Zsoltárok 116

1

Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.

2

Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.

3

Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok.

4

De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó URam, mentsd meg életemet!

5

Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk.

6

Megőrzi az ÚR az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít.

7

Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR!

8

Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól,

9

az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén.

10

Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok!

11

Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug!

12

Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett?

13

A szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem.

14

Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében.

15

Drágának tekinti az ÚR híveinek halálát.

16

Ó URam, én a szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia: levetted rólam a bilincset.

17

Hálaáldozatot mutatok be neked, és az ÚR nevét hirdetem.

18

Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében,

19

az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az URat!