved, hogy élsz, de halott vagy!


Jelenések 3:2
Légy éber, és erősítsd meg a többieket, akik közel vannak a halálhoz, mert műveidet nem találom teljesnek Istenem előtt.


Jelenések 3:12
Aki győz, azt oszloppá teszem Istenem templomában, és nem megy ki többé, és ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely leszáll az égből Istenemtől, és saját, új nevemet. (Ez 48,35;Iz 62,2)


Jelenések 3:14
A laodíceai egyház angyalának írd meg: Így szól az Ámen, a hűséges és igaz tanú, aki Isten teremtésének kútfeje: (Zsolt 89,38; Péld 14,5; 8,22G)


Jelenések 4:5
A trónból villámok, zúgás és mennydörgések törtek elő. Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme. (Kiv 19,16G)


Jelenések 4:8
A négy élőlény mindegyikének hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel. Éjjel-nappal pihenés nélkül azt mondták: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő!” (Iz 6,2; Ez 1,18G;Iz 6,3;Kiv 3,14G)


Jelenések 4:11
„Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és a te akaratod által jöttek létre a teremtmények!”


Jelenések 5:6
Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között és a vének között a Bárány állt mintegy megölve. Hét szarva és hét szeme volt, amelyek Istennek az egész földre küldött hét szelleme. (Iz 53,7;Zak 4,10)


Jelenések 5:9
Új éneket énekeltek, amely így hangzott:: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet, és felnyisd annak pecsétjeit, mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek, minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, (Zsolt 33,3)


Jelenések 5:10
és Istenünk számára uralommá és papokká tetted őket, és uralkodni fognak a föld felett!”


Jelenések 6:9
Amikor az ötödik pecsétet fölnyitotta, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket Isten igéjéért és tanúbizonyságukért megöltek.


Jelenések 7:2
Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll fel, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hangosan azt kiáltotta a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek:


Jelenések 7:3
„Ne ártsatok a földnek és a tengernek, sem a fáknak, amíg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!”


Jelenések 7:10
és hangosan azt kiáltották: „Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!” (Iz 6,1)


Jelenések 7:11
Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, és a trón előtt arcra borulva imádták Istent:


Jelenések 7:12
„Ámen! Áldás és dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erősség a mi Istenünknek, örökkön-örökké! Ámen.”


Jelenések 7:15
Ezért vannak Isten trónja előtt, és éjjel-nappal szolgálnak neki templomában; és aki a trónon ül, fölöttük lakik. (Iz 6,1)


Jelenések 7:17
mert a királyi széken trónoló Bárány lesz a pásztoruk, az élet vizének forrásához vezeti őket, és Isten letöröl szemükről minden könnyet”. (Zsolt 23,1-2; Jer 2,13;Iz 25,8)


Jelenések 8:2
Láttam a hét angyalt, akik Isten előtt állnak, és hét harsonát adtak nekik.


Jelenések 8:3
Aztán egy másik angyal jött, és megállt az oltár előtt arany tömjénezővel. Sok jó illatszert adtak neki, hogy mindegyik szent imádságából tegyen az arany oltárra, amely Isten trónja előtt áll.


Jelenések 8:4
A jó illatszerek füstje fölszállt a szentek imádságából, az angyal kezéből Isten előtt.


Jelenések 9:4
Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, egyetlen zöldellő növényt és egyetlen fát sem, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs rajta Isten jele. (Kiv 10,15;Ez 9,4)


Jelenések 9:13
A hatodik angyal megfújta a harsonát, és egy hangot hallottam az Isten szeme előtt álló arany oltár szarvai közül,


Jelenések 10:7
hanem a hetedik angyal harsonázásának napjaiban, amikor az kezdi megfújni a harsonát, beteljesedik Isten titka, mint ahogy ezt a jó hírt kinyilatkoztatta szolgái, a próféták által.”


Jelenések 11:1
Akkor mérővesszőhöz hasonló nádszálat adtak nekem, és azt mondták: „Kelj föl, mérd meg Isten templomát, az oltárt és a benne imádkozókat!


Jelenések 11:11
De három és fél nap múlva Istentől az élet lelke szállt beléjük. Lábukra álltak, és nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. (Ez 37,10;Ter 15,12)


Jelenések 11:13
Abban az órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összeomlott. A földrengésben név szerint hétezer ember vesztette életét. A többiek megrettentek, és dicsőítették az ég Istenét. (Ez 38,19-20)


Jelenések 11:16
Ekkor a huszonnégy vén, aki Isten előtt ült székein, arcra borult, és imádta Istent, mondván:


Jelenések 11:17
„Hálát adunk neked, mindenható Úristen, aki vagy, és aki voltál, mert átvetted nagy hatalmadat és uralkodsz. (Zsolt 99,1)


Jelenések 11:19
Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomában; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégeső támadt. (1 Kir 8,6;Kiv 19,16G; 9,24)


Jelenések 12:5
Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel fogja kormányozni az összes nemzetet. Elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték. (Iz 66,7; Zsolt 2,9G)


Jelenések 12:6
Az asszony pedig a pusztaságba menekült, ahol Istentől elkészített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig.


Jelenések 12:10
Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt.


Jelenések 12:17
Ekkor a sárkány haragra gerjedt az asszony ellen, és elment, hogy harcra keljen az asszony többi ivadéka ellen, akik megtartják Isten parancsait, és akiknél Jézus tanúságtétele van.


Jelenések 13:6
Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, hogy káromolja nevét és hajlékát és az ég lakóit.


Jelenések 14:4
Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, mert szüzek. Követik a Bárányt, amerre csak megy; ők megváltást nyertek az emberek közül, zsengéül Istennek és a Báránynak,


Jelenések 14:7
hangos szóval: „Féljétek Istent, és adjatok neki tiszteletet, mert eljött ítéletének órája; és imádjátok őt, aki az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta!” (Kiv 20,11)


Jelenések 14:10
az is inni fog Isten haragjának borából, amely készen van, elegyítetlenül, haragjának kelyhében, és gyötrődni fog tűzben és kénben az angyalok és a Bárány előtt. (Iz 51,17;Jer 25,15)


Jelenések 14:12
— Ez a szentek béketűrése, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét. —


Jelenések 14:19
Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét, és Isten haragjának nagy borprésébe dobta.


Jelenések 15:1
Ekkor egy másik nagy és csodálatos jelet láttam az égben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert azok által teljesedett be Isten haragja.


Jelenések 15:2
Akkor egy üvegtenger-félét láttam, ami tűzzel volt vegyítve. Láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, a képmását és nevének számát, amint az üvegtenger fölött állnak Isten hárfáival,


Jelenések 15:3
és éneklik Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: „Nagyok és csodálatosak a te műveid,, Uram, mindenható Isten! Igazságosak és igazak a te útjaid,, nemzetek Királya! (Zsolt 92,5;Zsolt 139,14)


Jelenések 15:7
A négy élőlény egyike a hét angyalnak hét aranycsészét adott, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával.


Jelenések 15:8
És a templom megtelt füsttel Isten felségétől és hatalmától, és senki sem mehetett be a templomba, amíg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása. (Kiv 40,34-35;Lev 26,21)


Jelenések 16:1
Ekkor egy erős hangot hallottam a templomból, amely így szólt a hét angyalhoz: „Menjetek, és öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!” (Szof 3,8)


Jelenések 16:7
És hallottam, hogy így szólt az oltár felől: „Úgy van, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid!” (Zsolt 19,10)


Jelenések 16:9
És az embereket égette a nagy forróság, s káromolták Isten nevét, akinek hatalma van e csapások fölött, s mégsem tértek meg, hogy őt megdicsőítsék.


Jelenések 16:11
Káromolták az ég Istenét fájdalmaik és sebeik miatt; de nem tértek meg cselekedeteikből.


Jelenések 16:14
mert démonok lelkei ezek, akik jeleket művelnek, és a föld összes királyaihoz mennek, hogy összegyűjtsék őket a harcra a mindenható Isten nagy napjára.


Jelenések 16:19
A nagy város három részre szakadt, a nemzetek városai leomlottak, és Isten megemlékezett a nagy Babilonról, hogy bosszúálló haragja borának kelyhét adja neki. (Dán 4,27;Iz 51,17)


Jelenések 16:21
Hatalmas, mázsányi jégeső hullott le az égből az emberekre, s az emberek káromolták Istent a jégeső csapása miatt, mert az igen nagy volt. (Kiv 9,24)


Jelenések 17:17
Mert Isten adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, és egyetértve adják királyi hatalmukat a fenevadnak, míg beteljesednek Isten igéi.


Jelenések 18:5
mert bűnei az égig hatoltak, és Isten megemlékezett gonoszságairól. (Jer 51,9)


Jelenések 18:8
Ezért egy napon jönnek rá a csapások, a halál, gyász és éhség, és tűz fogja megégetni; mert erős az Isten, aki őt megítéli!” (Iz 47,9;Jer 50,34)


Jelenések 18:20
Örvendezz fölötte ó ég, és ti, szent apostolok és próféták, mert Isten kimondta fölötte az ítéletet értetek!” (Iz 44,23;MTörv 32,43G)


Jelenések 19:1
Ezek után mintha nagy sokaság hangját hallottam volna az égben: „Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom a mi Istenünknek,


Jelenések 19:4
Ekkor a huszonnégy vén és a négy élőlény arcra borult, és imádták a trónján ülő Istent: „Ámen! Alleluja!” (Iz 6,1)


Jelenések 19:5
A trón felől pedig egy hang szólt: „Mondjatok dicséretet Istenünknek mindnyájan, ti szolgái, és akik őt félitek, kicsinyek és nagyok!” (Zsolt 115,13)


Jelenések 19:6
Aztán mintha nagy sereg hangját hallottam volna, olyat, mint a nagy vizek zúgása, és mint a nagy mennydörgés: „Alleluja! Mert uralkodik az Úr,, a mi Istenünk, a Mindenható! (Ez 1,24;Zsolt 93,1)


Jelenések 19:9
Ekkor így szólt hozzám: „Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!” Majd ezt mondta nekem: „Ezek Isten igaz igéi.”


Jelenések 19:10
Ekkor a lábához borultam, hogy imádjam őt, de ő így szólt hozzám: „Vigyázz, ne tedd ezt, mert a te szolgatársad vagyok, és testvéreidé, akiknél Jézus tanúságtétele van. Istent imádd, mert Jézus tanúságtétele a prófétálás lelke.”


Jelenések 19:13
Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje.


Jelenések 19:15
Szájából kétélű kard nyúlt ki, hogy azzal verje meg a nemzeteket. Ő fogja kormányozni őket vasvesszővel, és ő tapossa a mindenható Isten bosszuló haragjának szőlőprését. (Iz 49,2;Zsolt 2,9G; Iz 63,2-3)


Jelenések 19:17
Aztán láttam egy angyalt a napban állni, aki hangosan így kiáltott minden madárnak, amely az ég zenitjén repül: „Jöjjetek és gyűljetek egybe Isten nagy lakomájára,


Jelenések 20:4
Majd székeket láttam, és a rajta ülőket, akik ítélő hatalmat kaptak, és láttam azok lelkeit, akiknek fejét vették a Jézusról való tanúságtétel és Isten igéje miatt, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képmását, sem bélyegét nem vették homlokukra és kezükre, és éltek és uralkodtak Krisztussal ezer esztendeig. (Dán 7,9.22G)


Jelenések 20:6
Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban! Ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem Isten és Krisztus papjai lesznek, és uralkodnak vele ezer esztendeig.


Jelenések 20:9
Felvonulnak a föld minden táján, és bekerítik a szentek táborát és a szeretett várost. De tűz szállt le Istentől az égből, és megemésztette őket. (Hab 1,6G;2 Kir 1,10)


Jelenések 21:2
Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet Istentől leszállni az égből, mint a férjének felékesített menyasszonyt. (Iz 52,1;Iz 61,10)


Jelenések 21:3
Hallottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük. (Ez 37,26-27)


Jelenések 21:4
Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Iz 25,8;Iz 35,10)


Jelenések 21:7
Mindez azé lesz, aki győzni fog. Én Istene leszek, ő pedig az én fiam lesz. (2 Sám 7,14)


Jelenések 21:10
Lélekben elvitt egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely a mennyből szállt alá Istentől. (Ez 40,2;Iz 52,1)


Jelenések 21:11
Isten dicsőségétől ragyogott, és világossága hasonló volt a drágakőhöz, a kristálytiszta jáspishoz.


Jelenések 21:22
Templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten a temploma, és a Bárány.


Jelenések 21:23
A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten dicsősége világítja meg azt, és lámpása a Bárány. (Iz 60,1.19)


Jelenések 22:1
Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály, és Isten és a Bárány trónjából fakadt. (Zak 14,8)


Jelenések 22:3
Nem lesz többé átok. Isten és a Bárány trónja áll benne, és szolgái szolgálnak neki.


Jelenések 22:5
Nem lesz többé éjszaka, és nem lesz szükségük lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr, az Isten világosítja meg őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké. (Dán 7,18)


Jelenések 22:6
Akkor így szólt hozzám: „Ezek az igék valóban hitelesek és igazak, és az Úr, a próféták szellemeinek Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek rövidesen meg kell történnie. (Dán 2,28)


Jelenések 22:9
De ő azt mondta nekem: „Vigyázz, ne tedd! Hiszen én a szolgatársad vagyok, és testvéreidé, a prófétáké, és azoké, akik megtartják e könyv próféciájának igéit. Az Istent imádd!”


Jelenések 22:18
Tanúságot teszek mindenki előtt, aki hallja e könyv próféciájának igéit: Ha valaki hozzátesz ezekhez valamit, arra Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben.


Jelenések 22:19
És ha valaki elvesz valamit e könyv próféciájának igéiből, attól Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból, és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. (MTörv 4,2; 29,20;Ter 2,9)


Hungarian Bible (KNB) 1997
© Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat