Biblia egy év alatt
Szeptember 21


Énekek Éneke 1:1-17
1. Énekek éneke, mely Salamoné.
2. Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival;
3. A te drága kenetid jók illatozásra;
4. Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!
5. Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;
6. Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;
7. Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret,
8. Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!
9. A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10. Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban,
11. Arany lánczokat csinálunk néked,
12. Mikor a király az ő asztalánál ül,
13. [Olyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha,
14. [Mint] az Engedi szőlőiben a cziprusfürt,
15. Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,
16. Ímé, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges,
17. A mi házainknak gerendái czédrusfák,

Énekek Éneke 2:1-17
1. Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma.
2. Mint a liliom a tövisek közt,
3. Mint az almafa az erdőnek fái közt,
4. Bevisz engem a borozó házba,
5. Erősítsetek engem szőlővel,
6. Az ő balkeze az én fejem alatt van,
7. Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
8. Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, ő jő,
9. Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.
10. Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:
11. Mert ímé a tél elmult,
12. Virágok láttatnak a földön,
13. A fügefa érleli első gyümölcsét,
14. Én galambom, a kősziklának hasadékiban,
15. Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,
16. Az én szerelmesem enyém, és én az övé,
17. Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak:

Zsoltárok 104:1-9
1. Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2. A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3. A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4. A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5. Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9. Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

Példabeszédek 24:15-16
15. Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!
16. Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.

1 Korintusi 11:17-34
17. Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe.
18. Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is.
19. Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek.
20. Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés:
21. Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl.
22. Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek.
23. Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
24. És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
25. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
26. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
27. Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
29. Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
30. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.
31. Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.
32. De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.
33. Azért atyámfiai, mikor egybegyűltök az evésre, egymást megvárjátok.
34. Ha pedig valaki éhezik, otthon egyék, hogy ítéletre ne gyűljetek egybe. A többire nézve, majd ha hozzátok megyek, rendelkezem.