Zsoltárok 57

1

A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.

2

A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.

3

Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.

4

Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.

5

Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!

6

Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.)

7

Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!

8

Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!

9

Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,

10

mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.

11

Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!