Zsoltárok 143

1

Dávid zsoltára. URam, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te!

2

Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!

3

Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat.

4

Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben.

5

Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain.

6

Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. ( Szela.)

7

Siess, URam, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók!

8

Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.

9

Ments meg ellenségeimtől, URam, nálad keresek oltalmat!

10

Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!

11

Tartsd meg életemet nevedért, URam, hozz ki engem a nyomorúságból a te igazságodért!

12

Némítsd el ellenségeimet a te hűségedért! Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek, mert a te szolgád vagyok én!