Jób 15

1

Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:

2

Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát?

3

Vitatkozhat-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal?

4

Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, megcsonkítod az áhítatot is Isten színe előtt.

5

A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszok nyelvét választottad.

6

Saját szád tesz bűnössé, nem én, és ajkaid vallanak ellened.

7

Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál?

8

Talán kihallgattad Isten titkát, és magadhoz ragadtad a bölcsességet?

9

Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Mihez értesz, ami nálunk nincs meg?

10

Ősz is, meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál.

11

Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet?

12

Hova ragadott el a szíved, és miért villognak szemeid,

13

hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon?

14

Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született?

15

Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta szemében.

16

Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!

17

Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit megláttam, azt beszélem el,

18

amit a bölcsek hirdettek, s nem titkolták el azt, ami atyáiktól való.

19

Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen.

20

A bűnös minden nap gyötrődik, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva.

21

Rémítő hangok vannak a fülében, béke idején tör rá a pusztító.

22

Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá.

23

Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24

Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamra kész király,

25

mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött.

26

Nekiszegzett nyakkal rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával.

27

Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára;

28

pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek.

29

Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza.

30

Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten szele sodorja el.

31

Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe.

32

Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki,

33

mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát.

34

Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.

35

Nyomorúságot fogannak, bajt szülnek és méhükben csalás érlelődik.