Jeremiás 5

1

Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek szét, tudakozódjatok, kutassátok át tereit! Található-e, van-e olyan ember, aki törvény szerint él, és igazságra törekszik? Akkor megbocsátok ennek a városnak!

2

Még ha azt mondják is: Él az ÚR! - akkor is hamisan esküsznek!

3

Pedig te, URam, az igazságot nézed. Megverted őket, de nem fájt nekik, irtottad őket, de nem akarták megfogadni az intést. Kőkemény maradt az arcuk, nem akartak megtérni.

4

Azt gondoltam, hogy csak a nincstelenek ilyen oktalanok, mert nem ismerik az ÚR útját, Istenük törvényét.

5

Elmegyek hát az előkelőkhöz, és beszélek velük, ők biztosan ismerik az ÚR útját, Istenük törvényét! De éppen ők törték össze ezt az igát, szaggatták le a köteleket!

6

Azért leteríti őket az erdőből kijövő oroszlán, elpusztítja őket a pusztai farkas; párduc ólálkodik városaiknál, széttépi, aki csak kijön onnan. Mert sokszor vétkeztek, súlyosan tévelyegnek.

7

Hogyan bocsáthatnék meg neked? Hiszen fiaid elhagytak engem, és nem Istenre esküsznek. Jól tartottam őket, mégis házasságtörők, és parázna nő házában tolongnak.

8

Viháncoló ménekké lettek, mindegyik a más feleségére nyerít.

9

Ne toroljam meg ezeket - így szól az ÚR -, és ne álljak bosszút az ilyen népen?

10

Menjetek föl szőlőhegyeire, és pusztítsátok, de ne vessetek véget neki! Távolítsátok el vadhajtásait, mert nem az ÚRéi azok!

11

Bizony, egészen hűtlen lett hozzám Izráel és Júda háza - így szól az ÚR.

12

Megtagadták az URat, és ezt mondták: Nincsen ő, nem érhet bennünket veszedelem, nem látunk fegyvert és éhínséget.

13

A próféták csak fecsegnek, és nem az ige szól belőlük. Csak ennyibe kell venni őket!

14

Azért ezt mondja az ÚR, a Seregek Istene: Mivel ti így beszéltek, most én tűzzé teszem igémet a szádban, ezt a népet pedig fává, hogy megeméssze őket.

15

Egy messziről való népet hozok majd ellened, Izráel háza! - így szól az ÚR. Régi nép ez, ősidőből való nép, olyan nép, amelynek nyelvét sem ismered, nem érted, mit beszél.

16

Tegze olyan, mint a nyitott sír, mindnyájan hősök.

17

Megemészti aratásodat és kenyeredet, megemészti fiaidat és leányaidat, megemészti juhaidat és marháidat, megemészti szőlődet és fügefádat. Erős városaidat pedig, amelyekben bízol, fegyverrel rombolja le.

18

De még akkor sem vetek véget nektek - így szól az ÚR.

19

Ha pedig azt kérdezik: Miért tette velünk mindezt Istenünk, az ÚR? - akkor így felelj nekik: Ahogyan elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok országotokban, ugyanúgy fogtok idegeneknek szolgálni olyan országban, amely nem a tiétek.

20

Mondjátok meg Jákób házának, és hirdessétek Júdában:

21

Halljátok csak, oktalan és esztelen nép, amelynek van szeme, de nem lát, van füle, de nem hall!

22

Nem féltek engem - így szól az ÚR -, nem remegtek tőlem? Hiszen én szabtam határt homokból a tengernek, örökké tartó gátként, melyet nem hághat át. Ostromolja ugyan, de nem bír vele, hullámai zúgnak, de nem hághatják át.

23

De ennek a népnek lázongó és dacos szíve van, állandóan lázadozik.

24

Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az URat, aki az őszi és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra rendelt heteket.

25

Bűneitek miatt elmaradnak ezek, vétkeitek miatt elestek e javaktól!

26

Mert bűnösök vannak népem között, orvul leselkednek, mint a madarászok, tőrt vetnek, hogy embereket fogjanak.

27

Mint a madárral teli kosár, úgy tele van házuk alattomossággal: így lettek hatalmasok és gazdagok.

28

Meghíztak, kövérek, gonosz beszédükben nem ismernek határt, nem hoznak ítéletet az árvák ügyében, hogy boldogulhassanak, a szegények igazát nem védik meg.

29

Ne toroljam meg ezeket - így szól az ÚR -, és ne álljak bosszút az ilyen népen?!

30

Szörnyű és borzasztó dolgok történnek az országban:

31

A próféták hazugságot prófétálnak, a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, népem pedig ezt szereti! De mit tesznek majd, ha itt lesz a vég?!