Biblia Olvasási Terv
Január 18


1 Mózes 1:1-31
1. Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.
2. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.
3. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.
4. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől.
5. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: első nap.
6. Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket.
7. Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt.
8. Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap.
9. Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt.
10. Azután elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta Isten, hogy ez jó.
11. Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt.
12. Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Isten, hogy ez jó.
13. Így lett este, és lett reggel: harmadik nap.
14. Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek.
15. Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt.
16. Megalkotta Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat.
17. Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre,
18. és uralkodjanak nappal meg éjszaka, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó.
19. Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.
20. Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt.
21. És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó.
22. Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön!
23. Így lett este, és lett reggel: ötödik nap.
24. Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt.
25. Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó.
26. Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.
27. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.
28. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!
29. Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek.
30. Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt.
31. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.

1 Mózes 2:1-25
1. Így készült el a menny és a föld és minden seregük.
2. A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.
3. Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.
4. Ez a menny és föld teremtésének a története. Amikor az ÚRisten a földet és a mennyet megalkotta,
5. még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az ÚRisten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje.
6. Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét.
7. Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.
8. Ültetett az ÚRisten egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált.
9. Sarjasztott az ÚRisten a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.
10. Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt.
11. Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van.
12. Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő.
13. A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Kús egész földjét.
14. A harmadik folyónak Hiddekel a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
15. És fogta az ÚRisten az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.
16. Ezt parancsolta az ÚRisten az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,
17. de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.
18. Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.
19. Formált tehát az ÚRisten a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi.
20. Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.
21. Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére.
22. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez.
23. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.
24. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.
25. Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.

Zsoltárok 1:1-6
1. Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
2. hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
3. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.
4. Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél.
5. Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében.
6. Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.

Példabeszédek 1:1-7
1. Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának a példabeszédei.
2. Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat!
3. Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet!
4. Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást.
5. Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer,
6. és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit.
7. Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg.

Máté 1:1-25
1. Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve.
2. Ábrahám fia volt Izsák, Izsáké Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei.
3. Júda fia volt a Támártól született Fáresz és Zerah, Fáreszé Heszrón, Heszróné pedig Arám.
4. Arám fia volt Aminádáb, Aminádábé Nahson, Nahsoné Szalmón.
5. Szalmón fia volt Ráhábtól Boáz, Boázé Ruthtól Óbéd, Óbédé Isai.
6. Isai fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől.
7. Salamon fia volt Roboám, Roboámé Abijjá, Abijjáé pedig Ászá.
8. Ászá fia volt Jósafát, Jósafáté Jórám, Jórámé Uzziás.
9. Uzziás fia volt Jótám, Jótámé Áház, Áházé Ezékiás.
10. Ezékiás fia volt Manassé, Manassé fia volt Ámón, Ámóné Jósiás.
11. Jósiás fia pedig Jekonjás és testvérei, a babiloni fogságbavitelkor.
12. A babiloni fogságbavitel után Jekonjás fia volt Sealtiél, Sealtiélé Zerubbábel.
13. Zerubbábel fia volt Abihud, Abihudé Eljákim, Eljákimé pedig Azzur.
14. Azzur fia volt Cádók, Cádóké Jákin, Jákiné Elihud.
15. Elihud fia volt Eleázár, Eleázáré Mattán, Mattáné Jákób.
16. Jákób fia volt József, annak a Máriának férje, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek.
17. Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságbavitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságbaviteltől Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.
18. Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől.
19. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.
20. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.
21. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből."
22. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:
23. "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten.
24. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét,
25. de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.