Márk 3

1

Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember;

2

figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.

3

Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Állj ki középre!"

4

Hozzájuk pedig így szólt: "Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?" De azok hallgattak.

5

Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.

6

A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.

7

Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte Galileából;

8

valamint Júdeából és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat visz véghez.

9

Jézus pedig szólt tanítványainak: legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte.

10

Mert sok embert meggyógyított, úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta őt, hogy megérinthesse.

11

A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták őt, leborultak előtte, és így kiáltoztak: "Te vagy az Isten Fia!"

12

Ő azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét.

13

Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá.

14

Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét,

15

és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket.

16

Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta,

17

Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai;

18

továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust,

19

Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt.

20

Azután hazament, és ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt.

21

Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van.

22

Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket.

23

Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: "Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?

24

Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország;

25

és ha egy háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg.

26

Ha tehát a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van.

27

Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, ha csak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát."

28

"Bizony, mondom néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást szólnak,

29

de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké."

30

Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne.

31

Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt.

32

Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: "Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!"

33

De ő így válaszolt nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?"

34

És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim.

35

Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."