Zsoltárok 55

1

A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye. Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől!

2

Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom

3

az ellenség hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám.

4

Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el.

5

Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át.

6

Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?

7

Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.)

8

Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől.

9

Oszlasd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket! Csak erőszakot és viszályt látok a városban;

10

ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van benne.

11

Romlás uralkodik benne, nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás.

12

Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném.

13

Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom,

14

akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében.

15

Törjön rájuk a halál! Szálljanak elevenen a holtak hazájába, mert gonoszsággal van tele lakóhelyük.

16

Én pedig Istenhez kiáltok, és az ÚR megsegít engem.

17

Bár reggel, délben, este gondban vagyok és sóhajtozom, ő meghallja hangomat.

18

Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem.

19

Meghallgat Isten, és megalázza őket az, aki ősidők óta trónján ül. (Szela.) Mert nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent.

20

Kezet emelt jóbarátjára, és meggyalázta a szövetséget.

21

Szája simább a vajnál, de veszekedésen jár az esze. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig olyan, mint a kivont kard.

22

Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.

23

Istenem, te taszítod őket a sírnak mélyére. A véreskezű és álnok emberek az emberélet felét sem érik el. De én benned bízom!