Jób 18

1

Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:

2

Mikor hagytok már fel a szavakkal? Gondolkozzatok, és aztán beszéljünk!

3

Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?

4

Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?

5

Sőt, a bűnösök világossága kialszik, tüzük lángja nem fénylik.

6

A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette.

7

Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tanácsa buktatja el.

8

Mert lába hálóba bonyolódik, és kelepcébe kerül.

9

Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.

10

Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén.

11

Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.

12

Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa.

13

Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete.

14

El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé.

15

Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.

16

Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.

17

Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán.

18

Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik.

19

Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.

20

Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.

21

Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.