Zsoltárok 36

1

A karmesternek: Az ÚR szolgájáé, Dávidé. A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem,

2

sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.

3

Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni.

4

Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat.

5

URam, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig.

6

Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, URam.

7

Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.

8

Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.

9

Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.

10

Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez.

11

Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze!

12

Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.