Biblia egy év alatt
Szeptember 20


Énekek Éneke 1:1-17
1. Énekek éneke. Salamoné.
2. Csókoljon meg engem szája csókjaival! Szerelmed jobb a bornál,
3. jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj; ezért szeretnek téged a leányok.
4. Vigyél engem magaddal, fussunk, vezess a szobádba, királyom! Ujjongva örüljünk veled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán szeretnek téged!
5. Jeruzsálem leányai! Én barna vagyok, de szép, olyan, mint Kédár sátrai és mint Salamon szőnyegei.
6. Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok, a nap sütött le engem. Anyám fiai haragudtak rám, szőlőt őriztettek velem; a magam szőlőjét nem őriztem.
7. Mondd meg nekem te, kit lelkemből szeretek, hol legeltetsz, délben hol deleltetsz? Miért keresgéljelek társaid nyájainál?
8. Ha nem tudod, ó asszonyok szépe, indulj el nyájam nyomán, és legeltesd kecskéidet a pásztorok tanyáinál!
9. A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem!
10. Két orcád bájos a láncocskák közt, nyakad a gyöngysorokban.
11. Aranyláncokat készítünk neked ezüstgolyócskákkal.
12. Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát.
13. Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem.
14. Mint a ciprusfürt Éngedi szőlőiben, olyan az én szerelmesem.
15. De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok.
16. Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy! Fekvőhelyünk üde zöld.
17. Cédrusok házunk gerendái, mennyezete ciprusfa.

Énekek Éneke 2:1-17
1. Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma.
2. Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.
3. Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek.
4. Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem.
5. Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok!
6. Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem.
7. Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!
8. Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon.
9. Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsozaton.
10. Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
11. Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.
12. Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön.
13. Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
14. Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében! Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod!
15. Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!
16. Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet.
17. Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!

Zsoltárok 104:1-9
1. Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél,
2. világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget,
3. palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár.
4. A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.
5. Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon.
6. Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz.
7. Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek.
8. A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik.
9. Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet.

Példabeszédek 24:15-16
15. Ne ólálkodj, te bűnös, az igaz lakóhelyénél, ne pusztítsd el nyugvóhelyét!
16. Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban.

1 Korintusi 11:17-34
17. Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze.
18. Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem.
19. Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek.
20. Amikor tehát összejöttök egy helyre, nem lehet úrvacsorával élni,
21. mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik.
22. Hát nincsen házatok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek azokat, akiknek nincsen? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek.
23. Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret,
24. és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."
25. Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: "E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre."
26. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.
27. Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.
29. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.
30. Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan.
31. Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.
32. De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.
33. Azért tehát, testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást.
34. És ha valaki éhes, otthon egyék, hogy ne ítéletre jöjjetek össze. A többiről majd akkor rendelkezem, ha hozzátok érkezem.