Márk 10

1

Jézus onnan elindulva elment Júdea határába és Jordánontúlra; újra sokaság gyülekezet hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket.

2

Farizeusok is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Jézust.

3

Ő azonban visszakérdezett: "Mit parancsolt nektek Mózes?"

4

Azok ezt mondták: "Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást."

5

Jézus erre így szólt hozzájuk: "Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot,

6

mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten.

7

Ezért elhagyja az ember apját és anyját,

8

és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.

9

Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza."

10

Otthon ismét megkérdezték őt erről a tanítványai.

11

Ő ezt mondta nekik: "Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene;

12

és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el."

13

Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.

14

Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.

15

Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba."

16

Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

17

Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"

18

Jézus így szólt hozzá: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.

19

Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat."

20

Az pedig ezt mondta neki: "Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva."

21

Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem."

22

A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

23

Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!"

24

A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni!

25

Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni."

26

Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: "Akkor ki üdvözülhet?"

27

Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges."

28

Péter megszólalt, és ezt mondta neki: "Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk."

29

Jézus így szólt: "Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért,

30

és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.

31

Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első."

32

Mikor pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezető úton, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak; akik pedig mégis követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog:

33

"Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak,

34

kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad."

35

Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: "Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk."

36

Jézus megkérdezte tőlük: "Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?"

37

Ők pedig ezt mondták neki: "Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején."

38

Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?"

39

Mire ők így feleltek neki: "Meg tudjuk tenni." Jézus ekkor ezt mondta nekik: "Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek,

40

de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett."

41

Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra.

42

De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk.

43

De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok;

44

és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája.

45

Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."

46

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett.

47

Amikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!"

48

Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!"

49

Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!"

50

Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz.

51

Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak."

52

Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton.