Zsoltárok 7

1

Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az ÚRnak. URam, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem,

2

hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.

3

URam, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el,

4

ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott,

5

akkor ellenség üldözzön, és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.)

6

URam, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!

7

Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban!

8

Az ÚR ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, URam, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!

9

Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten!

10

Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.

11

Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.

12

Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz.

13

Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít.

14

Ha rosszakarat fogamzik meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül!

15

Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített.

16

Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll.

17

Hálát adok az ÚRnak, mert igaz ő, zengem a felséges ÚR nevét.