Példabeszédek 9

1

A bölcsesség házat épített magának, hét oszlopot faragott hozzá.

2

Levágta vágómarháját, megfűszerezte borát, és megterítette asztalát.

3

Lányokat küldött ki, hogy így kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain:

4

Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja:

5

Jöjjetek, egyetek a kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból!

6

Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján!

7

Aki meginti a csúfolódót, maga fog pironkodni, aki megfeddi a bűnöst, magát szennyezi be.

8

Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged!

9

Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását!

10

A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.

11

Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei.

12

Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát.

13

A balgaság fecsegő asszony, együgyű, és semmit sem tud.

14

Kiül háza ajtajába egy székre a város magaslatán.

15

Így szólítja meg az arra járókat, akik egyenes ösvényeken járnak:

16

Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja:

17

A lopott víz édes, az eldugott kenyér kedves.

18

De nem tudják, hogy az árnyak vannak ott, és vendégei a halál mélységeibe kerülnek.