Példabeszédek 17

1

Jobb a száraz falat ott, ahol békesség van, mint ha lakomával van tele a ház, de veszekednek benne.

2

Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben.

3

Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az ÚR.

4

A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel.

5

Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen.

6

Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák.

7

Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd.

8

Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele.

9

Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.

10

Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az ostobát.

11

Csak pártütésre törekszik a rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene.

12

Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik.

13

Aki rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj.

14

A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör.

15

Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az ÚR.

16

Mire való a vételár az ostoba kezében, hogy bölcsességet vegyen, holott esze sincsen?

17

Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.

18

Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért.

19

A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és aki nagyra tátja száját, saját romlását keresi.

20

Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül.

21

Az ostoba bánatot okoz szülőjének, és nem tud örülni a bolondnak az apja.

22

A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.

23

A bűnös elfogadja a titokban adott vesztegetést, és elferdíti az igazság ösvényét.

24

Az értelmes ember előtt ott van a bölcsesség, de az ostoba szeme a föld végén kalandozik.

25

Az ostoba fiú bosszantja apját, és keseríti anyját.

26

Nem való megbírságolni az igaz embert, és megverni az elöljárót, ha becsületes.

27

A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű.

28

Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.