Zsoltárok 140

1

A karmesternek: Dávid zsoltára. Ments meg, URam, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől,

2

akik rosszat terveznek szívükben, minden nap háborúságot szítanak!

3

Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.)

4

Őrizz meg, URam, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni!

5

Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.)

6

Te vagy Istenem - mondom az ÚRnak -, figyelj hát, URam, könyörgő szavamra!

7

Én Uram, URam, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján.

8

Ne teljesítsd, URam, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.)

9

A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz!

10

Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek!

11

Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad!

12

Tudom, hogy az ÚR felkarolja a nyomorultak ügyét, a szegények jogát.

13

Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.