Jób 38

1

Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak:

2

Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal?

3

Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem!

4

Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat!

5

Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt?

6

Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét,

7

amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?

8

Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából,

9

amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be,

10

amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá,

11

és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak!

12

Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnalnak a helyét,

13

hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket?

14

Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, és előtűnik a föld, mintha fel volna öltöztetve.

15

Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart.

16

Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység alját?

17

Föltárultak-e előtted a halál kapui? A halál árnyékának kapuit láttad-e?

18

Megfigyelted-e a földet teljes szélességében? Mondd el mindezt, ha tudod!

19

Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol a helye a sötétségnek?

20

Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt?

21

Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy!

22

Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e?

23

A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára.

24

Melyik útról oszlik el a világosság, és honnan árad szét a keleti szél a földön?

25

Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek,

26

hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nem lakta pusztára,

27

hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő növényzetet sarjasszon?

28

Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket?

29

Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki nemzette?

30

Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét.

31

Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszás-csillag köteleit meg tudod-e oldani?

32

Föl tudod-e kelteni időben az állatöv csillagait? Tudod-e vezetni a Nagymedvét fiaival együtt?

33

Ismered-e az ég szabályait? Talán te határozod meg uralmát a földön?

34

El tudod-e juttatni hangodat a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged?

35

Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk?

36

Ki adott bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a légi tüneményeknek ki ajándékozott értelmet?

37

Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit,

38

ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök?

39

Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét,

40

amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek?

41

Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?