Zsoltárok 137

1

Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.

2

Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.

3

Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!

4

Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön?

5

Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!

6

Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!

7

Emlékezz, URam, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!

8

Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél.

9

Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet!