2 Timóteushoz 4

1

Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek:

2

hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.

3

Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.

4

Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.

5

Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.

6

Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje.

7

Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam,

8

végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.

9

Igyekezz minél előbb hozzám jönni,

10

mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába; Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába.

11

Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban.

12

Tükhikoszt elküldtem Efezusba.

13

Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket.

14

Alexandrosz, a rézműves, sok rosszat követett el ellenem. Megfizet neki majd az Úr cselekedetei szerint.

15

Te is őrizkedj tőle, mert igen hevesen ellenállt a mi beszédeinknek.

16

Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. - Ne számítson ez bűneik közé!

17

De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából.

18

Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen.

19

Köszöntsd Priszkát és Akvilát, meg Onéziforosz háza népét.

20

Erasztosz Korinthusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam betegen.

21

Igyekezz a tél beállta előtt megjönni. Köszönt téged Eubulosz, Pudensz, Linosz, Klaudia és a testvérek mind.

22

Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!