Zsoltárok 2

1

Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?

2

Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen:

3

Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!

4

A mennyben lakozó kineveti, az ÚR kigúnyolja őket.

5

Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:

6

Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!

7

Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged!

8

Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.

9

Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!

10

Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek!

11

Félelemmel szolgáljátok az URat, reszketve vígadjatok!

12

Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!