Zsoltárok 141

1

Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád!

2

Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áldozat!

3

URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!

4

Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni.

5

Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is.

6

És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim.

7

Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába.

8

De én rád tekintek, én Uram, URam! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet!

9

Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól!

10

A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.