2 Királyok 13

1

Jóásnak, Ahazjá fiának, Júda királyának huszonharmadik évében lett Izráel királya Jóáház, Jéhú fia Samáriában, tizenhét esztendeig.

2

Azt tette, amit rossznak lát az ÚR; követte Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit, aki vétekbe vitte Izráelt, nem tért el azoktól.

3

Ezért fellángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és egész uralkodása alatt Hazáélnak, Arám királyának, meg Benhadadnak, Hazáél fiának a kezébe adta őket.

4

De amikor Jóáház megengesztelte az URat, az ÚR meghallgatta őt, mert látta Izráel nyomorúságát, hogy mennyire nyomorgatta őket Arám királya.

5

Az ÚR szabadítót adott Izráelnek, úgyhogy kikerültek Arám hatalma alól, és Izráel fiai otthonaikban lakhattak, ahogyan azelőtt.

6

De mégsem tértek el Jeroboám házának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt, hanem folytatták azokat. Az Asérá-szobor is ott maradt Samáriában.

7

Nem maradt meg Jóáháznak több hadinépe, mint ötven lovas, tíz harci kocsi és tízezer gyalogos; mert elpusztította őket Arám királya, és olyanná tette őket, amilyen csépléskor a por.

8

Jóáház egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és hőstettei meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről írott könyvben.

9

És pihenni tért Jóáház ősei mellé; Samáriában temették el. Utána a fia, Jóás lett a király.

10

Jóásnak, Júda királyának a harminchetedik évében lett Izráel királya Jóás, Jóáház fia Samáriában, tizenhat esztendeig.

11

Azt tette, amit rossznak lát az ÚR; nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt, hanem folytatta azokat.

12

Jóás egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és hőstettei, amikor háborút viselt Amacjá júdai király ellen, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben.

13

Pihenni tért Jóás őseihez, és Jeroboám ült a trónjára. Jóást pedig eltemették Samáriában Izráel királyai mellé.

14

Amikor Elizeus abba a betegségbe esett, amelyben később meghalt, elment hozzá Jóás, Izráel királya; ráborulva sírt, és ezt mondta: Atyám! Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai!

15

Elizeus ezt mondta neki: Fogj íjat és nyilakat! Ő íjat és nyilakat fogott a kezébe.

16

Majd ezt mondta Elizeus Izráel királyának: Feszítsd ki kezeddel az íjat! Amikor kifeszítette a kezével, Elizeus rátette kezét a király kezére.

17

Azután ezt mondta: Nyisd ki a keletre néző ablakot! A király kinyitotta. Elizeus ezt mondta: Lőj! Ő pedig lőtt. Akkor így szólt: Az ÚR szabadításának a nyila ez, az Arámtól megszabadító nyíl, mert teljesen le fogod verni Arámot Aféknál!

18

Azután ezt mondta: Fogd a nyilakat! Ő kézbe fogta. Ekkor így szólt Izráel királyához: Üss a földre! Ő ráütött a földre háromszor, azután megállt.

19

Megharagudott rá ezért az Isten embere, és ezt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd, akkor teljesen levernéd Arámot, de így csak háromszor vered meg Arámot.

20

Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A következő esztendőben móábi rablócsapatok törtek be az országba.

21

Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt.

22

Hazáél, Arám királya nyomorgatta Izráelt Jóáház egész idejében.

23

De megkegyelmezett nekik az ÚR, megkönyörült rajtuk, és feléjük fordult az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségért. Nem akarta őket elpusztítani, és nem vetette el őket maga elől mindeddig.

24

Azután meghalt Hazáél, Arám királya, és a fia, Benhadad lett utána a király.

25

Akkor Jóás, Jóáház fia visszavette Benhadadtól, Hazáél fiától azokat a városokat, amelyeket háborúban vettek el apjától, Jóáháztól. Háromszor verte meg Arámot Jóás, és visszavette Izráel városait.