Jób 5

1

Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz?

2

Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés.

3

Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.

4

Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki.

5

Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg a szomjazó.

6

Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész,

7

hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.

8

De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet,

9

aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.

10

Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre.

11

Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége.

12

Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót.

13

Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket és a cselszövők tanácsa megdől.

14

Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel.

15

Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt.

16

Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul.

17

Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!

18

Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.

19

Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem.

20

Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől.

21

Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád.

22

Nevetsz a pusztuláson és éhségen, nem kell félned a föld vadjaitól,

23

mert a mező kövei is szövetségeseid, a mezei vadak is kibékülnek veled.

24

Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva, nem lesz benne vétek.

25

Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű.

26

Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be.

27

Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!