Zakariás 4

1

A velem beszélő angyal újra fölébresztett engem, ahogyan álmából szokták fölébreszteni az embert,

2

és ezt kérdezte tőlem: Mit látsz? Én így feleltem: Egy színarany lámpatartót látok, tetején egy tál; hét mécses van rajta, és a tetején levő mécseseknek hét-hét csücske van.

3

Két olajfa áll mellette, az egyik a táltól jobbra, a másik balra.

4

Megkérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mit jelentenek ezek, uram?

5

A velem beszélő angyal így válaszolt nekem: Nem tudod, mit jelentenek? Azt mondtam: Nem, uram!

6

Erre ő így szólt hozzám: Az ÚR igéje ezt mondja Zerubbábelnek: Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek URa.

7

Ki vagy te, nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!

8

Azután így szólt hozzám az ÚR igéje:

9

Zerubbábel keze rakta le ennek a templomnak az alapját, és az ő keze fogja bevégezni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok.

10

Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet. Az a hét mécses pedig az ÚR szemeit jelenti, amelyek áttekintik az egész földet.

11

Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem tőle: Mit jelent ez a két olajfa a lámpatartó jobb és bal oldalán?

12

Másodszor is megszólaltam, és megkérdeztem: Mit jelent az olajfáknak az a két ága, amelyekből két aranycsövön át folyik le az aranyszínű olaj?

13

Azt mondta nekem: Nem tudod, mik ezek? Azt mondtam: Nem, uram!

14

Ekkor így felelt: Ezek ketten a felkentek, akik az egész föld Urának a szolgálatára állnak.