Jónás 2

1

Jónás imádkozott Istenéhez, az ÚRhoz a hal gyomrában.

2

Ezt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat.

3

Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.

4

Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat!

5

Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre.

6

Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem!

7

Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.

8

Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket.

9

De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ÚRtól jön a szabadulás!

10

Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.