Zsoltárok 62

1

A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.

2

Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.

3

Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!

4

Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)

5

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.

6

Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.

7

Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.

8

Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)

9

Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.

10

Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!

11

Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő;

12

nálad van, URam, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.