Jób 12

1

Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2

Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség?

3

Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló, mint ti. Ki ne tudna ilyesféléket?

4

Nevetséges lettem barátaim előtt, pedig aki Istenhez kiált, azt ő meghallgatja. Mégis nevetséges az igaz és feddhetetlen.

5

A szerencsétlen ember megvetni való - gondolja, aki biztonságban él -, föl kell taszítani a tántorgókat!

6

Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik kezükben akarják tartani az Istent.

7

Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak.

8

Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked.

9

Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket?

10

Az ő kezében van minden élőnek a léte és a minden emberi testnek adott lélek.

11

A fül különbözteti meg a szavakat, és az íny ízleli az ételt.

12

Az öreg emberek bölcsek, a hosszú életűek megfontoltak.

13

De tőle van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem.

14

Ha ő ront le valamit, nem építik fel, ha bezár valakit, nem engedik ki.

15

Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden, ha nekiereszti, felforgatják a földet.

16

Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.

17

Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz gúnyt.

18

Királyok bilincseit nyitja ki, és övet köt derekukra.

19

Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá.

20

Megbízhatóktól vonja meg a szót, vének ítélőképességét veszi el.

21

Előkelőkre zúdít megvetést, hatalmasok övét lazítja meg.

22

Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat.

23

Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi őket.

24

Elveszi az ország népe vezetőinek eszét, és hagyja, hogy bolyongjanak az úttalan pusztában.

25

Sötétben tapogatóznak világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.