Lukács 2

1

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.

2

Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.

3

Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.

4

Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,

5

hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.

6

És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,

7

és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

8

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.

9

És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.

10

Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:

11

Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

12

A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."

13

És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:

14

"Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."

15

Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."

16

Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.

17

Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak,

18

és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.

19

Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.

20

A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

21

Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.

22

Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,

23

amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;"

24

és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."

25

Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.

26

Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.

27

A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,

28

akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:

29

"Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,

30

mert meglátták szemeim üdvösségedet,

31

amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,

32

hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek."

33

Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon,

34

Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak,

35

- a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata."

36

Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,

37

és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.

38

Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

39

Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názeretbe.

40

A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.

41

Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

42

Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.

43

Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.

44

Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.

45

De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább.

46

Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket,

47

és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.

48

Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged."

49

Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?"

50

Ők azonban a nekik adott választ nem értették.

51

Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,

52

Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.