Zsoltárok 30

1

Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé. Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.

2

URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.

3

URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.

4

Zengjetek az ÚRnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét!

5

Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.

6

Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.

7

URam, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem.

8

Hozzád kiáltok, URam! Így esedezem az ÚRhoz:

9

Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?

10

Hallgass meg, URam, kegyelmesen, légy segítségemre, URam!

11

Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.

12

Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, URam, Istenem!