Zsoltárok 92

1

Zsoltár. Ének szombatnapra.

2

Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges,

3

hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel

4

tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!

5

Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok.

6

Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid!

7

Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg.

8

Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk.

9

De te, URam, magasztos vagy örökké!

10

Mert ellenségeid, URam, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind.

11

De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem.

12

Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok.

13

Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.

14

Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.

15

Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,