Jób 27

1

Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:

2

Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet,

3

hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem,

4

nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot.

5

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből.

6

Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem gyaláz a szívem.

7

Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok.

8

Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét?

9

Meghallgatja-e Isten a kiáltását, ha végszükségbe kerül?

10

Gyönyörködhet-e a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent?

11

Megtanítalak benneteket Isten hatalmára. Nem titkolom el, mi a Mindenható terve.

12

Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot?

13

Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Mindenhatótól:

14

Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, utódaiknak kenyere sem lesz elég.

15

Maradékait dögvész viszi sírba, özvegyeik nem siratják őket.

16

Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és annyi öltözéket készíttetne, mint az agyag:

17

készíttethet, de az igazak öltik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak.

18

Háza, amit épített, mint a molyfészek, vagy mint a kunyhó, melyet a csősz készített.

19

A gazdag lefekszik, de nem lesz az többé: mire fölnyitja szemét, semmije sem lesz.

20

Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél.

21

Fölkapja őt a keleti szél, és elmegy, elragadja lakóhelyéről.

22

Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle.

23

Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek lakóhelyén.