Ámos 6

1

Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza!

2

Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét! Onnan menjetek a nagy Hamátba, azután menjetek el a filiszteus Gátba: Különbek vagytok-e ezeknél az országoknál, nagyobb-e határuk a ti határotoknál?

3

Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért az erőszak uralmát közel hoztátok!

4

Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat!

5

Hárfakísérettel danolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé.

6

Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek.

7

Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának.

8

Önmagára esküdött az én Uram, az ÚR. Így szól az ÚR, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül.

9

Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak.

10

Ha fölemeli valakinek a holttestét a nagybátyja vagy a rokona, hogy kivigye a házból, akkor odaszól annak, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Az így felel: Nincs! - és hozzáteszi: Csitt, ki ne ejtsd az ÚR nevét!

11

Mert ha az ÚR parancsol, darabokra zúzzák a nagy házakat, a kis házakat pedig törmelékké.

12

Futhatnak-e kősziklán a lovak, fel lehet-e azt szántani ökrökkel? Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé.

13

Örültök Lódebárnak, és azt mondjátok: A magunk erejével foglaltuk el Karnaimot!

14

Én majd egy népet indítok ellened, Izráel háza - így szól az ÚR, a Seregek Istene -, amely sanyargat benneteket a hamáti úttól a pusztai patakig.