Biblia egy év alatt
Július 20


1 Krónika 26:1-32
1. Az ajtónállók rendje ez: A Kóriták közül Meselémiás, a Kóré fia, a ki az Asáf fiai közül való volt.
2. A Meselémiás fiai közül elsőszülött Zekária, Jédiáel második, Zebádia harmadik és Játniel negyedik,
3. Elám ötödik, Jóhanán hatodik, Eljehoénai hetedik.
4. Obed-Edom fiai közül: Semája elsőszülött, Józabád második, Jóah harmadik, Sákár negyedik, Nétanéel ötödik,
5. Ammiel hatodik, Issakhár hetedik, Pehullétai nyolczadik, mert az Isten megáldotta vala őt.
6. Az ő fiának, Semájának is születtek fiai, a kik családjukban uralkodtak, mert erős vitézek valának.
7. Semája fiai: Othni, Refáel, Obed, Elzabád, kinek testvérei igen erős férfiak valának, Elihu és Sémákiás.
8. Ezek mindnyájan Obed-Edom fiai közül valók; mind ő magok, mind fiaik és testvéreik derék férfiak valának, erősek a szolgálatra; hatvanketten Obed-Edomtól valók.
9. Meselémiásnak is fiai és testvérei tizennyolczan erős férfiak valának.
10. Hósának is, a Mérári fiai közül, valának fiai, kik között Simri volt a fő, nem mintha elsőszülött volna, hanem mivel az ő atyja őt akará választani főnek;
11. Hilkiás a második, Tebáliás a harmadik, Zekária negyedik; mindnyájan a Hósa fiai és testvérei, tizenhárman.
12. Ezek között osztaték el az ajtónállás tiszte a főemberek által, hogy az ő atyjokfiaival együtt vigyáznának és szolgálnának az Úr házában.
13. És sorsot vetének kicsiny és nagy egyaránt az ő családjaik szerint mindenik kapura.
14. És esék a napkelet felé való [kapunak őrizete] sors szerint Selémiásra; Zekáriára pedig, az ő fiára, a ki bölcs tanácsadó vala, mikor sorsot vetének, esék az északi [kapu] sors szerint.
15. Obed-Edomnak a déli [kapu;] az ő fiainak pedig a kincstartó ház.
16. Suppimnak és Hósának a napnyugotra való [kapu,] a Salléketh kapuval együtt a felmenő töltésen, egyik őrizőhely szemben a másikkal.
17. Napkelet felé vala hat Lévita; észak felé minden napra négy; délre is minden napra négy; a kincstartó háznál kettő-kettő.
18. A külső részen napnyugat felé: négy a felmenő töltésen, kettő a külső rész felé.
19. Ezek az ajtónállók csoportjai a Kóriták és Méráriták közül.
20. A Léviták közül: Ahija volt az Isten háza kincsének, és az [Istennek] szentelt kincsnek [főgondviselője.]
21. A Lahdán fiai, Gersoniták fiai Lahdántól; a Lahdán családfői, Gersonita Jéhiéli.
22. Jéhiéli fiai: Zétám és Joel az ő testvére, a kik az Úr háza kincseinek valának [gondviselői.]
23. Az Amrám, Ishár, Hebron és Aziel nemzetségéből valók is.
24. Sébuel pedig Gersonnak, a Mózes fiának fia a kincs főgondviselője volt.
25. Az ő atyjafiai pedig, Eliézertől valók, [ezek:] Rehábiás az ő fia, kinek fia Jésáia, kinek fia Jórám, kinek fia Zikri, kinek fia Selómit.
26. Ez a Selómit és az ő testvérei valának [gondviselői] minden megszentelt kincsnek, a melyet Dávid király, a nemzetségek fejedelmei, az ezredesek, századosok és a hadakozó nép fejedelmei szenteltek vala [Istennek,]
27. A melyet a hadban való zsákmányból szenteltek vala az Úr házának építésére,
28. És a mit csak szentelt Sámuel próféta, és Saul, a Kis fia, és Abner, a Nér fia, és Joáb, a Séruja fia; és bárki szentelt is [valamit Istennek: mind] Selómitnak és az ő testvéreinek [gondviselése alatt volt.]
29. Az Isháriták közül Kenániás és az ő fiai Izráel külső dolgaival [bízattak meg,] mint tiszttartók és birák.
30. A Hebroniták közül Hasábiás és testvérei igen erős férfiak, ezeren és hétszázan valának, a kik Izráel népe között, a Jordán vizén túl napenyészetre, gondviselők voltak az Úr minden dolgában és a király szolgálatjában.
31. A Hebroniták között Jerija vala a fő (a Hebroniták nemzetségeik és családjaik szerint megkerestetének a Dávid királyságának negyvenedik esztendejében és találtak bátor férfiakat Gileád-Jaézerben).
32. És az ő atyjafiai, erős férfiak, kétezerhétszázan valának, családfők; a kiket Dávid király gondviselőkké tett a Rubenitákon és Gáditákon és Manasse félnemzetségén, mind az Istennek, mind a királynak minden dolgaiban.

1 Krónika 27:1-34
1. Ezek az Izráel fiai szám szerint, családfők, ezredesek, századosok és előljáróik azoknak, a kik a király szolgálatában állottak a seregek minden dolgaiban, a kik be- és kimennek hónapról-hónapra az egész esztendőn át; a seregek egyenként huszonnégyezer ember[ből állának.]
2. Az első csapatnak [vezére] az első hónapban Jasobeám, a Zabdiel fia vala, mely csapat huszonnégyezerből állott;
3. Ő a Péres fiai közül való volt és vezére az első hónapra [rendelt] sereg minden előljárójának.
4. A [második] csapatnak [vezére] a második hónapban Dódai Ahohites vala és az ő csapatja; és Miklót az előljáró. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
5. A harmadik seregnek a harmadik hónapban Benája volt a [vezére, ]a ki Jójada főpapnak volt a fia; az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
6. Ez a Benája hős volt a harmincz között, sőt a harmincz felett való volt. Csapatjának [előljárója] az ő fia, Ammizabád vala.
7. A negyediknek [vezére] a negyedik hónapban Asáel vala, a Joáb testvére és utána az ő fia, Zebádia. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
8. Az ötödiknek vezére az ötödik hónapban Jizráhites Samhut vala. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
9. A hatodiknak [vezére] a hatodik hónapban a Tékoabeli Ira volt, az Ikkés fia. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
10. A hetediknek [vezére] a hetedik hónapban a Pélonbeli Héles vala, az Efraim fiai közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
11. A nyolczadiknak [vezére] a nyolczadik hónapban a Husátbeli Sibbékai vala, a Zárhiták közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
12. A kilenczediknek [vezére] a kilenczedik hónapban az Anatótbeli Abiézer vala, a Benjáminiták közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
13. A tizediknek [vezére] a tizedik hónapban a Nétófátbeli Maharai vala, a Zárhiták közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
14. A tizenegyediknek [vezére] a tizenegyedik hónapban a Pirathonbeli Benája vala, az Efraimiták közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
15. A tizenkettediknek [vezére] a tizenkettedik hónapban a Nétófátbeli Héldai vala, Othniel [nemzetségéből] való. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
16. Izráel nemzetségei között, a Rubeniták előljárója Eliézer, a Zikri fia; a Simeonitáké Sefátiás, a Maaka fia.
17. Lévinek Hasábia, a Kémuel fia; Áronnak Sádók;
18. Júdának Elihu, a Dávid atyjafiai közül; Izsakhárnak Omri, a Mikáel fia;
19. Zebulonnak Ismája, az Obádiás fia; Nafthalinak Jérimót, Azriel fia;
20. Efraim fiainak Hósea, az Azáziás fia; a Manasse félnemzetségének Jóel, a Pedája fia;
21. Manasse Gileád földén való félnemzetségének Iddó, a Zekáriás fia; Benjáminnak Jaasiel, az Abner fia;
22. Dánnak Azaréel, a Jérohám fia. Ezek valának az Izráel nemzetségeinek fejedelmei.
23. Nem számláltatá meg pedig Dávid azokat, a kik húsz esztendőn alól valának; mert az Úr megigérte, hogy megsokasítja Izráelt, mint az égnek csillagait.
24. Joáb, a Séruja fia megkezdé a számlálást, de véghez nem vivé, mivelhogy e miatt [Istennek] haragja támadt Izráel ellen. Ez okból a szám nem vétetett fel a Dávid király krónikájának száma közé.
25. A király kincsének [gondviselője] vala Azmávet, az Adiel fia; a mezőkön, a városokban, a falvakban, a várakban való kincseknek pedig Jónatán, az Uzziás fia volt a [gondviselője;]
26. A föld művelésére rendelt mezei munkások felett volt Ezri, a Kélub fia.
27. A szőlőmívesek felett volt a Rámátbeli Simei, és a szőlőkben levő boros tárházak felett a Sifmitbeli Zabdi;
28. Az olajfák és a mezőn való fügefák [mívesei] felett a Gideritbeli Baálhanán; az olajos tárházak felett Joás;
29. A Sáron [mezején] legelő barmok felett a Sáronbeli Sitrai; a völgyekben [legelő] barmok felett pedig Sáfát, az Adlai fia.
30. A tevék felett az Ismáel nemzetéből való Obil; a szamarak felett a Méronótbeli Jehdéja;
31. A juhok felett a Hágárénus Jaziz. Mindnyájan ezek valának a Dávid király jószágainak gondviselői.
32. Jónatán, a Dávid nagybátyja főtanácsos vala, a ki értelmes és írástudó ember volt. Jéhiel, a Hakhmóni fia pedig a király fiaival vala.
33. Akhitófel is a királynak tanácsosa volt. Arkites Khúsai pedig a király barátja.
34. Akhitófel után volt Jójada, a Benája fia, és Abjátár; a király hadának fővezére pedig Joáb.

Zsoltárok 78:56-66
56. De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57. Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58. Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59. Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60. És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61. Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62. És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63. Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64. Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65. Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66. És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

Példabeszédek 20:4-5
4. A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
5. Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.

Apostolok 10:1-23
1. Vala pedig Czézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből.
2. Jámbor és istenfélő egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek.
3. [Ez] látá látásban világosan, a napnak mintegy kilenczedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne őhozzá, és monda néki: Kornélius!
4. Ő pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.
5. Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek;
6. Ő egy Simon [nevű] tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja néked, mit kell cselekedned.
7. A mint pedig elment az angyal, a ki Kornéliussal beszélt, szólíta kettőt az ő szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak vala.
8. És elmondván nékik mindent, elküldé őket Joppéba.
9. Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban.
10. Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla ő reá elragadtatás;
11. És látá, hogy az ég megnyilt és leszálla ő hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre:
12. Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.
13. És szózat lőn ő hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél!
14. Péter pedig monda: Semmiképen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.
15. És ismét szózat [lőn] ő hozzá másodszor is: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.
16. Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe.
17. A mint pedig Péter magában tünődék, mi lehet az a látás, a melyet látott, ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz,
18. És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson?
19. És a míg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged:
20. Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velök: mert én küldöttem őket.
21. Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött ő hozzá, monda: Ímé, én vagyok, a kit kerestek: mi dolog az, a miért jöttetek?
22. Ők pedig mondának: Kornélius százados, igaz és istenfélő férfiú, ki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy hívasson téged házához, és halljon tőled valami dolgokról.
23. Behíván azért őket, szállására fogadá. Másnap pedig elméne Péter ő velök, és a Joppébeli atyafiak közül is némelyek együtt menének ő vele.