Lukács 17

1

Azután így szólt tanítványaihoz: "Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek.

2

Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül.

3

Vigyázzatok magatokra!" Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki.

4

És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki."

5

Az apostolok így szóltak az Úrhoz: "Növeld a hitünket!"

6

Az Úr ezt válaszolta: "Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben - az engedelmeskedne nektek."

7

"Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz!

8

Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!?

9

Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki?

10

Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt."

11

Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át.

12

Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak,

13

és kiáltozva kérték: "Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!"

14

Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: "Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak." És amíg odaértek, megtisztultak.

15

Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.

16

Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt.

17

Jézus ekkor így szólt: "Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?

18

Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?"

19

És ezt mondta az Úr: "Kelj fel, menj el, hited megtartott téged."

20

Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: "Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá.

21

Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van!"

22

A tanítványoknak pedig ezt mondta: "Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlen egyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok.

23

Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van, ne menjetek oda, és ne fussatok utána!

24

Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján.

25

Előbb azonban még sokat kell neki szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.

26

És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is:

27

ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit.

28

Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek;

29

de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit.

30

Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.

31

Aki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza.

32

Emlékezzetek Lót feleségére!

33

Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.

34

Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik.

35

Két asszony őröl ugyanott, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik.

36

(Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.)"

37

Azok pedig ezt kérdezték tőle: "Hol, Uram?" Ő pedig így felelt: "Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is."