1 Mózes 35

1

Isten ezt mondta Jákóbnak: Készülj, és menj föl Bételbe, telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől!

2

Ekkor azt mondta Jákób a háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát!

3

Készüljünk, és menjünk föl Bételbe, oltárt akarok ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam.

4

Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind, meg a fülbevalóikat is, Jákób pedig elásta azokat a cserfa alá, amely Sikemnél van.

5

Majd elindultak, és Isten rettegésbe ejtette a környező városokat, azért nem üldözték Jákób fiait.

6

Így érkezett meg Jákób Lúzba, azaz Bételbe, amely Kánaán földjén van, az egész néppel együtt, amely vele volt.

7

Oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet Él-Bételnek, mert ott jelentette ki magát neki az Isten, amikor bátyja elől menekült.

8

Ott halt meg Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett a tölgyfa alá, amelyet a Siratás Tölgyfájának neveztek el.

9

Isten újból megjelent Jákóbnak, miután visszatért Paddan-Arámból, és megáldotta őt.

10

Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek.

11

Majd ezt mondta neki Isten: Én vagyok a mindenható Isten! Szaporodjál, és sokasodjál! Nép, sőt népek gyülekezete származik tőled, és királyok sarjadnak ágyékodból.

12

Neked adom azt a földet, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.

13

Azután eltávozott tőle Isten, arról a helyről, ahol beszélt vele.

14

Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta, és olajat öntött rá.

15

Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.

16

Azután elindultak Bételből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától, amikor szülnie kellett Ráhelnek, de a szülés nehéz volt.

17

A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett!

18

Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte.

19

Így halt meg Ráhel, és eltemették az Efrátába, azaz Betlehembe vezető úton.

20

Sírja fölé emlékoszlopot állított Jákób. Ráhel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is.

21

Azután továbbment Izráel, és Migdal-Éderen túl vert sátrat.

22

Amikor Izráel már azon a földön lakott, elment Rúben, és Bilhával, apja másodrangú feleségével hált, de Izráel meghallotta. Jákóbnak tizenkét fia volt.

23

Lea fia volt Rúben, Jákób elsőszülötte, meg Simeon, Lévi és Júda, Issakár és Zebulon.

24

Ráhel fia volt József és Benjámin.

25

Bilhának, Ráhel szolgálójának a fia volt Dán és Naftáli.

26

Zilpának, Lea szolgálójának a fia volt Gád és Ásér. Ezek voltak Jákób fiai, akik Paddan-Arámban születtek.

27

És Jákób eljutott apjához, Izsákhoz Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebrónba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként lakott.

28

Izsák életkora száznyolcvan esztendő volt.

29

Akkor elhunyt Izsák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.