Jób 11

1

Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:

2

Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza?

3

Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen?

4

Ezt mondtad: Tanításom helyes, tiszta voltam a szemedben.

5

Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben!

6

Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amely kétszeresen is elég. Megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét.

7

Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e?

8

Magasabb az az égnél. Mit tehetsz? Mélyebb a holtak hazájánál. Mit tudhatsz róla?

9

Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.

10

Ha valakit nyomon követ, elfog, és gyűlés elé állít, ki akadályozhatja meg?

11

Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda.

12

Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikaja is születhet emberré.

13

Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet,

14

ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék!

15

Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned.

16

Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.

17

Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél, a homály is olyan lesz, mintha reggel volna.

18

Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel.

19

Ha heversz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked.

20

De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.