Jób 4

1

Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:

2

Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e? Mert ki tudja itt magába fojtani a szót?

3

Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted.

4

A botladozót talpra állították szavaid, és a roskadozó térdeket erőssé tetted.

5

Most, hogy rajtad a sor, fáraszt? Amikor téged ér csapás, megzavarodsz?

6

Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen utad?

7

Emlékezz csak: pusztult-e el valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket?

8

Ahogyan én láttam, a hamisságot szántók és a vészt vetők ugyanazt aratják.

9

Az Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek.

10

Az oroszlán ordíthat, a fiatal oroszlán bömbölhet, de majd kitörnek az oroszlánkölykök fogai!

11

Elpusztul a hím oroszlán martalék nélkül, és elszélednek a nőstény oroszlán kölykei.

12

Titokzatos szó jutott hozzám, de csak suttogást fogott fel belőle a fülem,

13

éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre.

14

Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden csontomat.

15

Szellő suhant el az arcom előtt, felborzolódott a szőr testemen.

16

Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok:

17

Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember?

18

Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, és angyalaiban is talál hibát.

19

Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban van, és szétmorzsolják mint a molyt!

20

Reggeltől estig szétzúzzák, észrevétlen elpusztulnak örökre.

21

Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.