Mikeás 2

1

Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekvőhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk!

2

Megkívánják a mezőket, és elrabolják, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát.

3

Azért ezt mondja az ÚR: Most én tervezek rosszat e nemzetség ellen, nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat, és nem járhattok kevélyen, mert gonosz idő lesz az!

4

Azon a napon példázatot költenek és siratóéneket mondanak rólatok, amely így szól: Végünk van, el kell vesznünk! Népem öröksége gazdát cserél! Jaj, elveszik tőlünk, és bitorlók közt osztják szét mezeinket!

5

Ezért nem lesz senki, aki földet mérjen sorsolással az ÚR gyülekezetében.

6

Ne prédikáljatok - prédikálják ők -, ne prédikáljatok ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen!

7

Szabad-e ilyet mondani Jákób házáról? Talán elfogyott az ÚR türelme? Ilyeneket tenne velünk? Az ő igéi javára válnak annak, aki becsületesen él!

8

Ti ellenségként támadtok népemre, letépitek a ruhát, a köntöst a gyanútlan járókelőkről, akik kerülik a háborúskodást.

9

Népem asszonyait kiűzitek kényelmes otthonukból, gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre.

10

Keljetek föl, menjetek innen, mert nincs itt nektek hely! Elpusztultok a tisztátalanság miatt, a megsemmisítő pusztulás miatt!

11

Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna: Borról és italról prédikálok, az lenne csak prófétája ennek a népnek!

12

Összeszedem az egész Jákóbot, összegyűjtöm Izráel maradékát. Összeterelem őket, mint juhokat a karámba, mint nyájat az akolba, tömegestül lesznek ott emberek.

13

Előttük megy, aki utat tör, áttörnek, átmennek a kapun, és kivonulnak. Előttük megy át királyuk, élükön maga az ÚR.