2 Mózes 31

1

Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:

2

Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát a Júda törzséből.

3

Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkálatra,

4

hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására,

5

foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére.

6

Én most melléje állítom Oholíábot, Ahíszámák fiát a Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked:

7

a kijelentés sátrát, a bizonyság ládáját, a rá való födelet és a sátor egész fölszerelését,

8

az asztalt és fölszerelését, a színarany lámpatartót és annak egész fölszerelését, az illatáldozati oltárt,

9

az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és állványát,

10

meg a díszes ruhákat, Áron főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit,

11

végül a fölkenésre való olajat és az áldozati fűszerféléket a szentély számára. Mindent úgy készítsenek, ahogyan megparancsoltam neked.

12

Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek:

13

Így beszélj Izráel fiaival: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Így tudjátok meg, hogy én, az ÚR vagyok a megszentelőtök.

14

Tartsátok meg a szombatot, tartsátok szentnek! Meg kell halnia annak, aki megszentségteleníti. Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon.

15

Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az ÚR előtt. Meg kell halnia annak, aki valamilyen munkát végez a szombat napján.

16

Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül.

17

Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.

18

Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.