Zsoltárok 68

1

A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői.

2

Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt.

3

De az igazak örülnek, vigadnak; Isten színe előtt vígan örvendeznek.

4

Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! ÚR az ő neve, vigadjatok színe előtt!

5

Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában.

6

Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen.

7

Ó Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela)

8

rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt.

9

Bőven adtál esőt örökségedre, ó Isten, és a fáradtat megerősítetted.

10

Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz a nyomorultról, Istenem!

11

Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének:

12

A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak.

13

Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal.

14

Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó.

15

Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy.

16

Miért néztek irigyen, ti sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR örökre!

17

Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sinairól szentélyébe.

18

Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten!

19

Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. ( Szela.)

20

Isten a mi szabadító Istenünk, az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is.

21

Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját!

22

Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger mélyéről is visszahozom,

23

hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből.

24

Látták, ó Isten, hogyan vonultál be, hogyan vonultál be, Istenem, királyom, a szentélybe.

25

Elöl mentek az énekesek, hátul a hárfások, középen a doboló nők.

26

Áldjátok Istent a gyülekezetekben, az URat, akik Izráeltől származtok!

27

Élükön jön Benjámin kicsiny törzse, Júda vezetői tömegestül, Zebulon vezetői, Naftáli vezetői.

28

Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz,

29

jeruzsálemi templomodból: királyok hozzanak neked ajándékot!

30

Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak!

31

Egyiptomból követek jönnek, az etiópok Istenhez emelik kezüket.

32

Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! ( Szela.)

33

Száguld az egeken át, az ősi egeken át. Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja!

34

Hirdessétek Isten hatalmát, fenségét Izráelen, erejét a fellegekben!

35

Félelmes vagy, Isten, szentélyedben! Izráel Istene ad hatalmat és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten!